Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-22 / 12. szám
Második évfolya m. 1*3. SZtfBSB. Pápa 18B1. márczius 22. DUNÁNTÚLI-© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. TARTALOM: Nagy-Pénteken. Pap Gábor. — A haldokló. Csiszár András. — Egyházi élet: A farkasok panasza a bárányok ellen. (Legújabb mese.) Bényei Gábor. — Iskolaiig}7: A népiskolák osztályozása. Kis József. Táreza: A pálmák ünnepén. Fulöp József. Pár szó éuekügyi munkálatainkhoz. Somogyi Antal. — V e g y e s közlemények. A hős is elbukik. Dicső, nagy szellemek Kik — mint az égi nap — ragyogva fénylenek, Aláhanyatlanak. Az érdem útja vad, — szúró tövist nevel, A küzdelem terén a hősök esnek el S a gyáva megmarad. Kit eszme lelkesit, s tettekre gyújt, hevit S meghalni sem remeg — ha tiprott véreit Halála váltja meg: Elvérzik a csatán, de nem lehet veszve, A sir öléből is kitör a nagy eszme, Melynek martyrja lett. A testbe öltözött ige, e szent erő: Istennek egyszülött fia világra jő, Világosit, tanít. Fölnyitja milliók lezárva volt szemét S fény árad éltetőn — elűzve a setét Ej rémes árnyait. Fölzendül ajkain, hogy áldó Istenünk Szabaddá alkotott s ha lánczot zörgetünk Magunk vagyunk oka! Ki azt megismeri, mi szent, — nemes — igaz, Szabad lesz, ősi szent jogát megvédi az S rab nem lehet soha. Termő talajba hullt ez eszme, és kikelt, A jognak érzete sok millió kebelt Hatott át éltetőn! Az ember érezé, hogy istenkép s szabad, Lerázta s széttöré a szolgalánczokat, Megváltva, áldva lön. Ledőlt az óvilág, a szertehullt romok Még ott sötétlenek s közöttök már dobog Az uj világ szive! Jelezve azt a nagy, hatalmas szellemet Ki a halálba olt dicső uj életet, Ha szembe száll vele. lm Jézus ellen, aki áldólag hatott És fölragyogtatá a várva-várt napot A szellemek felett: A sértett érdekek csatába szállanak S kezökben eszköz a hiszékeny — ingatag — Elámított tömeg. Vakítva volt a nép, „Feszítsd meg“-et kiált, Ki érte síkra szállt, az ellen dörg halált, Kioltja életét! Ma istenít, de már holnap követ — sarat Hajit reád s ebben magához hü marad, Nem változik a nép. Látszólag a bűné maradt a győzelem, S bukott a hős, ki a vérrel szentelt helyen Csatázott ellene! Mert elnyomóival szövetkezett a nép, Hogy a ki érte jött, hogy a ki érte élt, Azt a hőst verje le. Ujong az éji had. Jézus halálra ment, Föláldozá magát, hogy győzzön a mi szent — Igaz, dicső, örök! S ki halni nem remeg, a sírból is kiszáll: Jézus keresztje volt az, ahol a halál Hatalma megtörött. 12* w&,m mmm
