Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
703 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 704 Hatodik rész. Közigazgatási bíráskodás. A közigazgatási bíráskodásra vonatkozó javaslatot: Bars, Drpalánk, Pápa, Őrség és Veszprém elvetik, Komárom általánosságban elfogadja, Somogy nem reflektál rá, Mezőföld és Tata belemennek tárgyalásába^ következőleg : a tatai ehmegye minden egyházi fórumnál csak egy bíróságot akar, mely aztán magából alakítson közigazgatási és fegyelmi bíróságot; egyúttal kívánja, hogy e bíróságok ügyköre a házassági perekre is kiterjesztessék; a bíróságokon azonban a kettős elnökséget fentartani óhajtja. Egyes észrevételek: 275—289. §. Mezőföld: „tanács“ helyett „bíróság“ tétessék miudenik fórumon, s a bírák száma eh.-megyén 5, kerületen 7. konventen 9 legyen a vesztes felek megterheltetésének elkerülése czéljából. 284. §. 11. p. Tata: törli. 290. §. Mezőföld: pótlandó: „a jegyző azonban a nyilatkozatokat jegyzőkönyvbe iktatja.“ 304. §. Tata módosítja: „Ha a tanukat stb. a bizonyító fél saját költségén a bíróság elé állította.“ 311. §. Mezőföld: megtoldandó: „a kisebbség véleménye szintén jegyzőkönyvbe veendő“ (a bírák felelősségre vonhatása s a felsőbb bíróságok tájékozása czéljából.) EGYHÁZI ÉLET. Egy kis ellenvélemény s egy kérdés. Ha jól emlékezem, mert a lap nincs nálam, ez évi 40-ik számban, egy lelkész kérdésére nt. szerkesztő ur azt felelte, hogy az a helyettes lelkész, ki az üresedésben levő egyházban szolgál, ha pályázott és kijelölték is, ott maradhat a választás tartama alatt, mivel az ellenkezőt sem a törvény, sem szabályrendelet nem kívánja. Gondolom, ez volt a felelet lényege. Azt vagyok erre bátor megjegyezni, hogy ez kissé merész magyarázata nemcsak a törvénynek, hanem merész és bátor fölhívás arra is, hogy „tedd, akinek érdekében áll, sem törvény, sem statútum nem fog ki rajtad.“ Merész törvénymagyarázat azért, mert a törvény 198 és 213 §-ainak és ebből kifejlett azon gyakorlatnak, miszerint a kijelölt, a választási idő tartama alatt, még csak közeli helyen sem prédikálhatott, annálkevésbé az érdekelt egyházban, mégis, hogy épen ne érintkezzék a kijelölt a választókkal; egyenesen ellene van nt. szerkesztő ur magyarázata. Igaz ugyan, hogy a jövő zsinat 210 §-a mondja azt világosan ki, amit a mostaninak intenciójából láthatni, de a nt. szerkesztő ur megengedett esetében, ott prédikálván, kötelességszeríileg a káplán, a jelölt a választási idő alatt, bizonyára érintkezni is kell híveivel; elkerülhető-e az a vélemény, hogy igy épen a törvény adná meg azt is egjmek, amit a másik, hasonlóképen jogosulttól szigorúan tilt? Azt hiszem, a magyarázat nem elégíthet ki jogérző egyént, mint nem elégítette ki a törvényt revideáló bizottságot sem ; azért pedig, mert absurdum is, hogy a törvény lerontsa épen magát azt a törvényt. A veszprémi egyházmegyében épen azért az volt a gyakorlat, hogy a kijelölt egyént a választás tartamára elcserélte az esperes; nagyon helyesen azért, hogy ha a törvény szavaiban, betűiben nincs elég szigorúság, a választandó magatartása csak a legtávolabbról se adjon okot a találgatásra, bizonyos dolgok iránti könnyű, „ha akarom vemhes, ha akarom nem“ felfogás vádjának. Épen most is fölmerült az az eset B. K. Szőllősnél, hol a kijelölt helyettes lelkész ur ott marad a választási idő alatt is, mely november 2-án telik le ; ott marad azért, mert most igy értelmezik a törvényt, ha a gyakorlat eddig más volt is. Én e magyarázatot nem helyeslem. Miután pedig nt. szerkesztő ur olyan, annyira kötetlen szabadelvüséggel kész magyarázni a törvényt, legyen szives ügyet vetni a f. hó 19-én történt vámosi jelölésre. Kijelölték: Szakonyi József volt mohai, Pálfi Gábor arácsi, Thury Etele csurgói rendes, s Balassa Dezső v. palotai s. lelkészt s alólirottat. Szakonyi ur régi pap, Pálfi Gábor ur jó osztályzatú 9‘/2 éves pap, Thury Etele ur jó osztályzatú 9‘/4 éves pap, Balassa Dezső ur segédlelkész, alólirott 7V2 éves pap s jeles osztályzatú; tisztelettel kérdem, volt-e joga az 1883. évi jkönyv 46. pontja szerint a vámosi II. osztályú egyházba a jelölő bizottságnak az itt nevezettek mindegyikét jelölni, illetőleg volt-e mindnek kellő minősitvénye arra, hogy jelöltessék? B. Kövesd, 1891. évi október 22-én. Szép Lajos, ref. lelkész. Az ellenvélemény előtt nem szoktam elzárni a lap hasábjait, ezért szívesen kiadom a fentebbi sorokat isy bár bennök a „jogérzet“ valóságos Rechthaberei alakot ölt fel. Az egyházi törvény magyarázására, ahol erre szükség van, egyedül a zsinat jogosult; az egyes hatóságok, bizottságok vagy egyének csakis arra vannak feljogosítva, hogy értelmezzék és alkalmazzák a törvényt és pedig úgy, hogy ne akarják a törvény világos szavait a- törvénynek sokfelé csavarintható úgynevezett szellemével nullificálni. Már pedig a jelen kérdésnél sem Sz. L. ur, sem más nem tud oly §-t mutatni Egyházi Törvényeinkből, mely megtiltaná a kijelölt káplánnak a választó gyülekezet helyén való maradását. Ennyit a tulajdonképeni kérdésről, metyre nézve e felszólalás daczára sem mondhatunk mást annál, amit a 40. számban mondtunk. A mi a vámosi jelölést illeti, a szerkesztő semmi esetre sem lehet illetékes bírája a jelölő bizottságnak; ott van az egyedül illetékes forum: az egyházmegyei közgyűlés, tessék oda fellebbezni, ha szabálytalanság történt. De feltéve, hogy illetékes len-
