Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-26 / 30. szám
471 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 472 rabb kezdettek evangelica eklézsiák fundáltatni, mint a Dunán innen való részen, minthogy a szerencsétlen királynak, Lajosnak Budán volt lakása miatt, mind az országnak még akkor a pápista valláshoz nagyon ragaszkodott főrendéi, mind nevezetesen ama pápa hatalma mellett buzgott, kevély BaJcats Tamás, ama dühös indulatú Szatmári György, ama Lajos 4-ik vérengző Articulusának kovácscsa, a porból és g .... ból felemelkedett, neveltetés nélkül volt, pénzt imádott s fösvénysége miatt hazáját utolsó veszedelembe hozott Szálkái László esztergomi érsek, legtöbbnyire Budán töltötték idejeket, kiknek több gondjok volt arra, hogy a pápista vallást minden babonáival fenntartsák és az ennek gyökerére fejszét vetett evangeliomi tudományt még virágjában eloltsák, minthogy a hazát utolsó elpusztítással fenyegetett meggátolásokra jő, okos intézeteket tettek volna. Mert amely esztelen intézeteket tett erre nézve Bakats, azáltal több kárt tett Magyarországnak, mintha ebbe a törököket és tatárokat kézen fogva vezette volna be. Akárki elgondolhatja, hogy ilyen vértszomjuliozó emberek szemeik előtt nem örömest mutogatták magokat a reformátorok, kivált minekutánna ama Drako törvényénél sokkal kegyetlenebb törvény hozatott az országgyűlésen: Lutherani omnes de regno exstirpentur, et ubicumque reperti fuerint, non solum per ecclesiastical, verum etiam per seculares personas libere capiantur et comburantur. 1525. Art. 4. Azonban valamilyen nagy szerencsétlenségére lett a hazának 1526-ban a mohácsi véres ütközet, mely nemcsak a király és a haza főrendéi színének életét eloltotta, hanem amelyben elveszett nevezetesen Szálkái László esztergomi, Tömöri Pál kalocsai érsekek, Perényi Fereucz váradi, Móré Filep pécsi, Paksi Balázs győri, Csaholi Fereucz Csanádi, Palina György boszniai püspökök: éppen olyan szerencsés veszteség volt ez annak az emberi nemzetet gyalázó említett törvénynek eltöröltetésére, a reformationak az egész országban való terjedésére nézve. — Mert az üresen maradott érsekségeknek, püspökségeknek, sőt a többieknek is jószágaikat többnyire a világi urak elfoglalván, (p. o. az egri püspökét Perényi Péter, a váradiét Ozibak Imre, a Csanádiét Petrasit Gáspár, a pécsiét Szerecsen János) a papok szükségesebbnek tartották az elidegenített jószágokért a legtöbbnyire velek egy valláson volt főrendekkel, mint a vallásért a reformátorokkal veszekedni. Akiknek egymással való czivődások alatt a reformatio naponként terjedett, a papokkal háborúságba jött főrendek többnyire mindnyájan a pápista vallást elhagyván, az evangéliumi tudományt bevették.— Ide járult még az is, hogy ama, minden értelemben gyenge királynak, II. Lajosnak Mohácsnál szerencsétlenül lett elesése után ketten veszekedtek a királyságon: I. Ferdinand és Zápolya János, kiknek sokkal nagyobb gondjok volt az, hogy egymástól a királyságot elvehessék, minthogy a reformatiora ügyelhettek volna. Mig ezek egymással hadakoztak, egyenetlenkedtek, a reformatio mély gyökeret vert, a főrendeknek nagy és hatalmas része az evangeliomi tudományt bevette. Minden históriák bizonyságok után a mohácsi veszedelem után —- igen keveset kivéve — minden magyar nagy famíliák a megtisztittatott vallásra tértek : Perényi, Drágffi, Petrovics, Bottyán, Nádasdi, lllyésházi, Turzó, Révai, Artándi, Szerecsen stb. famíliák. A papok — még pedig a főpapok — közül is sokan. Ezekkel a jó alkalmatosságokkal élvén a reformátorok, az országnak minden részeiben az evangéliumi megtisztított tudományt minden félelem nélkül hirdették. — Baranya vármegyének alsó részeiben Sztárai Mihály és egyebek seregestül térítettek meg az embereket; itt hasonlóképpen még magok a pápista papok is sokan bevették azt a tudományt, a többek között Veresmarthy Illyés csillái cauonicus; Perényi Péter nagy tekintetű és jószága ur, kit 1552. Sztárai Mihály és Kopácsi Mihály reformált, az igaz tudománynak azon a részen való elterjedését nagyon segítette, ekkor ez a nagy úr Siklóson lakván; hasonlóképpen Artándi Hedviga. Úgy látszik, hogy innét jött által a Dunán az evangéliumi tudomány és csakhamar elterjedett ezen a részen: Kecskeméten, Körösön, Czeyléden és Pestvármegye más városaiban és helységeiben. Annyi bizonyos, hogy már 1544 esztendő táján a Duna két felül való részein az evang, eklezsiák oly nagy számmal voltak, hogy ezeken a részeken nem csak rendes prédikátorok, hanem superintendensek is voltak. Sztárai Mihály 1551. költ levelében azt Írja, hogy hét esztendőtől fogva prédikálván Laskón az evangéliumot, most az innen és túl a Dunán levő részen 120 eklezsiát állított fel, melyekben oly szép rend volt, hogy azt mindenek csodálnák. Lampe 105. Ily szép rend pedig superintendens nélkül nem lehetett volna. Amint a régi maradványoknak töredék darabjaiból lehet Ítélni, meglátni, hogy a Pest, Pilis, Solt, Fehér, Tolna és Baranya vármegyéknek eklezsiái egy eklezsiai igazgatás és egy superintendens alatt voltak, de melyik esztendőben választatott itt legelőször superintendens és ki volt az, arról semmit nem tudunk, valamint közönségesen arról sem, hol választatott először Magyarországban superintendens. Pápai Páriz Fereucz (Rudus Rediv.) világosan azt állítja, hogy 1550. Temesváron synodus tartatott, melyben végzések lettek a püspök kötelességeiről és a visitation)]. Voltak iiát már 1550. előtt superintendeiisek. Lampe 98. Skaricza Máté pesti oskolamester, majd azután ráczkevi prédikátor, aki a herczegszőllősí svnodusban, 1576, jelen volt, Szegedi István életében több helyeken emlegeti Bakonyi Albertet, aki 1547 esztendő táján czeglédí prédikátor és a dunamelléki eklézsiák superintendense volt, — de akiről ennél a kevésnél többet nem tudhatunk. Úgy látszik, hogy ennek a halála után a superintendensek nem innét a Dunán, hanem Baranyában lakták; mert hogy Bakonyi Albert után a Duna innenső részén superintendens lett volna, annak semmi nyomát nem látjuk, ellenben Baranyában 1553. superintendens volt Sztárai Mihály, kit Gyulába lett menetele után felváltott Szegedi István 1554. ezt követte Eszéki István, ezt Veresmarthy Illyés 1556. Ez Patai Sámuelnek bizonysága szerint sok ideig viselte a superintendenséget, de meddig? bizonytalan. — Annyi nyilván van, hogy 1576. még élt,
