Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-15 / 7. szám
99 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 100 lehet. Ám töröltessék e] a jelölés, ha az egyház közvéleménye s a zsinat bölcsesége igy látja jónak; de a minősítés és osztályozás elvét és intézményét okvetlenül fen kell tartani; mert ha ezeket is elejtjük s szép szavak csalogató hatása alatt a korlátlan szabadválasztás sötét torkába vetjük bele egyházunk jövőjét, bizonyára nem fognak késni, és pedig folyton növekvő arányban fognak jőni oly jelenségek, melyek minden egyházát őszintén szerető ember szivét és lelkét a legmélyebb fájdalommal és keserűséggel töltendik el. De hagyjuk ezt a sötét képet, ne fessük falra az ördögöt, hiszen úgyis kisért az már egyik-másik laptársunk e tárgygyal foglalkozó czikkeiben, amelyek szerint bármely lelkészi állás elnyerhetésére is egyetlen minősitvény: a lelkészi oklevél, teljesen elegendő volna. Nevezetes pontja a javaslatnak továbbá az is, mety a próbapapolást a következő korlátozásokkal megengedi: „Az összes választók legalább egy harmadrészének aláírásával a presbyterium a pályázók közül egyet vagy kettőt, legfölebb hármat, a gyülekezetben magok személyes bemutatására és egyszeri szónoklat tartására meghívhat. Amely jelölt az ily meghívást elfogadja, az arra kitűzött vasárnap reggelén a gyülekezetben megjelenik, az istenitiszteleten szolgálatot végez, de még azon nap, naplemente előtt, a gyülekezetből távozni tartozik s oda a választásig többe vissza nem térhet.“ Nagyon óhajtjuk, hogy a javaslat ezen pontja is törvénynyé emeltessék, mert ekép lehetővé tétetik egyfelől az, hogy a gyülekezet közvetlen —- ne pedig pár küldött által közvetített — ösmeretet szerezhessen legalább három jelölt felől; másfelől pedig az, hogy az esetleg nagy távolságban lakó jelölt — kit lakhelyén még a küldöttség is aligha keresne fel — megismertethessse magát. Hanem részemről a § végére odatenném, hogy „az eként meghívott s megjelent egyének útiköltségének (oda s vissza számítva) felerésze az egyház pénztárából az illetőknek megtérítendő.“ Hogy a gyülekezet és jelölt megismerjék egymást, mindkettőnek érdekében áll, viselje tehát mindkét fél a terhet is. A tulajdonképeni választási eljárás is sokkal szabatosabban van körülírva a javaslatban, mint a most érvényben álló törvényben. Egy épen kerületünkben felmerült concrét esetből kifolyólag azonban mégis pótloltatni óhajtóm a javaslat idevonatkozó részét. Az történt ugyanis nemrég egy lelkészválasztási alkalommal, hogy a gyülekezet jelöltje a jelölésből kimaradván, a választás megkezdésekor a választók megtagadták a szavazást, csakis egyetlen egy választó szavazott a jelöltek egyikére. A vál. küldöttség megszerkeszté a jegyzőkönyvet, amely szerint N. N. az egyház lelkészévé egy szavazattal megválasztatott. Az esperes azonban a jegyzőkönyv vétele után uj v ál ászt ást rendelt el, amely aztán egy másik jelölt megválasztásával végződött. Helyesen járt-e el a küldöttség és az esperes, most ne vitassuk; de a példa mutatja, hogy ily eset is előfordulhat, tehát a törvényben világosan intézkedni kell róla. Mert az még sem lehet, hogy egy gyülekezetnek, a nagy többség akarata ellenére 1—2, vagy mondjuk 10 ember, — akiket talán csak a bosszú vag}r az ellenmondás viszketege vezet — tehát egy igen törpe minoritás válaszszon lelkészt. Éhez képest a javaslat 32. §-át következőleg alakítanám át: „Ha a szavazók többsége a jelöltek közül nem akarna választani, a vál. bizottság, kellő felvilágosítások és intések után még egyszer felhívja az összegyűlt választókat, hogy azok, kik a jelöltek közül választani akarnak, felállással és szóbeli njálatkozatukkal jelentkezzenek. „Ha e felhívás után a választásra jogosultaknak legalább egy tized része a szavazásra késznek nyilatkozik, a szavazás azonnal elrendelendő. „Ellenkező esetben a meghiúsult választásról jegyzőkönyv veendő fel s az, jelentés mellett, az espereshez beküldendő. -„Erre az esperes 14 napra uj választást rendel, melyen az első alkalommal követett eljárás alkalmazandó. Ha a választás ekkor sem lenne foganatosítható, az egyházmegyei közgyűlés, a jelöltek közül, titkos szavazattal, lelkészt rendel.“ Végre a javaslat 46 §-ára teszünk egy kis megjegyzést. Ennek első pontjában (valamint egyházi törvényünk 207. §-ában) ez áll: „Az uj lelkész az általa elfogadott egyházban legalább egy évig szolgálni kötelezve van.“ E pontot részemről kihagynám. Ugyanis nem lehet-e rá eset, hogy valaki elfoglalja lelkészi állomását Ger
