Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-07-03 / 27. szám
Harmadik évfolyam. 27 Pápa 1892. július i>. DUNÁNTÚLI ELŐFIZETÉSI DÍJ: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 4 frt. félévre 2 frt. Az egyház és iskola köréből. 1 iMBll P. W.mmi HIVATALOS KÖM II HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petitsor többszöri közléséért 5. egyszeriért 7 kr sorja. Ezenkívül bélyegdij HO kr. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SÓTARTALOM: Szerkesztői Elősző. Németh ideán. — Évzáró vizsgálatok és öröm ünnepély a pápai főiskolában. B. I. — Egyházi élet: A barsi egyh. megye f. évijun. 13. és 14-én tartott gyűléséből. Juhász Bál.—Könyvisme rte tés. Seregély Béla. — T ár cz a: A komáromi tractusban helv. confession levő árva ekklézsiáknak lajstroma. (Folytatás.) — V egy e s k ö zl e m é n y e k. Szerkesztői Előszó. E lapok előző —- 26 — számában az eddigi tulajdonos szerkesztő Révész Kálmán kedves barátom és kartársam a „Búcsúszó“ utolsó tételében szives volt jelezni, hogy a lap a következő számmal tulajdonos szerkesztőt cserél. Midőn minden tekintetben bevégzett ténynyé lett az, hogy e lap szerkesztésétől Révész Kálmán kedves kartársam megválik, s utódjául engem szólított fel; megvallom, komolyan megfontolva a dolgot, gondolkodóba estem, mert kettős irányban merültek fel erős aggályaim. Egy részről ugyanis fölmerült előttem azon kérdés, hogy azon kedves szellemi hagyatékot, melynek létét tulajdonosa, tanári működésének fényes eredményei mellett, a minden kezdettel együtt járni szokott nehézségek szerencsés leküzdése után, önfeláldozó munkásságával biztosította, képes leszek e eddigi üdvös irányú működésében továbbra is fentartani. Más részről számolnom kellett azon kérdéssel, hogy hazánk egyházi és iskolaügyi politikájának naponként változó hullámzásai között lesz-e elég erőm azon feladat megoldására, mely ezen nevezetes mozgalmak közepette várakozik e lapra, mely a magyarországi protestantismus egyik jelentékeny részének a dunántúli ev. reform, egyházkerület érdekeinek irodalmi képviselését tűzte ki egyik életczélul. Tudom, hogy, ha az érintett fontos kérdéseket szerény tehetségemhez viszonyítva állapítanám meg a következtetést, az csakis ellenem üthetne ki. De viszont azt is érzem, hogy az irányomban nyilvánult bizalomnak kötelességem megfelelni s ebből folyólag mindent elkövetni arra nézve, hogy e lap jövője eddigi múltjának méltó folytatása legyen. Ami a lap egyháztársadalmi s iskolaügyi feladatát illeti, ennek betölthetésére nézve biztat azon kedves remény, hogy egyházkerületünk nagy érdemű vezérférfiai, szeretve tisztelt lelkésztestvéreim és kartársaim kegyesek lesznek részesíteni megtisztelő bizalmukban, szives támogatásukban. Az ultramontanismus támadó fellépése oly elvek alapján, melyek végelemzésükben negatióját képezik minden igazi szabadságnak egyházunk lét jogának, múltúnk dicsőségének, lehetetlen hogy annak belátására ne vezessen minden igazi protestánst, hogy a megindított mozgalmat összetett kezekkel nézni egyenlő volna a megismert evangyéliomi igazságtól való elpártolással, múltúnk legszentebb emlékeinek megtagadásával. Hogy tanügyi tekintetben mit kell tennünk, arra nézve elégséges tudnunk, hogy a legfontosabb elvi kérdések épen most vannak szőnyegen, e szerint itt az ideje, hogy szakférhaink egy szívvel-lélekkel munkáljanak közre e kérdések szerencsés megoldásánál. Nekem tehát csak az leend a tisztem, hogy a zászlóval, melyet a baráti bizalom és jóindulat
