Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-11-27 / 48. szám
775 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 776 oxygén válik ki és a CO-szénéleg kötve marad a chlorophyllhoz. A szénéleg köneny felvétele áttal a hangyasav aldehidjére reducalódik és ez az aldehyd a sejttartalom behatása alatt, mely szintén alos természetű, éppen úgy változtatik ezukorra, a czukor pedig szintén szénhydrat mint a keményítő. Wiesner szerint a Sachsse-féle elmélettel, hogy tulajdonképen keményitőből lesz a chlorophyll és ennek befolyása alatt keletkezik a keményítő, összhangzásba hozható Bayer elméletével t. i. a chlorophyll szerepével az átbasonlításnál. A csírázáskor mint tartalék tápanyag szereplő keményitőből lesz az etiolin, ez chlorophylJé változik a világosságon. A szükséges nagy világosság mellett a chlorophyll a szénsav felbomlását és szénhydrat keletkezését idézi elé; a chlorophyll szemcsében való oxydatioja folytán történik és pedig úgy, hogy előbb xanthaphyll és azután chlorophyll lesz belőle. A chlorophyll és keményítő szemcsék közt levő szoros viszonyra mutat az a körülmény is, hogy az élődi növényekben, mint pl. penészek, gombák, némely nem zöld Orchisok, Cucuta és Orobanche félékben nincsenek chlorophyll szemcsék, mert azok kész szerves vegyületeket szívnak fel a gazda növényből, vagy azért élődiek, mert nincsen chlorophylljuk és nem képesek assimilálni. Azt, hogy a chlorophyll csak a levegőn és világosságon fejlődik igen jól mutatja a földből kinyúló gyökér részek megzöldülése pl. a szép fehér retek, vagy a krumpli megzöldülése, ha akkor, mikor íejlődésben van, nincsen földdel takarva egészen, az a rész, mely a világosságra kerül, megzöldül. (Folyt, köv.) Bakcsi József. Pápa Ráv-Komárom ellen. Mikor az én czikkemmel egészen ellenkező czimü röpiratot „Többen“ aláírással vettem, eszembejutott jeles költőnk, Reviczky Gyulának, sírfelirata: „A víiág hangulat“. Engem is egy rég bennem élő hangulat vezet, midőn Komáromért lelkesülök ma (mindenki elhiheti, hogy nem érdekből), s lelkesülni fogok mindenkor. Az a rómaihoz hasonló csalhatatlan hang, mely Pápáról jött, nem emelte értékét előttem a röpirat tartalmának. Modora s fellépése sötét felleg, s czélja elhomályosítani a szép fényt, melyet felhozott láthatárunkra a főiskoláért s auyaszeutegyházunkért lelkesülő áldozatkészség. A röpirat „államcsínyéről beszél s ez egy kálvinista Pápától rosszul használt kifejezés. Hogy mily érdemeket szerzett „Komárom és Vidéke“, ezt — úgy látszik — nem képesek elbírálni a röpirat irói. Már az maga igen merész és — mondhatom —- meggondolatlan támadás, hogy Komárom főpásztora tönkretette a pápai jogakadémiát, uinitóképezdét s a komáromi felekezeti népiskolát. Tessék az uraknak felbuzdulni, lelkesülve áldozni: majd akkor nem kell a főiskola egyes részeinek elvesztőről panaszkodni. Tessék az uraknak Komáromba menni s az ottani viszonyokat tanulmányozni: majd belátják, hogy egy Molnár János-féle apáttal szemben a leghiggadtabb természetnek is föl kell lépni, hogy felekezete s főpapi tekintélyét fenntarthassa. Pap Gábor szeretett püspökünk két oltár előtt esküdött ugyan, de mindkettőt rendíthetetlennek tartja, nem mint Vaszary prímás, ki előtt a haza oltára ingadozó, csak Róma örök. A röpirat még aknamunka, bomba, merénylet s földrengésről beszél. Szerintem aknamunkát, merényletet csak ellenérzelmü követhet el. A bosszú e neme mindig az ellenkező érdekek kifolyása. Itt azonban — úgy tudom — a főiskola nem Pápá-é, hanem a dunántúli egyházkerületé s oda helyezheti, a hova a viszonyok és körülmények kívánják. A történelem könyvét ha kezembe veszem, látom, hogy minden kornak van külön lelke s szelleme. A korszellemét át kell értenünk, különben elmaradva eltörpülünk. Ugylátszik, a jelen század vége a különböző vallások összemérkőzése. Az ellenfél — mint látjuk — szellemi s anyagi erővel küzd ellenünk. Szellemileg képesek vagyunk mérkőzni, de anyagilag gyöngék. Nagy bűnt követnénk tehát el, ha ama fölpattant lelkesül .séget a „felhevülést éppen nem érdemlő helyváltozás miatt“ eloltani akarnék. A röpirat irói Pápához ragaszkodva alapítványokra, történelmi s egyéb jogokra hivatkoznak, Komáromban pedig a katonaság, földrengés, ostrom miatt akarják elejtetni a főiskola eszméjét. Én e rémképektől nem félek s azt hiszem, hogy a komáromi főiskolával Komárom, Hont, Nógrád, Pozsony, Nyitra, Bars és Fehér megyék egyes részei ki volnának elégítve. De még egyházpolitikai szempontból is helyeslem ez áthelyezést. Hadd legyen a két Sión közelebb egymáshoz ! Hadd hallja meg az esztergomi aula a komáromi protestáns hangot! Hadd fogadja falai közé leendő komáromi főiskolánk társadalmunknak ama növendékeit, kik most apáczák és barátok vezetése alatt kénytelenek megszerezni műveltségűket. Ma Komárom és Esztergomért lelkesüljünk s fogadjuk el Komárom és vidéke áldozatait! Esztergomban pépig szervezzünk oly önálló lelkészi állomást, hogy ott tisztességet szerezzen vallásunk és hitünk. Nagy-Ölved. Pólya Lajos. ev. ref. lelkész. Adorjánháza. 1892, nov. 20. Örömünnepnek tartok ev. ref. egyházunk életében minden olyan napot, melyen az áldozatkészség tüze, mintegy megvillámlik. Igen, mert az áldozatkészség az a gazdag forrás, melyből ev. reform, egyházunk, annyi megpróbáltatások között merített erőt a jelen küzdelmeire, biztató reményt a jövő kétes csatáira. Mig a forrás buzog, szent lelkesedéssel eltelve bízom az ige, az eszme örök voltában, más szóval, az élő ige által táplált Protestantismus végleges diadalában!
