Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-02-08 / 6. szám

93

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

94

tusok Lapjáig, s a Prot. Theol. Könyvtártól föl a Prot. írod. Társaság megalakulásáig, illetve szerencsés megindulásáig. Nevezetesen kiterjeszkedem majd régebbi és ujabb keletit vállalatainkra ép úgy, mint egyéb irodalmi törekvéseinkre, úgy, hogy a legkisebb prot. német vagy magyar néplap vagy egyéb prot. jellegű termék sem fogja kikerülni figyelmemet. E munkálatomhoz természetesen nagy szükségem van prot. lapjaink jelenlegi és volt buzgó szerkesztőinek és ev. ref. vagy ág. ev. lelkész vagy tanártársaimnak szives tájékozó útbaigazítására, illetve ügyemnek: közös jól felfogott ügyünknek jóakaró támogatására, — nevezetesen a hazai régebbi vagy ujabbi lapok, vállalatok vagy egyéb irodalmi mozgalmak czéljainak, életük időtartamának stb. pontos megjelölésére és velem való közlésére, úgy hogy a legkisebb adatnak rendelkezésemre való bocsátását is forró köszönettel fogom fogadni. Az eszmét e tanulmányomhoz a Sárospataki Lapok érdemes szerkesztőjétől, Radácsi Gyöi’gy barátomtól vettem, ki f. i. közleményemnek birálatos ismertetésében sok útbaigazító adattal máris szolgált, sőt egyházirodalmi viszonyaink képének a külföldön való feltüntetésére egyenesen föl is szólított. Ha netán lapjaink vagy folyóirataink általam nem ismert régebbi évfolyamaiban máris megjelent volna egyházirodalmi viszonyainkat ismertető, s igy megírandó tanúlmányomat közelről érdeklő és útbaigazító ily czikk vagy értekezés, úgy annak szives megjelölését és tudomásomra hozatalát kérve kérem, amenynyiben ily tárgyú előmunkálat nehéz munkámat felette megkönyitené. Révész Imre Figyelmezőjét és apologetikai-polemikai iratait pedig kölcsönbe kérem, vagy esetleg pénzért is átveszem. Érzem és tudom, hogy a művelt külföldnek, különösebben a németországi prot. egyházi és theologiai körök máris észlelhető szives érdeklődésére nekünk magyar protestánsoknak szükségünk van, — azt ápolni, fejleszteni és tőlünk telhetőleg erősíteni valóságos misszió, s ifjú éltemnek egyik legemelőbb és legéltetőbb vezérgondolatát képezi. E magyar prot. missziói ügyet prot, pap- és tanártársaimnak buzgó pártfogásába ajánlva, az erőtlennek erősítését s szives mielőbbi tudósításait kérve, maradtam mély tisztelettel és legforróbb köszönetéin előleges jelzésével Eperjesen, 1891 január 24-én. Dr. Szlávik Mátyás, ev. theol. tanár.

— Pereszlényi János úrtól a következő nyomtatott nyilatkozatot vettük: „Nehogy Gaár Ivánnak, a „Dunántúli Protestáns Közlöny11 kiadójának a lap előfizetőihez megküldött s a „Dunántúli Protestáns Lap11 szerkesztője által is lapjában nagy előzékenységgel kiadott nyomtatványa félreértésekre szolgáltasson alkalmat, szükségesnek látom a következő hiteles okmánynak közzétételét: „Alulírott ezennel bizonyítom, hogy Nagytiszteletü Pereszlényi János győri ev. ref. lelkész ur végrehajtását megelőzőleg Gaár Iván győri nyomdász ellen az 1890-ik évben tizennyolcz, az 1891-ik évben pedig két esetben intéztem, illetve foganatosítottam bíróság által elrendelt végrehajtást. Győrött, 1891. január 23-án. Kelemen Ignácz s. k., királyi bírósági végrehajtó.“ Kitűnik tehát ezen iratból, hogy midőn én a 900 frt hátralékos nyomdai vételárból 1889.

