Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-26 / 26. szám
415 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 416 Nsgos Móricz János kenősei lelkész urat, — ki éppen gyűlésünk napján diszitetett tel a közélet terén szerzett érdemeiért 0 Felsége koronás királyunk által adományozott Ferencz József rendjellel, — gyűlésünk táviratilag üdvözölte, kívánva tartós jó egészséget, boldog hosszú életet. 5-ik pont alatt következett ni Esperes ur jelentése a segédlelkészekről, minthogy közülők hárman még csak papoló káplánok, s igy minden lelkészi funktióra csak sept,-havában ruháztathatnak fel, ezért az évenként szokásos áthelyezés csak okt. 1-vel fog megtörténni; felhatalmazván, illetőleg felruházván Esperes urat azon joggal miszerint ha valami rendkívüli dolog adná elő magát, belátása szerint változtathat a megállapított sorrenden. E szerint: Turjánba megy Nagy Kálmán kocsi, Kocsra Halász István tatai, Tatába Őzike Pál mocsai, Naszályra Szíj Sámuel n.-sápi, Szelídre Sebestyén lerencz naszályi, Ácson Szekeres Mihály, O-Szőnyben Kemenezky Lajos, Esztergomban (Turcsik N. Sallai István. Császáron Gyalókai Béla maradnak. Lelkészjelölő bizottsági tagokká választattak : Czibor József, Nagy Sándor, Peöcze dános rendes, Fonod Károly. Pály Zsigmond, Kis Móricz póttagokká. Kerületi képviselőkké választattak: Czibor József, Kecskeméthy Jenő, Peöcze János, Pály Zsigmond rendes ; pótképviselőkké Dózsa József, Főnöd Károly, az egyházi részről; Horváth Géza, Kis Móricz világi részről. Bejelentetett illetve engedély kéretett több egyház részéről az építkezésre, igy Kis-Igmáud tornyot fog építtetni, Szomód a templom környékét gyönyörű vasrácscsal veszi körül s orgona alapot tett le, Bököd igen szép paplakot épit. Mindez örömmel tudomásul vétetett s örömmel adatott meg az engedély. Mint a vallási buzgóság nevekedéséuek szép példáját megemlítem a kethelyi leány egyház kérvényét, melyben azért folyamodik hogy ne csak a három főbb ünnepekben, hanem uj kenyér és uj borkor is részesittessék a szent vacsorában. Kérelmük a legszívesebben megadatott, utasittatván a császári lelkész, mint a mely egyháznak Kethely íiliája. a szent vacsorának a kért alkalmak - kori kiszolgáltatására is. A beterjesztett lelkészgyámoldai gyűlési jkönyvből mint legfontosabb végzést megemlítem, hogy jövőben a gyámoldai befizetések következőkép fognak történni. Minden rendes lelkész belépti dijjul fizetni fogja fizetése 10 százalékát, évi rendes dijjul pedig 1%-át, Volt még sok kisebb s nagyobb fontosságú tárgy, de egyebeket mellőzve, végül mint legfontosabbak egyikét megemlítem a császári papválasztást. Tudva vau e becses lapok mélyen tisztelt olvasói előtt, hogy a császári első osztályú és népes egyház két Ízben nem választott a jelöltek közül, s igy a törvények értelmében következett az egyházmegyei gyűlés általi berendelés. Egyházmegyénknek régen volt ily zajos közgyűlése. Mintegy 150 férfi és 30 nő jelent meg Császárról a gyűlésen, kik kérték az egyházinegye: közgyűlést két különböző időben beadott kérvényben, majd személyesen, hogy engedtessék meg nekik közöttük működött helyettes lelkész Garcsik Nagy Sallai István megválaszthatása. Az egyházmegyei gyűlés által remekebbnél remekebb beszédekben magyaráztatott meg, hogy kívánságuk teljesítése lehetetlen, mert az nem volna egyébb, mint a törvények lábbal tapodása, s bár Garcsik helyettes lelkész ur, az egyházmegyei közgyűlés előtt, szivének lelkének őszinteségével kijelentette : „hogy a törvényt nem tisztelő s lábbal tápodé gyülekezetnek papja soha nem óhajt lenni,kí daczára mondom mindezeknek nem álltak el, s határozottan kijelentették. hogy ő nekik senki más nem kell, soha mást nem fognak választani, készek inkább meghalni mint tőle elállni, s bizony nem csak a nők, de a férfiak között is sokan sírtak. Valóban megható jelenet volt az a rajongó ragaszkodás, hozzá hasonló ritkán látható. Szivünkből szerettünk volna rajtuk segíteni, de nem lehetett. A törvény szent, sérthetetlen, azt meg kell tartani ha az ég és föld összeomlanának is. Ily körülmények között nem volt egyéb hátra, mint az ügynek rendes lefolyást adni, vagyis következett az. hogy a császári papság, az egyházmegyei gyűlés titkos szavazata által a jelöltek közül töltessék be. E szavazat eredménye lön, hogy a császári ev. ref. egyház lelkészévé a szavazatok nagy többségével ntiszt. Nagy Sándor gyermelyi lelkész ur választatott meg. A teremből kijövet, hol iszonyú hőség fejlett ki, mindnyájunkat kisebb, nagyobb csoport férfi és asszony fogott körül, mindmegannyian magyaráztuk nekik, hogy kérésük teljesítése lehetetlen volt. Nyugodjanak bele, csendesedjenek le. Voltak is józanabbal gondolkodók, kik belátták, hogy a törvény ellen semmi nem lehet, de ezek is csak négyszemközt mertek őszintén nyilatkozni, mert a nagy tömeg a félrevezetett sokaság, minden roszszal fenyegeti őket. Ily körülmények között apostoli buzgólkodásunknak nem tudom meglesz-e a kívánt eredménye. Vajha meglenne ! Következő nap, junius hó 15-n pedig az egyházmegyei bíróság tartott ülést, hol egy fegyelmi ügy nyert elintézést s egy, a kerületi bíróság által kiszabott pénzbírság hovaforditásáról történt intézkedés. Dad, 1892 junius hó 16-án. Széki Aladár, ev- ref. lelkész. Könyvismertetés. Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla a Magyar prof. irodalmi társaság titkára. Negyedik évfolyam. I. II. füzet fípest. 1892. 1—270. lap. Minél előbbre megyünk az idővel, annál tartalmasabbá válnak a Szemle hasábjai. Nem úgy értem ezt csupán, mintha az előző évfolyamok rovására akarnám az újat méltatni, hanem úgy, hogy ezek együtt véve, évről-évre, füzetről-füzetre, mind értékesebbé teszik magyar prot. egyházi irodalmunk gyér mezejét. Ki tagad
