Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 94 tusok Lapjáig, s a Prot. Theol. Könyvtártól föl a Prot. írod. Társaság megalakulásáig, illetve szerencsés megin­dulásáig. Nevezetesen kiterjeszkedem majd régebbi és ujabb keletit vállalatainkra ép úgy, mint egyéb irodalmi törekvéseinkre, úgy, hogy a legkisebb prot. német vagy magyar néplap vagy egyéb prot. jellegű termék sem fogja kikerülni figyelmemet. E munkálatomhoz természetesen nagy szükségem van prot. lapjaink jelenlegi és volt buzgó szerkesztőinek és ev. ref. vagy ág. ev. lelkész vagy ta­nártársaimnak szives tájékozó útbaigazítására, illetve ügyemnek: közös jól felfogott ügyünknek jóakaró támo­gatására, — nevezetesen a hazai régebbi vagy ujabbi lapok, vállalatok vagy egyéb irodalmi mozgalmak czél­­jainak, életük időtartamának stb. pontos megjelölésére és velem való közlésére, úgy hogy a legkisebb adatnak ren­delkezésemre való bocsátását is forró köszönettel fogom fogadni. Az eszmét e tanulmányomhoz a Sárospataki La­pok érdemes szerkesztőjétől, Radácsi Gyöi’gy barátomtól vettem, ki f. i. közleményemnek birálatos ismertetésében sok útbaigazító adattal máris szolgált, sőt egyházirodalmi viszonyaink képének a külföldön való feltüntetésére egye­nesen föl is szólított. Ha netán lapjaink vagy folyóira­taink általam nem ismert régebbi évfolyamaiban máris megjelent volna egyházirodalmi viszonyainkat ismertető, s igy megírandó tanúlmányomat közelről érdeklő és útba­igazító ily czikk vagy értekezés, úgy annak szives meg­jelölését és tudomásomra hozatalát kérve kérem, ameny­­nyiben ily tárgyú előmunkálat nehéz munkámat felette megkönyitené. Révész Imre Figyelmezőjét és apologeti­­kai-polemikai iratait pedig kölcsönbe kérem, vagy esetleg pénzért is átveszem. Érzem és tudom, hogy a művelt kül­földnek, különösebben a németországi prot. egyházi és theologiai körök máris észlelhető szives érdeklődésére ne­künk magyar protestánsoknak szükségünk van, — azt ápolni, fejleszteni és tőlünk telhetőleg erősíteni valóságos misszió, s ifjú éltemnek egyik legemelőbb és legéltetőbb vezérgondolatát képezi. E magyar prot. missziói ügyet prot, pap- és tanártársaimnak buzgó pártfogásába ajánlva, az erőtlennek erősítését s szives mielőbbi tudósításait kérve, maradtam mély tisztelettel és legforróbb köszönetéin előleges jelzésével Eperjesen, 1891 január 24-én. Dr. Szlá­­vik Mátyás, ev. theol. tanár. — Pereszlényi János úrtól a következő nyomtatott nyilatkozatot vettük: „Nehogy Gaár Ivánnak, a „Dunán­túli Protestáns Közlöny11 kiadójának a lap előfizetőihez megküldött s a „Dunántúli Protestáns Lap11 szerkesztője által is lapjában nagy előzékenységgel kiadott nyomtat­ványa félreértésekre szolgáltasson alkalmat, szükségesnek látom a következő hiteles okmánynak közzétételét: „Alul­írott ezennel bizonyítom, hogy Nagytiszteletü Pereszlényi János győri ev. ref. lelkész ur végrehajtását megelőzőleg Gaár Iván győri nyomdász ellen az 1890-ik évben tizen­­nyolcz, az 1891-ik évben pedig két esetben intéztem, il­letve foganatosítottam bíróság által elrendelt végrehajtást. Győrött, 1891. január 23-án. Kelemen Ignácz s. k., királyi bírósági végrehajtó.