decz. 31-én s 1890. aug. 15-én esedékessé vált, összesen 600 forintot tevő részleteknek bírói biztosítására gondoltam, akkor már folyó évi január 10-én húsz végrehajtás volt Gaár Iván ellen folyamatban; Gaár Ivánt már akkor saját ipa és napa, saját édes testvére s egyik győri nyomdatulajdonos beperelték, s igy Gaár Ivánnak teljes anyagi tönkremenése kényszeritett engem arra, hogy követelésemnek legalább esedékes részét biztosítsam, annyival is inkább, mert a 6000 forintos nyomdát ő potom 3000 forintért vette meg örök áron tőlem; hogy azután meghatalmazott ügyvédem Gaár Iván nejének bútorait és ékszereit is bírói zár alá vette, azt ügyvédi hivatásából kifolyólag tette, mert a nyomdai adásvevési szerződést Gaár Iván neje is aláírta és előttem a nyomdára már húszán tettek foglalást. Légből kapott Gaár Ivánnak azon állítása is, hogy a lapnak kiadásától azért lépett vissza, mert az én ügyvédem a nyomdát bírói zár alá vette; hiszen ez január 10-én történt s akkor már Gaár Ivánnak a lapból két számot kellett volna kiadnia, ahonnan az első szám kéziratait tőlem el is kérte s visszalépését csak akkor jelentette ki, midőn neki a második szám kéziratait is átadni akartam. Hogy Gaár Ivánnak állítólag 6— 700 frtot tevő előfizetési hátralékait én az ő javára átvegyem, illetve a hátralékosok ellen én indítsak keresetet, erre még azon esetben sem volnék hajlandó, mint szerkesztő, ha követelésemet a nyomda nem fedezné, mert a lap anyagi ügyeinek intézése egészen őt, mint kiadót illeti. A „Dunántúli Prot. Közlöny“ előfizetőit tisztelettel kérem, hogy a nyomda sorsának eldüléséig, körülbelül két hétig, szives türelemmel legyenek; vagy kapok uj kiadót, vagy esetleg a nyomdát megveszem, s ezen esetben a lap kiadása hosszú időre biztosítva lesz. A „Dunántúli Protestáns Lap“ szerkesztőjének lovagiasságától pedig elvárom, hogy miután Gaár Iván nyomdásznak tényeket elhallgató és elferdítő iratát lapjába felvette, ezen közleménynek is egész terjedelmében helyet fog abban engedni. Kelt Győrött, 1891. január 24-én. Tisztelettel Pereszlényi János, a Dunántúli Protestáns Közlöny szerkesztője.“

A Gaár Iván nyilatkozatához hasonlóan e választ is minden megjegyzés nélkül közölnők, ha abban lapunkról két ízben is említés nem tétetett volna. E kétrendbeli megjegyzés azonban nemcsak feljogosít, de egyúttal kötelez 'is "bennünket egyfelől annak kijelentésére, hogy mi egyedül azért tettük közzé lapunkban a G. I. nyilatkozatát, mert ezáltal véltünk legjobban feleletet adhatni a 1). Pr. Közlöny sorsáról hozzánk intézett számos kérdezősködésekre; másfelől pedig szintén kötelességünk a leghatározottabban hangsúlyozni, hogy mi P. ur ezen nyilatkozatát csak „ex speciali gratia“ közöljük, mert épen ő nincs feljogosítva arra, hogy „a mi lovagiasságunktól“ bármit is „elvárjon.“ Ugyanis épen P. ur volt az, ki lapja tavalyi évfolyamának 29. és 31. számaiban a pápai tanárokat megtámadta, de a megtámadott tanároknak hozzá beküldött nyilatkozatát nem közölte. No de azért mi nem fizetünk hasonlóval, kívánsága szerint íme egész terjedelmében közöljük nyilatkozatát, tartózkodván most is annak érdeméhez legkevesebb megjegyzést is csatolni-Szerkesztő.

—

—-