Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 40 3$ motu irt oda. deleáltassa ő felsége publico edicto gyűlésében, és ezen kívül is eliez hasoulók. valamik találtatnának többek is. kik az ország törvényével ellenkeznek, szabad legyen megújítani, corrigáltassanak és deleáltassanak.“ „IX....................Azt is kívánja az ország és méltán: hogy ö felségének nem csak a pápista renden való emberekre légyen tekinteti az tisztosztásban, hanem az evangelicusokra is egyaránt és nullo religionis interposito discrimine ossza.“ Végül a békekötésnek minden pontjára, tehát a vallásügyre is vonatkozólag: „Ezekről penigh mindenekről sufficienter asseeuráljón ő felsége bennünket per S. Imperii Electores, Regna Poloniae et Bohemiae és egyéb körülvaló országi által“ .. „Ezekről követségben választotta die 26 novembris az ország Becsbe, Matthias herczeg urunkhoz Illésházy István urunkat. Mladosovith Péter deák urammal és Apponyi Pál urammal együtt.“ Még e korponai gyűlésből küldetett ki Bocskai a előtt méltán nagy kedvességben álló tudós és jeles költő kassai birő Bocatius a németországi fejedelmekhez, a magyar karoknak és rendeknek 1605. decemb. 10. Korponán. s a Bocskainak ugyanott, egy nappal előbb kelt külön levelével, melyekben a nemzet felkelésének s törökökkeli egyetértésének okai adatnak elő, s a német fejedelmek közbenjárásra szállíttatnak fel. Bocatius azonban, midőn Lengyelországon keresztül, Henrik braunschweigi és lüneburgi herczeghez ment. itt — mivelhogy Rudolf császártól útlevele nem volt, kémnek tartatván, elfogatott s Prágába kísértetett, hol fogságba jutván, csak későbben. Bocskai halála után szabadittatott ki. Közbenjárásra szólító levelek írattak a lengyel királyhoz, sőt a muszka czárhoz is, de sikertelenül. — A korponai gyűlés békepontjait, a Rudolf által teljes hatalommal felruházott Mátyás főherczeg. egy ő általa a császár nevében kinevezett bizottmányban vétette tárgyalás alá. A bizottmány tagjai voltak: Forgács Ferencz nyitrai püspök s cancellár; Trautsohn Pál tiroli marschal; Preiner Kristóf alsó ausztriai kamaraelnök ; Thurzó György árvái főispán, főasztalnokmester s cs. k. tanácsos; Gaál Leo, főkapitány; Forgács Zsigmond, főispán, főpohárnokmester, Révai Péter, turóczi főispán; Kremperg Udalrik; Lippai János, királyi személyilök. Bocskaiék részéről jelen volt az említett Illésházy és Mladosovics Horváth Péter; Apponyi Pál elmaradván. E bizottmány latin nyelvű válaszoló munkálatának, mely Pécsben. 1606. febr. 9-ikéu adatott ki. protestáns vallásügyre vonatkozó pontjai a következők voltak: „1. A vallás ügye, mindenütt Magyarországban, azon állapotban hagyattassék. a melyben egykor dicső Ferdidánd és Maximilián, s Magyarország más kegyes s boldog emlékezetű királyai alatt volt; az 1604. évi törvények utolsó czikke pedig, mely az országgyűlésen kiviil, s a nemzet beleegyezése nélkül toldatott oda ő felsége által, a többi czikkektől elválasztassék és semmivé tétessék. „IX..............a hivatalok osztásában a született magyarokra legyen leginkább tekintet, minden valláskülönbség nélkül, mint ő cs. és k. felsége más országaiban is cselekszik.“ (Katona Steph. Historica critica regum Hungáriáé. Budáé, 1794. Tom. XXVIII. 495 ...........) A békekötésnek az említett hatalmak általi biztosittatásáról pedig, a válaszban következő tartalmú említés tétetik: „Hogy mindezek nagyobb erővel megszilárdiitassanak, s a Bocskai pártján levőknek szivéből a bizalmatlanságnak minden akadéka gyökerestül kiirtassék, s ezen szerződvény és kiengesztelődés állandóbb legyen, ezt ő cs. k. felsége a maga kiadandó oklevelében erősen megígéri; e mellett még Csehország, az austriai főherczegség, a morva határgrófság, a sziléziai herczegség s austriai főherczeg fenséges Ferdinánd, a stíriai herczegséggel együtt kezeskednek a felől, hogy ő felsége, a magyarokkal kötött ezen békét sértetlenül és minden részben megtartandja.“ \ iszont Magyarország lakosai is, ő felségéhez és utódaihoz hívek lesznek, lázadástól magukat megtartóztatják; a szomszéd tartományokkal békében élnek, s a törökök ellen egyesült erővel harczolnak. stb. stb. (Katona idézett hely. 509.) Bocskai és a vele egyesült rendek e válaszszal sem lévén megelégedve, a Kassán tartott országgyűlésből 1606 május 12-én ismét felküldötték Bécsbe Illésházi Istvánt, Vizkeleti Tamás. Ostrossich András és Apponyi Pál követtársaival együtt, egy terjedelmesebb viszonti választ adván kezükbe, melynek felvett tárgyunkat illető pontjai a következők : „Azokra azért, az mi ő felségeknek proponált méltó és szükséges kivánságink conditioira, noha hűségesen és reeiproco discursu, mind szóval írással eleibe adták a mi követeink ő felségeknek az országnak szükségeit és törvényi megigazitására való módjait: mindazáltal nem obtineálhatták azt, a mi kívánságunkra való választételt, az kin megnyughatnánk. De olyan válaszszal kellett eljőniek, a minenni eleikbe adattatott. Mely válaszon csak egyátallyába. avagy simpliciter (minthogy sok kétséges és homályos dolgok is láttatnak bentiek) nem nyukhatutik úgy meg. hogy újonnan ne kellessék sok okokért ő felségek előtt replicalnunk. Legelőszer is peniglen, ahol pure, simpliciter és egyátallyába kévántuk és kévánnyuk most is, hogy császár ő felsége hitünkbe és vallásunkba minden háborgatás és üldözés nélkül, akarmi renden való embereknek abban való praktikája s csalárdkodása ellen is megtartson és oltalmazzon bennünket, sőt ugyan nevezet szerint a háromféle Religio, ni mi rum liomana, item Eoangelica et Christiana, quae a nonnullis Helvetica atque Luther ana. no neupatiir, szabadságos hérdetésben legyen országunknak usurpált usussa és szokása szerint köztünk, és hogy minden, ez mi Religiónk ellen feralt Articulusok is, quocunque tempore lati. abrogáltassanak s deleáltassanak mind az utolsó gyűlésben szereztetett Articulussal egyetemben: nem érthettyük, sőt csodálkozunk is rajta, hogy ő felsége ez mi Religiónknak megtartása és libertássá felől, contra expression intention, Votum, atque postulation nostrum oly
