Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 16. szám
261 a plébánoshoz és a káplánokhoz, igy szóltam: „Néhány nappal ezelőtt nem tudtuk kitalálni, hogy mi lesz azon rengeteg pénzzel, ami a néptől a mi kezeinken át a püspökökhöz befolyik; de ime itt van rá a felelet, ami azonban az egyház legsötétebb korához volna méltó. Jobban szeretnék halva lenni, mint az ily visszaéléseket saját szemeimmel látni.“ Ekkor felolvastuk azon fejezetet, melynek az volt a tartalma, hogy a quebeki püspök időnként nem kevesebb, mint százezer frankot küldött a párisi papoknak, hogy négyszázezer tiz krajczáros misét mondjanak a purgatoriumban levő lelkekért. Ez a czikk villámcsapásként hatott ránk. Egy darabig szótlanul néztünk egymásra; nyelvünk megbénult a szégyen miatt; úgy éreztük magunkat, mint tetten ért bűnösök. Végre Baillargeon törte meg a csendet, ezen kérdéssel fordulva a plébánoshoz: „Lehetséges-e, hogy a mi püspökeink szédelgők, mi pedig a nép megcsalására szolgáló eszközök vagyunk? Mit szólna a nép, ha megtudná, hogy mi azon miséket, melyeket ő keservesen keresett pénzével fizetett meg, nem csak magunk el nem mondjuk, hanem Párisba küldjük, hogy ott tiz krajczárért mondják el? Mit gondolna a mi jó népünk, ha megtudná, hogy minden egyes mise árából, a melynek elmondására minket felkér, negyven krajczár a püspök zsebébe vándorol?“ A plébános igy felelt: „Nagy szerencse, hogy a nép nem tudja püspökeinknek ezen kényes műveletét, mert különben mindnyájunkat a folyamba dobnának bizonyosan ; annálfogva lehetőleg tartsuk titokban ezen szégyenletes kereskedést.“ Mire én ezt mondtam: „Hogyan reményű ön, hogy ez a Krisztus testével és vérével folytatott üzérkedés titokban maradhatna, mikor ez az újság Francziaországban mintegy 40,000 példányban, Eszak-Amerikában pedig több mint száz példányban forog közkézen ? A veszély nagyobb, mint gondolná ön! Nem az eféle bűnök miatt vesztette-e el a franczia nép vallásosságát és Ítélte halálra a nagy franczia forradalom alatt az összes francziaországi papokat és püspököket ?“ „De püspökeink kényes természetű, üzérkedő művelete, még sötétebb sziliben tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy azok a Párisban elmondott tiz krajczáros misék két krajczárt sem érnek. Mert ki ne tudná, hogy a párisi papok legnagyobb része hitetlen és nagy részben nyilvánosan ágyasokat tartanak? Vájjon ide adná pénzét a nép, ha mi elég becsületesek volnánk megmondani neki, hogy az ő miséiket eféle párisi papok tiz krajczárért fogják elmondani? Nem megcsaljuk-e őket, mikor elfogadjuk pénzüket azon önként következő feltétel alatt, hogy kívánságukhoz képest, mi fogunk áldozni? Mi pedig e helyett bűnös utón Francziaországban szolgáltatjuk ki azon miséket. De engedjék meg, hogy egy másik különös dolgot is felemlítsek, mely az említett simóniával szoros kapcsolatban áll.“ „Halljuk, halljuk!“ felelt a négy pap. Mire igy folytatám: „Jól lehet, az esztendő nagyobb részét misézéssel töltjük el és bár tagjai voltunk a Szűz Mária és Szent Mihály társaságoknak, mégis ezen két 262 utóbbin kívül bevonattunk egy uj társulatba, az u. n. „Három misés társaságiba; úgy, hogy jelenleg ha egy pap elhal közülünk, öt misét kell érte mondanunk. S minthogy a múlt évben 33 pap halt meg. tehát 165 misét kell mondani; ami más szóval azt jelenti, hogy mindenikőnknek 82 frtot kell fizetnünk a püspöknek azon misékért, melyeket ő Párisban 16 írtért mondat el. Mig mi az év legnagyobb részében az elhalt papokért misézünk s ez alatt a híveink által megrendelt misék elmondására időnk nincs, ezen miséket a püspök Párisba küldi s minden misén 40 krajczárt nyer. Ennélfogva minél többen lépünk be a „Három misés társaságiba, tőlünk és kegyes híveinktől annál több 40 kr. vándorol a püspök zsebébe.“ „Nem tudna-e ön valami orvosságot is javasolni, ha már a betegséget felmutatta?“ — kérdé Tetu ur. „Nem mondhatnám, hogy volna kezünknél olyan szabadalmazott orvosság, mely gyöngélkedő kanadai egyházunk minden sebét behegasztené, de olyannal rendelkezünk, a mely a gyors üdülést elő fogja mozdítani. Ezen orvosság: lorombolni a „Három misés társaság“-ot és „Egy misés társaság“-ot alapítani, mely szerint minden pap halálakor egy misét fogunk mondani. Igaz, hogy igy halálunkkor 2000 helyett csak 1200 misét fognak mondani, de ha 1200 mise nem nyitandja meg előttünk a menny kapuit, annak az lesz az oka, hogy pokolra kárhoztunk. Ezen levonás folytán több misét mondhatunk híveink kívánsága szerint s igy lejebb fog szállani a párisi 10 kros misék száma. Ezennel alapítsuk meg az uj társaságot; tisztelendő Tetu ur legyen az elnök, Parent ur a pénztárnok, én pedig leszek a titkár, ha beleegyeznek.“ Két óra alatt az új társaság egészen szervezve volt. Egy tiszteletteljes levélben előadva azon okokat, melyek bennünket ezen társaság szervezésére indítottak — bejelentettük a püspöknek a „Három misés társaságiból való kilépésünket. Három óra múlva már megkaptam az idézést a püspök elé. A püspökhöz belépve, papi szokás szerint térdre borultam. A püspök azonban hátralépve ingerülten igy szólt: „Nincs áldásom az ön számára addig, mig különös magaviseletét kellőleg nem igazolja s mig meg nem magyarázza ezen levél értelmét, melynek ön úgy van aláírva, mint az újonnan alakult „Egy misés társaság“ titkára; egyszersmind levelemet is előmutatta. így feleltem : „Az én levelem oly érthetően van Írva, hogy azt Méltóságodnak lehetetlen meg nem érteni s ér* részemről nem értem, hogyan magyarázhatnám meg világosabban.“ „Azt akarom tudni, hogy miért lépnek ki önök & régi és tekintélyes „Három misés társaságiból ? Talán nem jól érzik magukat azon tisztes társaságban, vagy a Purgatoriumban levő lelkekért mondandó imádságok ellen van kifogásuk.“ Erre azzal feleltem, hogy elmondtam a misével űzött kereskedés elleni kifogásaimat. „Hát azt hiszi, hogy én a simónia bűnében leledzem '2* kérdé a püspök méltatlankodva. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.
