Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-14 / 33. szám
Harmadik évfolya m. 33. N/áin. Pápa 1892. augusztus 14. X---------------------------------------ií ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt, félévre 2 frt. *_________________X Äs egyház: és iskola köréből. A DDNÁÍIT11L1 IV.REF. IGYHÁZKER. HIVATALOS KÖZL9ÍIYE. HIRDETÉSEK DÍJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij 80 kr. * MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. «• TARTALOM: Székfoglaló beszéd. Bernjén Márton — A typussal való megegyezés. (Folyt, köv.)—Gyakorlatilelkészet. A Krisztus evangéliuma. Medyyaszay Vineze. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Székfoglaló beszéd.*) Nagytiszteletü s Tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Letettem az esküt a reám bizott igen szép és díszes, de nagyon nehéz feladattal, súlyos ielelősséggel járó hivatalra. Őszintén vallom, a mint már a választás előtt és alatt is nyilatkoztam , hogyT én teljes lelki megnyugvással fogadtam volna, ha munka-biróbb férfiút ajándékoz meg bizalmával az egyházmegye. Mert ha egyéb nehézségtől eltekintek is, nem tekinthetek el attól, hogy az én napom már nyugovóra szált. Pedig természettel ellenkező erőlködés nap nyugtakor fogni fokozott erővel teljesebb munkához, mint a minőt addig bírtunk végezni, mig még napunk teljes erejében fenragyogott. Le ha mégis reám esett a sors, — s ez bizonyára azért történt, mert a közvélemény épen azt, a mit én nehézségül jeleztem t. i. az érett kort Ítélte inkább képesítettnek arra a hivatalra, és talán a közügyek terén 24 éven át teljesített fáradozásomért is méltányló elismerését kívánta kifejezni, — erkölcsi kötelességemnek érzem a plebiscitum előtt meghajolni és hordozni a munkának terhét, ha bírom, a mig bírom s a mig a közbizalom tőlem el nem hajol; — annyival in*) Tartotta nagytiszeletii Pap Sándor veszprémi egyházmegyei Esperes ur 1892. aug. 2-án. kább, mert a rokonszenvnek irányomban kitüntetett nyilvánulását más módon meghálálni nem áll hatalmamban, mint lelki tehetségeimnek felajánlásával. Fogadja azért az egyházmegye tisztelt közönsége, fogadják a szent gyülekezetek tisztelt presbyteriumai mélyen érzett hálám kifejezését a megtisztelésért és ezzel kapcsolatban azon ígéretemet, hogy a számomra kijelölt munkakörben az én uramnak a Jézus Krisztusnak hiv szolgája igyekszem lenni. Általánosan bevett szokás napjainkban mind a polgári, mind az egyházi téren, hogy a köztisztviselő hivatalába ünnepélyes beállittatásakor program mbeszédet tart, melyben részletesen fejtegeti az elveket,melyek vezérelni fogják eljárásában; egy némelyik fényes Ígéreteket is tesz csillogó frázisokban, melyek ahallgatóknál kedves fülekre találnak és meg is tapsoltatnak, azonban legtöbbnyire csak üres szólamok, hiú Ígéretek maradnak, mert beváltásuk ezer, és ezer akadályba ütközik. Én e közszokást nem követem, és e tekintetben szerencsés helyzetben érzem magamat, mert úgy tartom, nincsen is rá szükség, hogy kövessem. Előttem van két derék elődöm példája, a kik dicsőséggel futották meg a pályát, melyre én utánok léptem, az ő programmjuk lesz az én programom; az az útirány, melyet az ő nyomaik jelöltek ki —- lesz az én irányom és ettől csak akkor é& anyiban fogok eltérni, a mikor és amennyiben a változott idők, viszonyok és emberek és ezek össze hatása folytán elő 33 DUNÁNTÚLI
