Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-03 / 14. szám
221 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 222 Comenius ünnepély márcz. 28-dikán. A lapunk előbbi számaiban jelzett Comenius ünnepély f. hó 28-án d. e. 10 órakor csakugyan megtartatott. Az egész tanári karon s az összes tanuló ifjúságon kivtil számosán vettek részt mások is az ünnepélyen, kiket a főiskola iránt érzett szeretet s e nagy férfiú emléke hozott Össze. Ott voltak a többek közt: ns. dr. Fenyvessy Ferencz orsz. képvisélő ; Lazányi Béla a helybeli evang. egyház felügyelője és Paál István ; Saáry Lajos, dr. Segesdy Ferencz, Baranyay Zsigmond, a főiskolai igazgató és a gazdasági-tanács tagjai ... stb. Az ünnepélyt a cantus éneke nyitotta meg; Ezután Borsos István főgymn. tanár olvasta fel az alább közlött életrajzot. Erre ismét ének következett. Majd dr. Horváth József theol. tanár lépett az emelvényre, s felolvasta Comenius főbb paed. elveinek rövid, de érdekes és világos méltatását. * * * Comenius életéről. Mélyentisztelt Közönség! Nemes Tanuló Ifjúság! Nagy férfiak emlékét hálás kegyelettel ünnepelni mindnyájunknak szent kötelessége. Csekély viszonzás ez azokért az áldásokért és áldozatokért, melyeket reánk árasztottak, többnyire a földi lét örömeinek, éltük nyugalmának, sőt igen sokszor boldogságának feláldozásával. S e hálás kegyelet, mellyel nagy szellemek fáradtságos küzdelmek közt eltöltött életének dús kincseiért adózunk, egyúttal újabb áldások forrása reánk nézve. Mert a kegyelet átható melege megaczélozza a romlatlan lelkeket, hogy, ha kisebb körben is, de hasonló kitartással munkálják embertársaik üdvét; sőt egyes magasabbra hivatott lelkekben fellobbantja a szent lángot, mely olthatlanul tüzeli őket, hogy ama dicső elődöknek nyomaiba lépjenek, hogy életüknek minden perczét nagy czélokért áldozzák s az emberiség jóltevőivé legyenek. így lesz a nagy szellemek láng lelke szüntelen újabb éh újabb nagy tettek indító okává. Ilyen férfiúnak, a ki életének minden perczét nagy czélokért áldozá, a ki fáradtságos küzdelmei árán dús kincseket hagyott reánk s a ki ily módon az emberiség jóltevői közé avatta magát, — egy ilyen férfiúnak emlékét ünnepelni jöttünk össze mi is. Ez a férfiú Comenius, az újkori neveléstudomány megalapítója; a legnagyobb paedagogus, a ki nagyszámú tankönyveivel, neveléstudományi irataival s a saját gyakorlati példaadásával a nevelés- és oktatásnak uj és helyes irányát véglegesen biztosította az addigi tökéletlen és meghiúsult kísérletek után. S ha a különféle öldöklő szerszámok feltalálóit; a leg\dlkolt százezrek vérében gázoló Caesárokat és Napóleonokat versenyezve magasztaljuk : mennyivel nagyobb magasztalásra érdemes egy ilyen ember, mint Comenius, a ki lángeszének minden erejét nem rombolásra, hanem arra áldozta, hogy útmutatásaival, bölcs tanácsaival lehetővé tegye embertársai szellemi s erkölcsi tehetségeinek tökéletes kiképzését s ez utón műveltebbekké és jobbakká tételét. Ezrek és milliók lelkének lett ő igy ápoló dajkájává s vált egyúttal az emberi művelődés legkitűnőbb előhar'czosává. Epen 300 évvel ez előtt született Morvaország egy kis falujában szerény sorsban élő protestáns szülőktől s igy már születése praedestinálta egyfelől a szenvedésekre, de másrészt biztositá szellemének s uj irányú eszméinek szabad kifejlődhetését. Mint a szerencsétlen cseh-morva protestáns egyház tagja sok kegyetlen üldözést szenvedett s életének nagyobb részét mint hazátlan földönfutó országról-országra vándorolva töltötte, keresve, de nem találva nyugalmas otthont sehol. De épen protestáns születése tette lehetővé, hogy korának előítéleteit legyőzve, a nevelésre vonatkozó uj és szabad irányú elveit az addigi scholastikus tanítással szemben lelkében megérlelhette, a mely eszmék és újítások a protestáns államokban márakkor is nagy érdeklődést keltettek, majd hosszas küzdelmek után korunkban minden müveit népnél uralomra jutottak. Comeniuson is bebizonyosodott a régi igazság, hogy a legnagyobb lángész is csak eszköz a végzet kezében. Mert ha véletlenül nem protestánsnak születik, valószínű, hogy az előítéletek miatt nagy eszméi ki sem fejlődhetnek s hogy újításai épen úgy zátonyra jutnak, mint a janssenisták hasonló nemes irányú törekvései Franeziaországban. A kemény sors már gyermekkorában kezdte hozzászoktatni súlyos csapások elviseléséhez. Tiz éves korában árvaságra jutott s gyámjai mesterségre adták. De a tehetség kitör és eget kér. 0 sem maradhatott a nem neki való életpályán s habár kissé későn, 16 éves korában latin iskolába , ment. De amit elvesztett időben, kipótolta szorgalommal és tehetséggel. Alig 3 év alatt elvégezte a mostani gymnásiumnak megfelelő latin iskolát s mint 19 éves ifjú már felsőbb iskolára mehetett Herbornba. Itt ismerkedett meg szellemi téren elődjének, Ratichiusnak neveléstani elveivel. Ezek az elvek megérlelték lelkében a törekvést, hogy az akkori iskolai oktatásnak oly sok hiányait és tévedéseit orvosolja. Egyetemi tanulmányait Heidelbergben 1614-ben bevégezte s 22 éves korában visszatért hazájába, hogy lelkészi hivatalt vállaljon. De fiatalsága miatt egyelőre még nem alkalmazhatták. Tehát tanítói hivatalt vállalt Preraubau s mindjárt megkezdte a neveléstudomány terén reformátor! munkásságát. Itt irta első munkáját, melylyei az akkori tanítás legfőbb tárgyának, a latin nyelvnek megtanulását szándékozott könnyebbé és eredményesebbé tenni. Tehát már ebben jelezte jövendő élete munkásságának fő irányát. De mutatja ez a könyv azt is, hogy ő, mint egészen fiatal ember, már teljesen belátta azt, amit korának úgynevezett bölcsei megérteni is alig tudtak s a mi csak a iegfelvilágosodottabbak közül kevésnek lelkében derengett homályos kép gyanánt, hogy t. í. ama korművelődésének s tudományos terén való előhaladásának legnagyobb akadálya a léleknélkiili, szőrszálhasogató scholasztikus oktatásmód, — mert nevelésnek nevezni sem lehet, — mely mit sem törődik az értelem fejlesztésével, a növendék szellemi fejlettségével s az életben használható praktikus ismeretekkel, hanem minden figyelmét üres
