Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-17 / 29. szám
465 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 466 megőszült Jókay Lajos esperesül-fejezett ki ezen szavakban: „vajha minél több ily férfiút adna egyházunknak a jóisten, őt pedig tartsa meg gyülekezeteink javára, az emberi élet legvégső határáig!“ De szóljunk az ünnepély lefolyásáról is valamit. Az előbb lelkész-, most rektor lakon egybegyült rendes és segédlelkészek díszes, bár nem egyenruhás serege, élén az ősz esperes úrral, nagyszámú kísérőktől körül véve indult el '/all óra felé, a rég hallott s kellemes hármóniáju harangok lelkesítő hangja, és a 75-ik dicséret, egész valónkat átható, éneklése között, és vonult fel a jó távol eső Ízléses kis templomhoz, mely a réginek helyén, a hegyoldalban fekvő temető szélén építtetett fel. Mire felértünk, a templom előtti tér a n.-peszeki anya és tergenyei leányegyház vallásos híveivel, s ezek sok rokonaival — már zsúfolásig megtelve volt. Nagyérdemű esperes ur, miután a vallásosságnak fejlesztőjeként és Isten imádásának legméltóbb helyéül felmutatta a templomot,megnyitó annak ajtaját, melyen bementünk annyian, a menynyién befértünk, jóval kevesebben, mint a kin tmarad ottak. A 233-dik dicséret 2. 3. 4. versei éneklése után Mészáros József füzesgyarmati lelkész ur lépett szeretetteljes külsővel a szépen feldíszített szószékre, s buzgó ima után I. Móz. XXIV. 31. vers: „Jöjj be Istennek áldott embere, én neked házat készítettem“ textus alapján tartott sikerült templom-szentelési beszédet, mely eszmékkel gazdagsága s fenkölt nyelvezete folytán lekötötte úgy a nagyszámú intelligens, mint a földmives hallgatók figyelmét és mindnyájunkra nagy hatással volt. Szép folytatása volt e beszéd az esperesinek, melynek csak átvonuló főtételét említem fel, t. i. a „templom szükségességét“ ....„mely nélkül üres a szív, szegény a lélek.“ A megindító ima után, melyben kéri az áldást a tergenyei s minden egyház templomára; hálát ad a hívek buzgóságáért Istennek; végre kéri ismét a végtelen kegyelem forrásának áldását azokra a nemes szivíi keresztyénekre, kik áldozat készséget és jóindulatot tanúsítottak ez uj Sioh megépítése körül, a CXXlI-ik zsoltár 3-dik „Légyen te kő falaidban“ kezdetit versét éneklé a gyülekezet, melynek elhangzása után, az úri szentvacsora kiszolgáltatása végett Csóka Pál jelenleg bori, de N.-Peszekre választott lelkész ur lépett a szent asztalhoz, és ez ünnepély hatása alatt készített, híveit töredelmességre intő, buzdító, igen szépen átgondolt rö- j vid agendája s imája után, Varannay Sándor s. lelkész ur j segédlete mellett kiosztá a szentjegyeket, a kintlévők : százainak is, amikormajd4 százan emlékeztünk meg Kr. | Urunk halála hasznairól és buzdultunk újabban kérész- 1 tyéni szent életre. Az úri szent vacsora vétele után a már , nevezett Patay Gyula h. lelkész ur ismerteié röviden a terge- j nyei templomépités gyors menetét, kiemelve a hívek határta- I lan buzgóságát és az építész ur szives jó indulatát. Az Összegyülekezés alatt készített, talpra esett jelentése meghallgatása után a 233. dics. 8-ik verse éneklése alatt kivonult a buzgósággal teljes, de a hőség miatt már csaknem elalélt sereg, a nyájas kőrit rektoriak udvarára, hol a testvéri szeretet újabb — s újabb jókat ki várit az építtetőknek. Mindezt a buzgó áldozatkészség, a templomépités! kevésbe kerítő jóindulat, és a prot. magyar jó szív eszközölte. Adja Isten! minél többször vehessünk ilyenről tudomást!!! Egy jelen volt. TÁIIC1JL Kocsi Csergő Bálint rektori beszédei. A magyar protestánsoknál évszázados gyakorlat által szentesitett szokás, hogy az ujonan választott tanár székét tudományos értekezéssel foglalja el. Mi előtt tanítani kezdene, bemutatja magát tanártársainak, az iskola elöljáróinak és szól egy pár buzdító szót a gondjaira bízott ifjúsághoz. A mi ez idő szerint puszta formalitás, az a tanügy mostani gépezetének létre jötte előtt a fejlődés nagy horderejű mozzanata volt, amelyet nemcsak az iskola kormányzói tartottak szükségesnek, a kiknek legtöbbnyire csak akkor nyílt alkalmuk az egyház jövő reménységének oktatóját, annak gondolkozásmódját, nevelési elveit megismerni; de állandósítani kívánták magok a tanárok is, hogy tanítási eljárásukat igazolják, az iskola berendezésének hiányait feltüntessék s rá mutassanak az észlelt bajok orvoslásának módjára. Mivel pedig hiányok mindig voltak és a bajok orvoslása az előtt is nehezebb volt, mint felismerésük; érthető, hogy a tanügy munkásai keresve keresték az alkalmat, hogy azokat szóba hozhassák, s eszméiknek a befolyásos embereket megnyerhessék. Önként kínálkoztak erre az évenként két Ízben nagy ünnepélyességgel tartatni szokott közvizsgálatok, a melyeken együtt volt az egész tanuló ifjúság, megjelent az iskola fentartő testületé és közelről úgy miut távolról sok érdeklődő. Ezeken mondta el a rektor, a mit az ifjúságnak, még inkább, a mit az elöljáróknak és a szülőknek mondani akart. Lefestette a tanügy akkori állapotát öszszefüggésben az azt befolyásoló általános egyházi s társadalmi viszonyokkal és felmutatta hallgatósága előtt azt az' eszményt, a mely felé ő maga törekedett s amelyí nek megvalósítására azok közreműködését, áldozatkész [ támogatását kikérte, Ezek a beszédek tehát egy-egy | fénysugárral világítanak be miveltségünk történetének I homályába. Minthogy irodalmunkban a kétségen kívül nagy j számmal tartott és azon kor tudományosságának szinvo- I nalán semmi esetre alul nem maradt e nemii beszédekből alig egy-kettő ismeretes: szolgálatot vélek teljesíthetni & magyar tanügy történetével foglalkozóknak, midőn a következő lapokon bemutatok belőlük egynéhányat. Korszakot nem alkottak hazánk nevelésügyének történetében; Comenius, Apáczai uj irányait kijelölő beszédeit eszmegazdaságban meg sem közelitik; jelentőségüket elvitatni,, hatásukat kicsinyleni azonban még sem lehet; nem már csak azért sem, mert az ékes tollú történet iró Kocsi