Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-03 / 14. szám

229

DUNANTtJLI PROTESTÁNS LAP.

230

Majd felhoz még két dolgot, melyek közül az egyik a társaság munkálkodását, a másik közgyűlését érinti. Az egyházi sajtóban ugy, mint azonkívül mind hangosabban nyilvánul az óhajtás a népies kiadványok minél előbb leeudő megindítása iránt. A társaság minden tőle telhetőt iparkodik megtenni, az óhaj valósulása érdekében, mert e kiadványoktól a legüdvösebb hatást reményű a nép vallás-erkölcsi életére nézve s remélhető, hogy az ángol tractatus, társaság szives közreműködése mellett, s ns. Hegedűs Sándor ur nagylelkű ajánlata alapján az őszön megleend. A közgyűlést már most is lehetett volna vidéken tartani, ha a két testvér felekezet a fővárosban nem tartaná zsinatát. S ha jövőre valamely vidéki központ meghívásával tiszteli meg a társaságot, annak kész örömmel lesz hajlandó eleget tenni, mert midőn ezt teszi, csak saját czélját mozdítja elő, munkálja.

Felhiva a tagok figyelmét a tárgyalandó ügyek iránt, a társaság 4-ik rendes közgyűlését megnyitottnak nyilvánítja.

2. A közhelyesléssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után Kenessey Béla titkár olvasta fel az 1891. évről szóló, nagy gonddal s meleg ügyszeretettel készített jelentését, melynek kezdő soraiban érinti a most napi renden lévő szervezeti kérdésekben hangoztatott presbyterialis és consistorialis elveket, s rövid vonásokban méltatja azon küzdelmet, mely e jelszavak alatt foly. Nem azért, hogy egyik vagy másik mellett állást foglaljon, hanem, hogy indokolja. miért, hogy a „Szemle“ e mozgalmakban nem vett semmi részt, nem vitt hozzá méltó szerepet szintúgy, mint az 1791. évszádos ünnepéről is, hogy ugy mondjuk, elmaradt, mit sokan zokon vesznek. Oka ennek, hogy e kiadvány az élettel szorosabb összeköttetésbe lépni, avval mintegy összeforrni eddig még nem tudott, tehát a fejlődés irányának kijelölésében vezérszerepet vinnie nem lehet. De még fontosabb ok az, hogy hiányzik nálunk a szó valódi értelmében vett egyház-társadalmi élet, melynek nagy problémáival jó szerint csak a papok foglalkoznak egynehányan. Ha valahol, itt különösen igaz. hogy az aratásra váró gabona sok, de az arató nagyon is kevés. Nincs igazi szellemi szabadság még a protestáns egyházban sem; hiányzik a dolgok igazi bölcsészeti felfogása, mely nélkül maradandó alkotás nem képzelhető. Nincsenek nagy íróiak, kik a dolgok mélyére hatoló komoly tanulmányozás után irányadásra való jogigénynyel léphetnének a nyilvánosság elé folyton az elvek magaslatán mozgó, termékeny eszmékben gazdag műveikkel. Világosan mutatja ezt a 1791. évszázados ünnepére hirdetett pályázat eredménye. Már magából az ünnepély jelentőségéből a legkedvezőbb eredményre véltek igen sokan számíthatni, s a valóság mi lett ? Beadatott egy munka, mely a bírálatra felkért Balog Ferencz, Gyurátz Ferencz, Révész Kálmán urak egyhangú véleménye szerint tisztelettel félre teendő volt. De nincsenek hivatott Íróink a népies irodalom terén sem. Engedve a közóhajnak a vállalat megindithatása czéljából módozatokról gondoskodott a választmány. Az angol Tractatus-sal 6 pontba foglalt igen előnyös feltételek alatt megegyezésre jutott. Felhívás bocsáttatott ennek alapján ki protestáns Íróinkhoz dolgozatok küldése végett. Érkezett is vagy 30 munka, melyek közül tán 4

van olyan, hogy ha már folyamatban volna a vállalat, fel lehetne használni őket, de kezdeni velük egyátalában nem. Különben ez nem is lehet másként ott, hol kifejlett egyháztársadalmi és egyéni hitélet hiányában az oly nagyjelentőségű belmissiói tevékenység is inkább csak névben él, de tényleg nincs jelen. Annál örvendetesebb a tagok számának — ez idő szeiint 1140 — oly jelentékeny megnövekedése. A hála és elismerés ezért buzgó főpásztorainkat illet; meg, kik b. e. Révész Bálint püspök ur kezdeményezése folytán lelkes felhívásaikban buzdítottak a társaság pártolására, minek különösen a szabolcsi és tornai egyházmegyében lön nem is reménylett eredménye. Ha az érdek lődés felköltése, mely még bevégezve épen nincs, ily arányban sikerül mindenfelé, akkor lehet reményünk ahhoz, hogy számarányunkhoz mért jelentőségű tényezők leszünk a Protestantismus életében. Mert most ugy áll a dolog, hogy kétszer annyian vagyunk mint a franczia hugenották, de azért felényit sem teszünk, mint azok. A jelentésnek, a melyből a pénzügyi állapotokról szóló részt azért nem említjük, mert részint előzőleg már közöltük a végeredményt, részint a meghívókon közölve van a teljes számadás, záradékát az elhunytakról való kegyeletes megemlékezés képezte.

A közgyűlés máltányló elismerését és köszönetét fejezi ki titkár urnák ugy tartalomdús, lelkes évi jelentéséért, mint a társaság minden ügyeiben tanúsított nemes ügybuzggóságáért, fáradhatatlan tevékenységéért.

3. Olvastatott a pénzügyi bizottság jelentése s ezzel kapcsolatban az igazgató választmánynak előterjesztése, mely szerint a pénztár teljesen rendben találtatván, a felmentvény megadását hozza javaslatba, a költségvetést elfogadásra ajánlja, mint szinte azt is, hogy a vegyes kiadások czimén 200 fit helyett fölvett 350 frt hagyassák jóvá.

A választmány előterjesztése alapján a pénzügyi bizottság elnökének hálás köszönet szavaztatik; a felmentvény az 1891. évre megadatik; a jelentésnek a pénztár állásáról szóló része tudomásul vétetik; a beterjesztett költségvetés elfogadtatik; a görbedi egyháznak tévedésből tett alapítványa visszavonására engedély adatik.

4. A társaság pénzügyeinek átvizsgálása alkalmával sajnosán tapasztalta a választmány, hogy a tagsági dijak befizetése igen sokak részéről nem történik a megkívántaié pontossággal, mi a társaság működésére zavarólag hat. Ezért a gyűlési meghívó végén közölt felhívásban a tagok gyűjtése mellett a tagsági dijak pontos és lelkiismeretes befizetésére is felhívja a figyelmet. De még sajnosai)!» ennél az a körülmény, hogy nem csekély számmal szerepelnek társaságunk tagjaiként olyanok is, kik tagsági díjaikból, többszörös felszólítás daczára sem fizettek csak egy krajczárt is. Ezen utóbb említettekkel szemben azt ajánlja a választmány, hogy ismerőseik utján még egyszer szólittassanak fel tartozásaik lerovására; a kiktől azután a dijakat társadalmi helyzetük vagy egyéb ok miatt behajtani nem lehet, azok a társaság tagjai közül törültessenek, neveik a „Szemle“ hátlapján közöltessenek, s jövőre a kiadványok csak a dijak befizetése mellett küldessenek meg.