Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-10 / 15. szám

243

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

244

De hát kérdezzük Comeniusszal, mit is tanul, vagy mit is kell hogy tanuljon a gyermek közelebbről a szülői háznál ? Nemde az anyanyelvet minden rendes eszii és fejlettségű gyermek már az első két három év alatt bizonyos mértékben elsajátítja s hogy ez bekövetkezzék, ugy-e bár a csak legkevésbé lelkiismeretes szülők is minden tőlük lehetőt elkövetnek? De mi egyéb a szó, mint a gondolat kifejezője s a beszéd, mint az Ítéletek és következtetések lánczolata ? A szavakuak, melyeket a kisded ajkai először gagyognak, már határozott képzetek és fogalmak felelnek meg s az első mondat, melyet szavakból fűz öszsze, már Ítélet, nem ritkán következtetés jellegével bir. És vajon nem volna-e kötelességünk n ár itt, a szellemi fejlődés kezdetén ügyelettel lennünk arra, hogy helyes képzetekhez és fogalmakhoz fűződjenek a megfelelő szavak, és hogy a mondatok tartalmilag is megállható Ítéletek és következtetések kifejezői legyenek? A midőn pedig ezt tesszük, már egy-egy tudomány körébe vágó munkát végeztünk, a melyek egyenként és összeségükben is csupán azt czélozzák, hogy minden téren szabatos, világos és határozott képzeteink és fogalmaink legyenek s hogy az Ítéletek alkotása, a következtetések képzése a gondolkozás és a tapasztalat törvényeinek megfelelóleg történjék. Hogy tehát a gyermekek már az első életévekben a különböző tudományok elemeiben alapos oktatást nyerjenek: ez valójában azt teszi, miszerint mindjárt az első fejlődési szakban határozott és világos képzeteket nyújtsunk a növendékeknek, a mi meglehet, hogy ideális, de semmi esetre sem okszerűtlen kivánalom.

Ha már ekként alapos és mindenoldalú oktatást követelünk az anyaiskolától is, még inkább tehetjük ezt a nemzeti iskolával és gynmásiummal szemben. A mily mértékben erősödik a gyermek értelme, ép oly arányban tágul szellemi látköre is, és növekedik azon képzetek, fogalmak és lelki műveletek száma és bonyolultsága, a melyekre szüksége van. A nevelésnek hát ezen korban is a legnagyobb gonddal kell őrt állani a fejlődés menete felett, időről-időre kézhez szolgáltatván a szükséges lelki táplálékokat s elhárítván az útból a rendes fejlődés akadályait.

A szellem táplálását Comenius a czélirányosan szerkesztett kézikönyvek, a tehetségek szabad kifejlődését gátló akadályok eltávolítását pedig a megfelelő tapintatos módszer alkalmazása által akarja eszközölni.

Vezér- és kézikönyvekre az oktatás minden fokán szükség van, éspedig az anyaiskolákban a szülőknek vagy gyámoknak, a szorosabb értelemben vett tanintézetekben pedig úgy a tanítóknak mint a növendékeknek. A tanuló ifjúság kezébe adandó kön}'vek lehetőleg mintaszerűek, tellát rövidek, világosak, egyöntetűek legyenek és teljesen azok értelméhez mértek, a kiknek szánva vannak. Korunk tultengésben sinlő iskolakönyv termelésére menynyire ráférne a Comenius féle elvek tisztitó hatása! Ha a tankönyvek írói csak a legkisebb figyelemre méltatnák is Comenius intéseit, nem jönnének létre gomba módra a növendék értelmi fejlettségére ügyet sem vető szakiratok, másfelől meg nem változnának évről évre — a mint ez

ma szinte üzletszerüleg történik — a legelemibb dolgokat tartalmazó kézi könyvek kiadásai! — Az elemi iskolák és gymnasium számára maga Comenius számos tankönyvet szerkesztett és szándéka volt az anyák kezébe is alkalmas vezérfonalat adni: ugyanaz a terv, a melyet később Pestalozzi „Wie Gertrud ihre Kinder lehrt“ methodikai müve által valósított meg.

De azért bármily fontosak és szükségesek legyenek a tankönyvek, az oktatás sikerére magokban korántsem elégségesek. Mindabba, a mi a kézi könyvekben foglaltatik, a tanító fog magyarázatai és a kellő szemléltető eljárás által életet és igaz tartalmat önteni. A legegyszerűbb ismeret is csak nehezen sajátítható el alkalmas módszer nélkül. Épen azért Comenius a helyes módszerre nagy súlyt fektet, s hosszasan fejtegeti a tudományok, a nyelvek, a művészetek, az erkölcsi képzés, a vallásosság ápolásának módszereit s ezek mellett külön fejezeteket szentel a biztos, a kíinnyii, az alapos, a rövid idő alatti tanulás kellékei megállapításának.

Hogy módszertani elveinek kiváló becséről meggyőződjünk, elég leeud azok közül csak a következőket megemlítenem. — A konkrét, az érzékeinkkel felfogható előzze meg az elvontat, a példa a szabályt. Semmi olyat ne tanittsunk, a mihez a kellő alap és előkészület nincs meg a gyermeknél, hasonlóan semmi olyat, a mit csak emlékezet utján s nem értelemmel sajátíthat el a növendék. Az ismeret közlését fokozatosan eszközöljük, egyszerre sokat vagy sokfélét ne öleljünk fel s ügyeljünk, hogy mindig könnyebbről haladjunk a nehezebbre s a közelebbiről a távolabbira. Kényszerítő eszközöket a tanításnál ne- alkalmazzunk, az alkalmas módon megvilágositott ismeret vonzereje legyen a tanítványok szorgalmának és buzgóságának felkeltője, leghathatósabb ébrentartója. Fősulyt oktatásunkban a szemléltetésre fektessünk. „Ugyanazért a gyermek, a mennyire lehet, ne könyvekből tanuljon, hanem maga tapasztalásából, az égen s földön, tölgyeken s bükkökön. Maga lásson mindent; ne tekintélynek liigyjen, hanem a szemléleti vagy ésszerű bizonyításnak.“ Legyünk folytonos ügyelettel a kellő gyakorlásra és a rendszeres ismétlésre. Végül az iskolai rend példányszerü s a tanterv legkisebb részleteiben is pontosan megállapított legyeu, a mire Comenius a maga gyakorlati oktatásában is rendkívül nagy súlyt fektetett.

Az idegen nyelvek tanításának nem nagy barátja, a miben egyáltalán nem csodálkozhatunk, ha az akkori iskolák lélekölő eljárására és alantos felfogására gondolunk, a melynek jellemzésére elég annyit felemlítenünk, hogy a legjobb hirü tanintézetek is megelégedtek, ha a latin nyelvet s mellette még a görög nyelv elemeit sikerült 8—9 év alatt a növendékekkel elsajátíttatni. Ezzel szemben Comenius nemcsak a reális ismeretek és az anyanyelv tanításának fontosságát hangoztatja, hanem rámutat azon káros hatásra is, melyet az ifjúság szellemére a pogány Írókkal való kizárólagos foglalkozás gyakorol. De azért a latin nyelv az ő iskoláiban is nagy szerepet játszik, sőt szeretné, ha az tudományos érdekekből nemzetközi nyelvvé válhatnék. A szükséghez képest azonkívül a a latin mellett a görögöt és a héber nyelv elemeit is fel-