“ Kitűnik tehát ezen iratból, hogy mi­dőn én a 900 frt hátralékos nyomdai vételárból 1889. decz. 31-én s 1890. aug. 15-én esedékessé vált, összesen 600 forintot tevő részleteknek bírói biztosítására gondol­tam, akkor már folyó évi január 10-én húsz végrehajtás volt Gaár Iván ellen folyamatban; Gaár Ivánt már akkor saját ipa és napa, saját édes testvére s egyik győri nyomdatulajdonos beperelték, s igy Gaár Ivánnak teljes anyagi tönkremenése kényszeritett engem arra, hogy kö­vetelésemnek legalább esedékes részét biztosítsam, annyi­val is inkább, mert a 6000 forintos nyomdát ő potom 3000 forintért vette meg örök áron tőlem; hogy azután megha­talmazott ügyvédem Gaár Iván nejének bútorait és éksze­reit is bírói zár alá vette, azt ügyvédi hivatásából kifo­lyólag tette, mert a nyomdai adásvevési szerződést Gaár Iván neje is aláírta és előttem a nyomdára már húszán tettek foglalást. Légből kapott Gaár Ivánnak azon állí­tása is, hogy a lapnak kiadásától azért lépett vissza, mert az én ügyvédem a nyomdát bírói zár alá vette; hi­szen ez január 10-én történt s akkor már Gaár Ivánnak a lapból két számot kellett volna kiadnia, ahonnan az első szám kéziratait tőlem el is kérte s visszalépését csak akkor jelentette ki, midőn neki a második szám kézira­tait is átadni akartam. Hogy Gaár Ivánnak állítólag 6— 700 frtot tevő előfizetési hátralékait én az ő javára átve­gyem, illetve a hátralékosok ellen én indítsak keresetet, erre még azon esetben sem volnék hajlandó, mint szer­kesztő, ha követelésemet a nyomda nem fedezné, mert a lap anyagi ügyeinek intézése egészen őt, mint kiadót il­leti. A „Dunántúli Prot. Közlöny“ előfizetőit tisztelettel kérem, hogy a nyomda sorsának eldüléséig, körülbelül két hétig, szives türelemmel legyenek; vagy kapok uj kiadót, vagy esetleg a nyomdát megveszem, s ezen eset­ben a lap kiadása hosszú időre biztosítva lesz. A „Dunán­túli Protestáns Lap“ szerkesztőjének lovagiasságától pe­dig elvárom, hogy miután Gaár Iván nyomdásznak ténye­ket elhallgató és elferdítő iratát lapjába felvette, ezen közleménynek is egész terjedelmében helyet fog abban engedni. Kelt Győrött, 1891. január 24-én. Tisztelettel Pereszlényi János, a Dunántúli Protestáns Közlöny szer­kesztője.“ A Gaár Iván nyilatkozatához hasonlóan e választ is minden megjegyzés nélkül közölnők, ha abban lapunkról két ízben is említés nem tétetett volna. E kétrendbeli megjegyzés azonban nemcsak feljogosít, de egyúttal köte­lez 'is "bennünket egyfelől annak kijelentésére, hogy mi egyedül azért tettük közzé lapunkban a G. I. nyilatkoza­tát, mert ezáltal véltünk legjobban feleletet adhatni a 1). Pr. Közlöny sorsáról hozzánk intézett számos kérde­­zősködésekre; másfelől pedig szintén kötelességünk a leg­határozottabban hangsúlyozni, hogy mi P. ur ezen nyi­latkozatát csak „ex speciali gratia“ közöljük, mert épen ő nincs feljogosítva arra, hogy „a mi lovagiasságunktól“ bármit is „elvárjon.“ Ugyanis épen P. ur volt az, ki lapja tavalyi évfolyamának 29. és 31. számaiban a pápai tanárokat megtámadta, de a megtámadott tanároknak hozzá beküldött nyilatkozatát nem közölte. No de azért mi nem fizetünk hasonlóval, kívánsága szerint íme egész terjedelmében közöljük nyilatkozatát, tartózkodván most is annak érdeméhez legkevesebb megjegyzést is csatolni-Szerkesztő. — —-

Next

/
Oldalképek
Tartalom