Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-07 / 32. szám
515 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 516 bízni. De liogy annál inkább a jó tanítóknak szükséges voltát megfoghassátok, csak némely dolgokat mulólan említek, melyeknek előszámlálásában a ti megszokott békességes hallgatásokat kívánom. Nem elég hát a fiák neveléséhez a szülék példája és a kegyességre való szoktatása: de arra is gondjuk legyen, hogy jó tanítói, mesteri, jó társai legyenek a gyerkeknek és oly emberektül neveltessenak, olyakkal társalkodjauak, kik el ne oltsák azt a szikrát, melyet a szülék oktatása beléjek oltott. Mivel a míntmondja Sallustius: A miképpen a kövér földet, ha jól miveled, termékeny leszen ; ha mivelését félbe szakasztod, lapuval, vadóczczal és tövissel fordul fel: igy az ifjú elméket ha jól tanítod, jókká, ha resten, rosszakká lesznek. Melyre nézve mondja vala Plutarchusnál Crates phylosophus: Ha lehetséges volna — úgy mond — hogy meghallattatnám minden emberektül, egy magas toronyba felmennék és teli torokkal ezt kiáltanám: Hova rohantok emberek, a kik a pénz-gyűjtésről szorgalmatosak vagytok, de gyermekiek nevelését elmulatjátok. Esztelenség ugyanis azokban, a kik oly ember gondviselésére adják fiokat, a kire csak egy hitvány lovokat sem bíznák. Gondatlanságnak nevezi Aranyszáju Sz. János, hogy falunkat és szántó földeinket szorgalmatos vigyázóra bízzuk, fiaink gondviselését utolsó dolognak tartjuk. Bezzeg különben értettenek effelől a régiek. Plato azt mondja vala, hogy a tisztességes helyen születtek midőn dicséretesen neveltetnek fel, akkor szükséges képpen a jóságos cselekedetre fognak eljutni. Ama Pythagorast követő Diogenes kérdettetvén, hogy mi volna a respnblicának fundamentoma, azt felelte: Az ifjaknak dicséretes nevelése. A feljebb is említett Plato három dolgoknál úgy mint nagy hozzá való jótéteményekről szokott volt Istennek hálákat adui: elsőben, hogy őtet férfivá és nem asszonnyá, göröggé és nem barbarnssá teremtette; másodszor, hogy ő sztilettetett Socratesnek idejében, úgy mint jó és bölcs phylosophusnak és mesternek idejében ; harmadszor, hogy ő neki Atheuas városában a tudományoknak és minden tisztességes cselekedeteknek fészkében volt lakása. Régenten a perzsák a királyi nemből való gyermekeket, mikor tizennégy esztendős korokban volnának, négy igazgató mesterekre, úgy mint igen bölcsre, igazra, mértékletesre, és erősre bízták, a kik közül az egyik őket az Istennek tiszteletire tartozó dolgokra, a másik igaz-mondásra, harmadik mértékletességre, negyedik penig az erősségnek munkáira tanítja vala. Tudták a régi szentek, mínemü hasznos, hogy a gyermekek jó mesterektől tanitassanak és hogy sokszor több jó származik ebből a keresztyénségre, hogy sem a predikálásból. Azért üdém fuerunt doctores sápiéntiae, qui et Dei sacerdotes. Originesrül dicséretes emlékezettel írja Hyeronymus, hogy grammatical rhetoricat, aritmeticat és minden philosophusoknak tudományit tanította : ut gub occasione secularis literaturae in fide Christi instituei*et, hogy a világi tudományok alkalmatosságával a Krisztus hitit terjesztené. Sámuelt is Elkana még kicsiny korában az LT szolgálatára az akkori Eli főpap eleibe állatá. A propheták fiai sereggel követték Elisaeust, ki az ő idejében Ioasch királynak beszéde szerint Izraelnek mind szekerei, és lovagi gyanánt volt, azaz minden szekerinél és lovaginál többet használt. Timotheusnak örök dicséretire vagyon a szentirásuak kicsinységétől fogva való tudása, mert annak értelmét nemcsak az öreg anyjának Loisnak, édes anyjának Eunicanak, hanem még ama harmadik égben tanult Sz. Pál apostolnak oktatásábul is vette. Krisztus urunk e földön jártában valának Jeruzsálemben sok külömböző tanítók, kikről Szent Lukács emlékezik Tibertinorum, Cyrenensium, Alexandriai, ciciliai, ázsiai bölcsek, ha ezek között neveltetett volna is ő felsége, nem fogott volna semmi rozsda az aranyon : de a mi példánkra nem ezek között, hanem az Isten templomában doktorok között akara gyermekségében találtatni. Csudálkozhatol bizonyára K. H. ha a régi pogány oknak ez aránt való szorgalmatosságokat megtekinted. Philep király, midőn ő nekie Nagy Sándor fia születtetnék, igy ir Aristotelesuek. Philep Aristotelesnek köszönetit írja. Tudd meg, hogy. én nekem fiam született, a melyért az Isteneknek hálákat adok; nem annyiban azért, hogy születtetett, mint azért, hogy ő a te idődben született. Úgy reményiem, hogy minek utánna ő te általad oktattatván, felnevelkedik, nem leszen minekünk szomorúságunkra és megszégyenittetésíinkre, hanem örömünkre és az ő tőle viselendő dolgoknak végbevitélére alkalmatos leszen. Ilyen szorgalmatossággal ir Philep király fiának jövendőbeli tanítójához. De mivel kicsiny korában elébb Leonidasra bizattatott volt Sándor, azt Írja Hyeronimus, hogy ettül tanulta vétkeit s kiváltképpen a részegséget, melyben sok fő barátit megölte. Antonius Pius császár nagy messzünen Rómába hivatá Apollonius philosophust, hogy fiának Marcus Antoniusnak gondviselésére és tanítására bírná. Lacademon városában sem volt szabad senkinek fia nevelésére és tanítására mestert választani, hanem válogatott tanácsos emberek voltak rendelve, kik erre vigyáztak, és oly tanítókat rendeltek, kiktül jó erkölcsöt tanulna az ifjúság. Mert miképpen a ki szépírásra akarja tanítani a gyermeket, nem elég azt mondani neki, hogy szépen Írjon, hanem szépírást ad eleibe, hogy annak példáját kövesse: úgy a tanítónak jó intése keveset használ, ha maga erkölcsével tíikört nem mutat. Nincs is annál veszedelmesebb dolog, mint mikor attul vészén gonosz példát a gyermek, a kitül jót kellene tanulni. De mire való e szorgalmatos intés, e nyughatatlan ösztönzés? Vajha kegyes H. olyan bőségében volnánk a jó tanítóknak és fedhetetlen erkölcsű társoknak, hogy arrúl kellenék minekünk inkább tanácskoznunk, kikre kellenék kiválképpen a mi gyermekeinknek gondját és oktatását bíznunk: nem volna szükség, hogy én a jó tanítóknak és tökéletes erkölcsű társoknak szükséges voltát enynyire commendálnám. De mivel azoknak nagy szertelen gondviseletlensége miatt, a kik tudták, avagy akiknek tudniok kellettt volna, hogy az ecclesiák a scholák nélkül meg nem állhatnak, a jó tanítóknak nagy szükségére jutottunk és minden napon nagyobbra jutunk : uem tisz-
