Dunántúli Protestáns Lap, 1892 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-27 / 13. szám
201 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 202 Fejes István, Meszuer József, Molnár Béla, Nagy László) soknak tartották, illetőleg részben más czélokra óhajtották volna fordittatni a missió részére proponált 25%-ot, mig mások (Szabó János, Szász Károly Décsey Lajos, gr. Tisza Lajos, Tisza Kálmán és Vályi Lajos) meggyőző szavakkal érveltek amellett, hogy a missiónak igen nagy szüksége van a közalap évi jövedelmének 25-%-ra. Ennélfogva a javaslat álláspontja fogadtatott el, amely szerint a közalap jövedelméből 25% tőkésittetik, 25% a missióra fordittatik. 50% pedig a 261. § a, b, c és e, pontjában felsorolt czélokra fordittatik. A második kérdés az volt, hogy elfogadtatik-e a javaslat 268. §-a, amely szerint az egyházak, ha úgy látják jónak, a szokásos kivetési módozat mellőztével más módon is teljesíthetik közalapi tartozásukat, úgy azonban, hogy a minimum minden lélek után 5 krajczár legyen. Többen szóltak e tárgyhoz pro et contra; végre is a javaslat fogadtatott el. Ezzel a mai ülés véget ért. Tizenkettedik ülés; már ez. 23. A tanügyi bizottság elnökéül Szeremley Sámuel választatott meg. Következett a napirend: a javaslat második része kilenczedik és következő fejezeteinek tárgyalása. Az egyházmegyei jegyzőkről és tauácsbirákról szóló (IX. X.) fejezetek elfogadtattak, ide Molnár Béla és többek indítványára az egyházmegyei és kerületi ügyészekről uj fejezetek fognak sző végeztetni az egyházalkotmányi bizottság által ; az egyházmegyei gondnokokról és esperesekről, valamint az egyházkerületi főgondnokokról szóló (XL XII. XV. XVI.) fejezetek újabb szövegezés végett a bizottsághoz utasittattak, mig az egyházkerületi jegyzőkről, tanácsbirákról és a felelősségről szóló fejezetek (XIII. XIV. és XVII.) szintén elfogadtattak. Ezután az egyházi adózásról szóló negyedik rész vétetett fel részletes tárgyalás alapjául. A 240. 241. 242. §-ok elfogadtattak. A 243. §-ban meghatározott vagyonkönyvben gr. Tisza L. indítványára tekeriap is lesz nyitandó. A 244—251. §-ok elfogadtattak. A 252. és 253. §-oknál Szeremley .József indítványára kimondatott. hogy adóügyekben az egyházmegyei közgyűlés^ illetőleg bíróság végérvényesen dönt. A 253. íj-nál elfogadtatott Őzike Lajos módositványa. amely szerint a kivetett adó elleni fellebezés a presbyteriumhoz 8 nap alatt, történhetik. A 254. § elfogadtatott. A 255. §-hoz egész sereg módositvány adatott be, melyek közül azonban csupán a Vályi Lajosé fogadtatott el, amely szerint a megváltoztatott vagy megújított fizetésieveíek végső bírája és helybeuhagyója, akár történik fellebezés. akár nem, az egyházkerületi közgyűlés lesz. A 256. g elfogadtatott. Szintén gazdag volt módositványok tárgyában a következő § is, melyek közül azonban egyet sem fogadtak el. A 258. §-hoz Őzike Lajos oly értelmű módositványt adott be, amely szerint határoztassék meg azon időpont, a meddig az egyházközségi számadások és költségvetések az esperesi hivatalhoz beadandók, de a többség ezt sem tartotta szükségesnek. A 259. § azon változtatással, hogy „egyházi fizetések“ helyett „egyházi tartozások“ kifejezés tétetett, elfogadtatott. Ezzel a mai ülés véget ért. A holnapi ülés napirendjére kitüzettek: a közalapról szóló rész, az egyházmegyei és kerületi közgyűlések teendőinek részletes tárgyalása, valamint intézkedés az iránt, hogy egyetemes zsinatunk mily alakban fejezze ki jelenleg hazánk fővárosában tartózkodó felséges királyunk előtt alattvalói hódolatát. Ez ülés lefolyásáról azonban majd csak jövő számunkban adhatunk tudósítást. Révész Kálmán. EGYHÁZI ÉLET. A jubilált Bőny újabb örömünnepe. Ifjú Czike Lajos, a tatai e. megye egyik képzett s tevékeny segédlelkésze, búcsút véve a gondtalan ifjuságtól, — az életben semmi által nem pótolható szülői otthontól s az őt könnyezve elbocsátó ()-szőnyi buzgó hívektől, — Bőnyön f. évi márcz hó 20-án iktattatott be lelkészi hivatalába. Sorukba lépett azon atyáknak, a kik között voltak és vaunak e. kerületünk többi jelesei mellett, kiváló képzettségű apostolaink. Az ifjú lelkész egyházmegyéjén belől is talál követendő példányképeket. A többi között második elődje, a Bőuyi egyházat virág* - zásra emelt nagy pap: néhai Bécsi B., kinek lelkészi pályafutását örök nyomokkal jelzi Bőny és Acs. Ez az egy nagy-pap, és a másik Isten jóvoltából még élő, mint múlt és jelen, e kettő is elég dicső példa az ifjú papok előtt, hogy mikép építhet a hibliás ref. pap magának pantheout. Az örökül hagyott múlt* legyen példa az ifjú lelkész előtt! „A szívnek ünnepek kellenek, hogy magát egész pompájába n feltárhassa/4 Es ha az idő az ünnepre elérkezik, a vallásos szív Isten dicsőségére érzelmeinek egész tárházát megnyitja, s abból a legpompásabb kincset, a buzgó kegyességet teszi az Ur oltárára. Hinni szeretem, hogy a bőuyi híveknél ez a hagyományos buzgó kegyesség tette ünneppé márt. 20-dikát. Reggel 9 órától 10 óráig sűrít tömegekben jött az ünnepet ülni végyakozó hívek serege a templom felé, a szomszéd Banáról és messzebb vidékről jövők gyalog, majd fényes úri fogatokon; — még a puszták üai is, kik csak nagy ünnepeken látogatják az It házát, most bejöttek gyönyörködni az Ur templomának igen szépséges dolgaiban. Megérkezett a legnagyobb ünnepet ülő család — apa és anya — két tagon kívül egész családjával. Az ifjú pap két szeretett s mezőfő!dről jött Conscolaris pajtásától környezve fogadta az örömkönnyeket hullató édes apát és édes anyát, a kiknek bizonyára eszükbe jutott a kisded bölcső, melyben egykor kis üuk ringott, és ezt, az életsors által készített másik bölcsőt azzal midőn összehasonlították, — lehetett-e más óhajuk, mint az. hogy a jó Isten őrködjék a felnövekedett ifjú felett úgy, mint a kisded bölcsőben szendergő felett; .... Vegye atyai kedvébe, szerelmébe!
