Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

11 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 12 sárnapon prédikátorok az ö Templomukba bemehessen és tanítást tehessen. A Reformátusok ellenben még- az eddig szokásban volt bejárásokat is augustana Confession levőknek elle­nezni kívánták, rész szeiint azért, mivel a Templom egye­nesen az övék és ennek építéséhez is ezek ő velek nem egyaránt, hanem csak némely józanabb gondolkozásnak adtak annyi segítséget, amennyi magoknak tetszett, rész szerint azért, hogy némely augustana Confession levők a praeorans és gyermektauitó Református mester fizetésében eddig liátralmzók voltának, Azért is minden viszálkodás­­nak eltávoztatására az augustana Confession levők ezt az ajánlást tették előttünk: 1- ör. Hogy ha a reformátusok úgy kívánják, ők ké­szek a Templom építésre tett költségnek felét letenni. 2- or. Hogy a református praeorans mesternek fizetését szintúgy, mint amazok minden hátrahuzás nélkül megadják, úgy pedig, hogy a praeorans mester és nótárius mindig és örökösen református maradjon. 3- or. A templomot és parochiális házat közös erővel conserválják. Ezen feltételeknek megbirálása után és az alább irt exmissusok interpositiójára a reformátusok is ráállottak a barátságos egyességre a következendő Conditiók alatt: 1. Hogy ők ugyan a Templomra tett költségeknek sem felét, sem semmi részét föl nem veszik, mindazonál­tal az ő atyafiságos szereteteknek megbizonyitására nézve megengedik azt, hogy az augustana Confession levő vései lelki atya minden hónapban egy Vasárnap az ő Templom­jukba bémehessen és abban délelőtt a maga functióját el­végezhesse; de úgy, hogy nékiek azzal semmi praejudi­­ciumok most vagy idővel ne történjen és az ő templom­jukhoz az augustana Confession levő lakosok semmi just soha ne formáljanak, annyival inkább valami praeferentiát ne tartsanak. Melyre való nézve a jobb rendtartás végett Communió alkalmatosságával előtte való héten, vagy Va­sárnap tartozni fog a református mester a vései tiszteletés urat tudósítani, hogy nálok Communio lészen és akkor a vasárnapi predikátiút más Vasárnapra halassza. Más kö­zönséges Vasárnapokon pedig, a melyeken tudniillik a vései evang. prédikátorra a predikálás következik, a prae­orans mester oly korán fogja végezni az istenitiszteletet, hogy a vései prédikátor is circiter 10 óra tájban beme­hessen és délután jókor haza érkezhessen. 2. Hogy semmi olyas változást a Templomban ne te­gyenek, melyek ceremóniáikkal ugyan az augustana Con­fession levőknek vele járnának, de amazokéval ellenkez­nének, p. o. Oltár, kereszt, képek, hogy a legegyiigyübb református ember is botránkozás nélkül bemehessen. 3. Hogy a 2-ik és 3-ik punctumok szerint ígért terek hordozásban társak legyenek. Ellenben hogy sem egyik, sem másik rész szemre­hányó beszédekkel egymást ne illesse és legkisebb bot­­vánkoztató szót is, vagy magaviseletét sem az Isten há­zába, sem azon kívül ne tegyenek, megintetvén is a fent­­irt Conditióknak megtartására általunk oly kemény szó­val, hogy az ellenkező esetre közerővel, vagy Vármegye assistentiájával is kényszerittetni fognak. Mindezekre a két felekezet egymásnak kezet adott és a felebaráti csen­desség általunk helyreállittatott s ezen egyesség valamint általunk, úgy általuk is subscribáltatott s mind a két fél­nek kiadattatott. Szob helységében. Vései Mihály Tettes Ns. Somogy Vármegyének feő bírája s az augustana Con­fession levők részéről küldöttje. Nádasdi Sárközy István. Tett, Ns. Somogy vármegyének feő sz. bírája és ekklésiák Curátorja a lielv. Confession levők részéről. Varasdi Illés, Varasdi Péter. Kis Gvörgy. Tóth György. Fazekas József. Fazekas Jáuos. Éva József. Kálmán János. Kovács Já­nos. Varasdi József aug. conf. levők, kis Péter. Kis Fe­­rencz. Pálfi József. Diseri Ferencz. Puskás István. Nárai István. Hóka Mihály. Katona György. Kasza János. Hosz­­szú István. Pálfi Ferencz. Kis János reformátusok. Coram me pastore Bolhasiensi Josephó Kováts mpr. Coram me Izraelé Veress práeorante Szobiensi reformátó mpr. Anno 1800; azaz Ezernyolczszázadik esztendőben, szent Mihály havának 3-ik napján. Hang Tiszántúlról. Hazánkban 7 református lap áll fen, jelesül Tiszán­túl három: Debreczeni protestáns lap, Közpapok' lapja és Szabad egyház. Tiszáninnen egy: Sárospataki lapok. Dunamelléken egy: Protestáns egyházi és iskolai lap. Dunántúl 2, mint emlékszem, de nem ismerem, Protestáns közlöny, és Dunántúli protestáns lap. Erdélyben egy: Protestáns közlöny. E lapok legifjabb testvére a Dunán­túli Protestáns Lap. E lapok a reformált elveknek nem­csak tolmácsai, útmutatói, hanem erős harczosai, szilárd őrei, sziklavárai. Ezenfelül a tudománynak csillagai, az alkotmányos szabadságnak napjai. És ez nem is lehet másképen. A reformátió a szabad eszméken született, azokon alapszik, azokon folytatja világra ható szellemi müvét, önti a népek szivébe a jog, szabadság, alkotmá­nyosság szeretetét, ápolását, terjesztését, Melyik református nem örülne protestáns lapjaink időnkénti fokozatos keletkezésének? ki ne látná ezekben a reformátio szellemi nagyságát, erejét és hatályát? a szellemi tömörülés erőt fejt, jellemeket szül és edz, vég­eredménye vallási és polgári szabadság, jogegyenlőség, világosság, tudomány. Vájjon nem dobbant-e meg a szive minden jó refor­mátusnak, midőn a tudósítást olvasta, hogy Pápán is pro­testáns lap fog megjelenni? Bár volt Dunántúlnak Győr­ben megjelenő protestáns lapja, a körülmények úgy fej­lődtek mégis, hogy egy másik testvérlap is állittassék, még pedig Pápán. Igen Pápán, a reformácziónak hajdan ez erős várában; Pápán, mely vallásáért oly sok vi­szontagságokat szenvedett, azon a Pápán, melynek főis­kolája szemefénye a dunántúli reformátusságnak. E fő­helyről kell kisugárolni a világosságnak, protestáns szel­lemnek, hitnek, jognak, tudománynak, mely eláraszsza, megtöltse az egész Dunántúlt a Dunától a Dráváig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom