Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-15 / 7. szám
a r. kath. egyház ellen vallássérelmet követett el. A veszprémi püspöki hivatalnak panasz és vádlevelét 58916 sz. a. leirata mellett közölte velem Cultus minister ur 6 Excellent] áj a, oly megkereséssel, hogy a panaszlott lelkésztől Írásbeli nyilatkozatot kívánjak be. saját hatáskörömben pedig intézkedjem, s eljárásom eredményéről terjesszek be mielőbb értesítést. Az Írásbeli értesítés beérkezése után 1685. sz. a. föliratomban értesítettem O Excellentiáját arról, hogy a reform. lelkész akkor, mikor lelkészi minőségben közreműködött oly róni. kath. halott temetésénél, kitől nemcsak a tisztességes temetést, de a temetői sorrendet is illetékes lelkésze megtagadta, csak valláserkölcsi kötelességet vélt teljesíteni, de egyúttal tudattam azt is (3 Excellentiájával, hogy tekintettel arra, miszerint a r. kath. papok a „de lege“ egyházunkhoz tartozó kisdedeket nem csak elkeresztelik. hanem ezeket halálozásuk esetén el is temetik. & mi úgy az illetéktelen elkeresztelés, mint az illetéktelen eltemetés ellen hiába emelünk panaszt, eredmény nélkül kerestük s keressük mindeddig az országos törvény szentségének sérthetetlenségét biztosító jogorvoslatot, mert ezt sem közigazgatási, sem törvénykezési utón meg nem nyerhettük . . . e szomorú tapasztalatainkra hivatkozással mondhatnám, hogy az illetékes lelkésze által mintegy eltaszitoft, még a halottak temetkezési sorrendéből is kizárt halottnak emberbaráti érzület által sugallóit tisztességes eltemetésénél közreműkedése a protestáns lelkésznek nem oly nagy sérelem, mint a minő a törvény szerint egyházunkhoz tartozó gyermekeknek elkeresztelése, s halálozásuk esetén el is temetése ... de én ezt nem mondom hanem addig is inig a felmerült eset alkalmából a főt. egyházkerületi gyűlés intézkednék, s] a lelkészeknek irányt jelölő utasítást adhatna, felhívtam a dunántúli ev. ref. egyházkerületben működő lelkészeket arra, hogy ily esetekben más felekezethez tartozott öngyilkosok eltemetésétől tartózkodjanak, de felhívtam egyúttal ami is, hogy nálam minden oly esetet, melyben a törvény szerint felekezetűnkhöz tartozott egyének temetésénél plébánosok működnek lelkészi minőségben közre, azonnal hivatalosan bejelentsenek. Kérem Xagytiszteletüségedet, hogy a főt. egyházkerület által teendő végleges intézkedésig tett ezen intézkedésemet közölje egyházmegyéje lelkészeivel, ehez leendő alkalmazkodás végett. Révkomárom, február 4. 1891. Pap Gábor püspök. II. Anyakönyvi másodpéldányok ügyében. 1822—1891. Politikai hatóságok feljelentése folytán több lelkésztől a törvényhatósági levéltárba helyezendő s ott őrizendő anyakönyveknek beküldése nem is egy, hanem több évre követeltetik. Tekintettel arra, hogy több évi anyakönyvnek újból leírása nagy teher és fárasztó munka, íigyelmeztetendők lelkésztestvéreink arra, hogy az anyakönyveket a törvényhatósági levéltárba midőn beadják, az átvevőtől kérjenek elismervényt és a parochiális irattárban őrizzék meg azt, — ha pedig postai utón küldik, akkor ajánlottan küldjék azt. Igaz, hogy az ajánlottan küldésért 10 krt kell fizetni, de inkább ezt fizessék meg, mint a mulasztás, a hanyagságvádjának s az újból leírás fáradalmainak tegyék ki magokat. Az ajánlottan küldéskor kérjék fel azt a politikai közeget, a kihez az anyakönyv küldve van arra, hogy a vételről küldjön értesítést; sőt ha ezt nem tenné meg, akkor reklamáljanak azon postahivatalnál, melynél a küldemény ajánlottan feladatott. iveit Rév-Komárom 1891. febr. 5. Pap Gábor püspök. III Lelkészi és tanítói hivatal egyesítése. 32661—1889. A vallás és közoktatási magy. kir. minisztertől. Ismételve fordultak elő esetek, hogy hitfelekezeti népiskolai tanítói állomások az 1868. évi XXXVIII. t. ez. 133. és 141. §§-aiban foglalt határozott rendelkezés ellenére a lelkészi (papi) állomásokkal egyesittetnek, s ennek következtében a lelkészeknek kell teljesíteni a tanítói teendőket, daczára, hogy a tanítóktól megkívánt külön szakképzettséggel nem bírnak, sőt egyházi hivataluk miatt a tanügyi hatóság ellenőrző felügyeletét is megnehezítik. Ily viszás állapotok megszüntetése czéljából ezennel kijelentem, hogy a lelkészi és tanítói állomások egyesítését általánosságban meg nem engedem, miért is tisztelettel felkérem a főhatóságot, hogy á mennyiben hasonló egyesítés a hatósága alá tartozó hitfelekezeti iskoláknál előfordult volna, a kettős állomások szétválasztása és a tanítói állomásoknak kellően képesített tanítókkal betöltése iránt intézkedni méltóztassék. Minthogy azonban lehetnek oly rendkívüli helyi viszonyok, melyek a lelkészi és tanítói állomások időleges egyesítését indokolttá teszik, hajlandó vagyok esetrőlesetre v. főhatóság előzetes felterjesztése alapján a szükséghez képest megadni a lelkészi és tanítói állomások ideiglenes egyesítésére, illetőleg arra, hogy a tanítói állással járó teendőket tanítói oklevéllel nem biró lelkészek ipeiglenesen elláthassák. Tisztelettel felkérem tehát a főhatóságot, hogy saját hatáskörében az előadottak értelmében rendelkezni méltóztassék. Budapest, 1891. január 17-én. Gr. Csáky s. k. IV. Biztosítékul elfogadható értékpapírok. 266. ein. sz. A vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. A dunántúli főtiszt, ev. ref. egyházi főhatóságnak. A m. kir. pénzügyminiszter ur f. évi január hó 5-én 116608 sz. a. kelt körrendeletében az állam által átvett magyar észekkeleti vasuttársulat fokozatosan beváltandó részvényeit, a budapesti tőzsdén legutóbb jegyzett, de tizennégy napnál nem régibb árfolyam szerinti értékben — és soha névértéken felül — üzleti biztosítékul és bánatpénzül elfogadhatóknak jelentette ki. Miről van szetencsém a Főtiszt. Főhatóságot tudomás és további szives intézkedés végett értesiteeni. Budapest, 1891. évi február hő 1-én. Gr. Csáky. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. A kiadóhivatal kezelője: BORSOS ISTVÁN. Pápán, 1891. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Batisz Zsigmond. 111 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 112
