Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-03-08 / 10. szám

3 53

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

154

a) Egyes egyházi testületeknek u. m. az egyházkerületeknek, megyéknek és községeknek hasonczélu tőkéi vagy adományai, amennyiben azok most vagy később felaj állítatnának;

b) kegyes alapítványok;

c) végrendeleti hagyományok;

d) évenkint egyszer, október hó utolsó vasárnapján, mint a reformátió évfordultán, a templomi hirdetések jövedelme ;

e) az alap évi jövedelmének évről évre tőkésitendő 25%-a.

12. §. (226.) Az egyetemes konventnek feladatává tétetik, hogy a 2. §. e) pontjában emlitett orsz. református egyházi nyugdíjintézet kérdésével tovább is foglalkozzék s arra vonatkozólag készítendő végleges tervezetét még azon esetben is, ha ahhoz az egyházkerületeknek. avagy azok többségének hozzájárulását nem nyerhetné meg, terjeszsze a közelebbi zsinat elé.

13. §. (227.) A közalapot kezeli az állandó végrehajtó bizottság, mely mellett egy állandó ellenőrző bizottság áll.

A végrehajtó bizottságot képezik az egyházkerületek által az egyetemes konvent felhívása folytán e célra választott egy-egv rendes tag s ezek akadályoztatása esetére, az ugyancsak az egyházkerületek által e végből választott egy-egy póttag. Elnökét, alelnökét, előadóját, a bizottság maga választja. Eljárását az egyetemes konvent által kiadott vagy kiadandó utasítás szabályozza.

Az állandó ellenőrző bizottság egy elnökből és két tagból áll, kiket az egyetemes konvent választ.

A végrehajtó bizottság feladata a közalap kezelése, a közalapra vonatkozó egyházi törvények és az egyetemes konventnek azok értelmében hozott határozatainak végrehajtása, az évenkint kiosztásra kerülő összegeknek felosztására vonatkozó javaslatnak elkészítése és annak ellenőrzése, hogy az előző években kiosztott összegek a megfelelő czélokra lettek-e fordítva? átalában ellenőrzése a külső kezelésnek — továbbá megvizsgálása úgy az egyházmegyei, mint a központi — közalapi számadásoknak, végül mindannak megtétele, ami ezen alap felvirágzását előmozdítani képes. A végrehajtó bizottság a közalap kezelésére vonatkozó minden jelentéseket, valamint a konventhez teendő mindennemű jelentéseit, illetőleg javaslatait, az egyetemes konvent üléseit legalább 8 nappal megelőzőleg, tegye át az ellenőrző bizottság elnökéhez.

Az ellenőrző bizottság tiszte: ezen jelentések illetőleg javaslatok átvizsgálása és ennek alapján a konventi gyűlés elé véleményes javaslattétele az iránt, hogy a végrehajtó bizottság jelentései és javaslatai tudomásul vétessenek, illetőleg elfogadtassanak-e? avagy módosíttassanak és hogy a számadástevőknek a szokásos felmentvény megadassék-e vagy sem.

Az egyetemes konvent csak az ‘ellenőrző bizottság ezen jelentésének kapcsában veszi a végrehajtó bizottság jelentéseit és javaslatait tárgyalás alá.

14. §. Az 1891-ik évi egyetemes konvent által a közalap járulékok kivetése, helyesbítése, beszedése, esetleg behajtása, kezelése és beszolgáltatása ügyében az eddigi gyakorlat alapján összeállított és a zsinatnak bemutatott utasításokat és szabályzatot a zsinat helyeslőleg tudomásul veszi, fenhagyatván továbbra is az egyetemes konventnek azon jog, hogy ezen szabályzaton a törvény korlátái között, a további tapasztalatok alapján a szükséghez képest esetről-esetre módosításokat tehessen.

Egység a szervezetben; egység a szertartásban.

Még élénken emlékezem sárospataki theologus korunkban, mily heves discussiók tárgyát képezte közöttünk az akkor ülésező zsinat munkálatainak eredménye, vagy eredménytelensége, czélzott alkotásainak ha nem is érdemleges, legalább hozzávetőleges méltatása vagy elítélése. — Tiszántúlról közénk került collegáink pessimisticus nézlettel, úgy látszik kerületük akkori közszellemétől saturáltan, semmi jót sem vártak, a merev centralisatiótól, az egyes gyülekezetekben gyökerező valódi protestáns autonómia elfojtásától tartottak s a béklyók, korlátok közé szorított hitérzület, lelkesíiltség eltespedéséfc sejtették! — Ok képviselték a conservativ, az orthodox álláspontot, mely nehezen tud szakítani a múlttal, fél az. újjitástól, s ott is rémképeket lát, hol azok nincsenek, sőt nem is lehetnek.

Mi vérmesebbek valánk, élt a meggyőződés kebelünkben, hogy azt a valódi, önmagát soha meg nem tagadott protestáns érzületet, mely századok viharában, ellenséges tényezők sokoldalú ellenhatásai közepette is meg tudta őrizni hamisítatlan, őseredeti, már alapítóiban is oly pregnánsán kifejezésre jutott jellemvonását, hogy azt önmagunk választotta jeleseink, egyházunk őrállói, elfojtani, más mederbe terelni -- alapszellemével ellentétesen fejleszteni akarni, még csak megkísérlem sem fogják; másrészről hangsúlyoztuk a szétforgácsolt, elszórtan működött erők egyesítéséből, helyes irányban vezetéséből származható s egyetemes egyházunk érdekét nagyobb sikerrel kecsegtetőleg előmozdító összehatásából remélhető előnyöket; azon — egyházunk méltóságával ellenkező — abnormis állapot megszüntetését, hogy a 2 milliót meghaladó reformátusság nem jutott, nem juthatott érvényesülésre, egy hatalmas, egységes — legjobbjainkat egyesitő testületben; szavát még saját érdekében sem emelhette fel kellő súlylyal, helyzetének, s a nemzet érdekeinek szolgálatában kifejtett áldozatkészségének megfelelőleg! Sokat vártunk — s ebben már mindannyian megegyeztünk — az egyházi közalap létrehozásától, az énekügy fejlesztésétől, az egyházi törvénykönyvnek, mely pontosan — nem eltérő, sokszor egymással ellentétes szabályrendeletekkel Írja körül a jogokat, a kötelességeket minden egyesre nézve különbség nélkül! megalkotásától.

S ime ezen eredmények ma már az életben megvalósulva a protestáns köztudatban áthasonulva vannak s nemcsak feltárják, hanem lehet mondanom — ki is állják a bírálatot, a tárgyilagos criticát. — Tagadhatlan ugyan, hogy mindemez eredmények még korántsem állanak a tökély immár tovább nem fejlődhető fokán, de áldásos hatásuk, egyetemes egyházunk érdekében befolyásuk el nem vitatható. — Legjelentékenyebb alkotást kétségkívül az eddig csak kerületeiben élő — sok tekintetben chinaí fallal elkülönített reformátusságnak a conventben, zsinatban közigazgatásilag egyesítése, a codificatio általánosítása, egyszóval más mozzanatoktól — melyek amazoknál nem kevésbé fontosak, áldásosak — eltekintve, — egy-