Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-06-12 / 24. szám
389 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 390 Tolláltatott az exercitium ezelőtt 70 évvel, akkori földes ur Gróf Kaunitz és némely plebánnsok által, semmi parancsolatot sem mutatván az elvétel felől. Exercitiumokért instáltak az 1741-ik esztendőben a pozsonyi Diaeta alkalmatosságával, de semmi haszon végett. Helv. confession levő személyek vágynak benne 327-en, Pápisták 477-en, Lutheránusok 11-en. Kamocsára járnak istenitiszteletre, két na értföldre. Megvagyon az elvett kő templom, melybe most is a Pápisták járnak, az elvétetődvén, valami alázatos hajlékot csináltak, abba is sokáig jártak istenitiszteletre, de hogy a lelkitauitójukat fogságra a tót-megyeri kastélyba brachium által megkötözve elvették volna, más tanítót pedig nem engedvén, a hajlék elpusztult; mindazon által, igen volna kedvük újnak építésére. Pápista mesterek vágynak, de nem járatják hozzá gyermekeiket, hanem Kamocsán tanítják őket. Pl eb áuus temeti halottjaikat, keresztel, esküdtet, egyházkelőt. Vészen a keresztelésért 5 garast, esküdtetőéi’t — ott valóért 12 garast, vidékiért 24-et. Halottól 1 flór. De mivel Szelőczére más, t. i. tornoczi plebánus szolgál, ez is keresztelőért 5 garast, egyházkelőért 5 garast, (mint a sókiakon a magok plebánnsok t. i. a tót-megyeri plebánus) de az esküdteidért 8, 9, 10 irtokat is, a temetésért pedig 12 Irtokat is elveszen. Ezenkívül minden pár ad neki 13 garast, két mércze búzát, 60 kéve vesszőt, 100 szál karót. A reformáta parochiához való szántóföldet és rétet a Pápista mester bírja. Tizenegyedik árva Ecdésia Kit-Manga. Curiális helység. Ny itta vármegyében. \ olt Praedikátor benne, kinek itt létére még sok élő ember emlékezik, kik a templomba is jártak. A Praedikátor öreg renden lévén, éjszakának idején, valamely gonosz gyilkosok házára ütöttek (jólehet a szomszédjában lévő eompossessorra akartak rohanni) egyik közzülök a házba orozva bémenvén, kit is hogy a házban megfogtak, másik az ablakon puskáját betartván, a Praedicátort találta, — kit is mindjárt orvoshoz vittek Marton fal vára, de a sebbe megholt. Ennek halála után ismét hoztak mást, de mivel abban az időben igen kergették lelkitanitóinkat, ezt is incaptiválták, és némely compossessorokkal együtt szenvedtették. A harangot is akkor vették el. Az Urasztalához való készületben, még most is valami megvagyon. némely része pedig egy nehány szűkölködő, de még most is virágzó Ecclésiának adatott recoguitiő alatt. Y agyon akaratjok a prédikátor tartására, mivel csak Kis-Mányában is vagyon 101 lélek, és ehhez tartoztanak hajdantan, még egy néhány szomszéd helységek u. m.: Martonfalva, hol vagyon 12 lélek, Szt.Mihályon 30 lélek, Valkházon 37 lélek, Alsó-Szőllősön is 101 lélek, a melyek igen közel vannak egymáshoz. Elvétetett Kis-Mányáu az Exercitium ezelőtt mint egy 30 évvel. Instáltak a felséges udvarnál 1741-ik esztendőben, de semmi haszna sem volt. Pápisták vágynak 70-en, Lutheránusok 14-en. Martosba és Kamocsára járnak istenitiszteletre és ezek mind 3 mértföld távolságra esnek. A templom elvétetett és eírontatott, nincsen. Nincsen mester se a ki tanítson. A plebánus keresztelőért, egyházkelőért, együtt kíván 6 garast. Esküdtetőért 12 garast, de a vidékitől egy aranyat. Ezenkívül minden ház, a mely egy kenyerei) vagyon, egy pozsonyi mérő búzát, fáért pénzt 5 garast. Alsó-Szőllős. Nyitra vármegyében vagyon, a hol minden különös gazda, egy pozsonyi mérő búzát fizet, készpénzt 15 garast, keresztelőért és egyházkelőért 6 garast. Esküdtetőért — ha falubeli 12 garast, ha vidéki 6, 7, 8 frtot is, a temetéstől ordinarie 1 flór; de ha haldokló voltát meg nem jelentette, az ordinariummal együtt 5 flór. Ez is Praedikátor lakóhely volt, de Szörényi akkori veszprémi püspök, hatalmasul elfoglalta. Ti'zankettörlik árva Ecdésia Ürmény. Nyitra vármegyében, földesül a az itt lakó parasztoknak, Mélt. Báró Hunyady János, és Ürmény i família. Vágynak benne nemesek is. Nem emlékeznek rája a mostani élő emberek, mikor vétetett el a templom, mindazáltal bizonyos az. hogy Exercitium volt; mert a református esperesnek lakó helye is volt. Hogy templomjokat elvették, azután Mélt. Generális Beleznay curiális fűn du sár a jártak istenitiszteletre, ezt sem szenvedhetvén a vármegye, a Levitát kiűzte a városból. Tizenharmadik árva Ecdésia hnely. Komárom vármegyében, melynek földesura, az esztergomi érsek. Senki nem emlékezik reá, hogy mikor tolláltatott az exercitium, hanem azt hallották, hogy a Lengyel katonák elől, kik a Törököt Bécs alól elhajtották, és úgy széllyel prédáltauak, a többi emberekkel együtt féltében a Prédikátor is elfutott, kit hivtanak Mikola Istvánnak. Soha az exercitiumért, nem instáltanak. Ebben az ecclésiábau Református vagyon 144, Pápisták négy annyian is. Isteniszolgálatra járnak Martosba, mely hozzájuk egy fertály mértföldnyire vagyon. Megvagyon a régi kálvinista templom, de a pápisták bírják, egy kis templomot napkelet felől toldották hozzá. Újnak építésére nincs ereje. Nincsen sem mester, sem nótárius vallásukon való, hanem gyermekeiket többnyire Martoson taníttatják. A naszvadi plebánus esküdtet, keresztel. Keresztelőtől 25 dénárt, egyházkelőtől 25 dénárt, esklidtetőtől 12 garast, esküdteid czéduláért 12 garast, halottól ha öreg 15 garast, ha gyermek 25 dénárt vesz. Annyit szolgálnak a Cálviuisták, mint a Pápisták néki. Minden egészhelyes gazda, egy öregmérő búzát, pénzt, fát a falu jövedelméből adják. Contribution fizetnek a reformátusok 193 irtokat 78 pénzt és fél. A Domestica cassába fizetnek 73 frtot, 36 pénzt és fél. (Folyt, küv.) á&k
