Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-08 / 10. szám
155 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. ségünk megteremtése, érdekközösségünk a királyhágón túli kis, úgy mint az alföld nagy népes egyházaiban is ugyanazonosságának hangsúlyozása, kijelentése, a rideg particiilarismus megszüntetése. Másrészről azonban nem kerülheti ki a szemlélő figyelmét, sőt mintegy önkénytelenül is felmerülhet azon kérdés, hogy mig külsőleg az egyházalkotmány terén, a szervezet, a közigazgatás tekintetében oly szépen s áldásosán valósult meg s jutott kifejezésre egységünk, mi lehet oka azon kétségbevonhatlanul létező, s kiáltó ellentétnek, különbözőségnek, mely a cultus, az isteni tisztelet főbb mozzanataiban, az egyes kerületekben, sőt egyházmegyékben is oly szembeszökő, oly figyelmet felhívó? Mint kerülhette ki ezen körülmény az egyházi atyák figyelmét, hogy arról még csak tudni sem akartak s azt a zsinati munkálatok körébe be sem vonták? A rom. katholicismus a tridenti zsinat határozataiban megalkotta a hit és cultus egységét s menjen báláz ember Rómába avagy a hittérítők még csak legújabb működési helyére, az istentiszteleti cselekmények ugyanazon formákban jelentkeznek mindenütt. — S nálunk csak maroknyi reformátusoknál valahány agendát, valahány kerületet látunk, csaknem annyiféle a szertartás, a rituálék különbözősége is! — Ez alkalommal csak általánosságban jelzem, mintegy fehíni akarva e becses lapok olvasó közönségének figyelmét, később a nt. Szerkesztő úr engedőimével részleteiben is bátor leszek feltüntetni, megjelelvén egyszersmind a felfogásom, nézetem szerinti leghelyesebbnek látszó alakját, egyik vagy másik kifogásolt hitéleti cselekmén3'nek. Hogy a közönséges mindennapi istenitisztelettel kezdjem, néhol mondanak előfohászt, máshol egyenesen a könyörgéshez kezdenek. A vasárnapi istenitiszteletnél ugyanez ismétlődik, hozzájárulván még azon különbözőség, hogy az „Úri imádságot“ néhol beszéd előtt és után, tehát kétszer, máshol egyszer mondják el; néhol beszéd előtt és után is mondanak imát, mig máshol a beszéd utáni ima elmarad; a hirdetéseket egyikünk a b,ezáró ima, az áldás előtt, másikunk utáuna mondja el! A keresztségnél, vagyis inkább annak kiszolgáltatásánál, néhol intézzük a keresztszülőkhöz a szokásos kérdést, máshol feleslegesnek tartjuk azt! Az úrvacsora kiosztásánál egyikünk használ előfohászt, másikunk nem, úgyszintén a használt három kérdést némely gyülekezetek előtt felteszszük, mások előtt elmellőzzük; az ageudálást egyik kerületünkben a szószékből végzik, másikban az összes teendők az Űr asztala előtt végeztetnek. Hogy eme — többre ezúttal nem is híva fel az olvasó közönség figyelmét — különbözőség előnyére avagy hátrányára szolgál-e egyetemes egyházunknak; emeli-e vagy lohasztja az ezen cselekményeket élvező tagjainak buzgóságát, vallásos érzületét, vitatni meddő kérdés volna; annyit azonban be kell ismernünk, hogy midőn látjuk, miként minden egyes vallásfelekezet bir nemcsak hazánkban, hanem mindenütt egységes rítussal, cultussal, s azt 156 megalkotni, minden egyesre nézve kötelezővé tenni elsőrendű teendőjükül ismerték, — talán nekünk sem volna szabad ezen kérdést oly közönyösen vennünk s egyházi jeleseinknek; talán egy kötelezőleg, egyetemesen elfogadott agenda megalkotásával ebben a tekintetben is meg kellene szüntetni a bizonytalanságot, a különféleséget s megteremteni az egyöntetűséget. Helyénvalónak tartottam, s időszerűnek véltem már csak azért is e kérdést felvetni, mert a zsinati előmunkálatok erről mélységesen hallgatnak, pedig a nagyobb szabású alkotások sorában talán némi szerény helyet joggal foglalhatna el ez is!! Patay Károly. Könyvismertetés. „ Die Hauptpunkte der christlichen Glaubenslehre.“ Irta Lipsius It. A. — Braunschweig. II. kiadás. Schweitzer Sándor megírta a prot. központi dogmákról szóló tant, — Lipsius a kér. hittan fő pontjait állítja elénk röviden, világosan, könnyen érthető modorban fenti czimii kis munkájában, mely tulajdonképen csak külön lenyomat az ugyancsak általa szerkesztett „Jahrbücher für prot. Theologie“ ez. folyóiratból. — Igen helyesen cselekedett, hogy külön lenyomatban is közrebocsátó; — igy könnyebben hozzájuthatunk. — Mert előre is kijelentem, hogy e kis munka érdemes a megszerzésre s különösen magyar theol. ifjúinknak ajánlhatom, mint akik a legtöbb helyen — sajnos! — nélkülözik a kielégítő dogmatikai kézikönyvet. — E kis füzet nagy mértékben pótolhatja a hiányt, — sikerrel forgathatjuk mindannyian lapjait, hiszen élő hit, józan ész beszélnek azokról. A munka következő részekből áll: Bevezetés, melyben az ismeret határairól s az okozati s teleológiai világnézetről szól, — azután jönnek a következő fejezetek: A vallás; A keresztyénség; A történeti, kijelentés Krisztusban és a szellemi bizonyság; A kér. Istenhit; Isten és a világ; Isten és az emberi szabadság; Isten és az emberi bűn; Krisztus személye és munkája; A Krisztusban megjelent üdv elnyerése (a sz. lélek munkája); Megigazulás és újjászületés; A kér. egyház és a kegyelmi eszközök; Istennek országa; Egyéni és általános élettökéletesség. — Nézzük, hogy mit szól e tárgyakról. A bevezetésben álláspontját ismerteti meg, amely nem más, mint a Kant féle ismeretelmélet abban az értelemben, amint azt szerző már egy másik, „Philosophie und Religion“ czimii munkájában kifejté. — Elfogadja Kant amaz ismeretes tételét: „Begriffe ohne Anschauungen sírd leer, Anschauungen ohne Begriffe sind blind“. . s szerinte a mi számunkra nincs más nézet, csak az értelmi, azaz tér és időbeli, vagy ennek a képzelet által való többé-kevésbbé önkényes reproductioi és alakításai. Vagyis a mi ismeretünk csak addig terjed, ameddig átélés időbeli nézet, vagy szemlélődés területe tart. ■— S ezen
