Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-02-01 / 5. szám
79 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 80 ilyes tervek meg' ne valósuljanak s hogy a nevelés és oktatás terén a reális irányzat túlzásait kikerülhessük. E tervezet különben még teljesen befejezve nincs 3S ezért részletesebben majd egy más alkalommal foglalkozom vele, midőn már egészében ismeretes lesz. Boesos István, főgymn. tanár. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Személyi liirek. Főiskolánk tanárai közül legközelebb Antal Géza, Dr. Kapossy Luczián és Kis Ernő Pápa város képviselőtestületébe választattak meg; Révész Kálmán pedig Veszprémmegye törvényhatósági bizottságának tagja lett. — A zsinati előmunkálatok gyors egymásutánban jelennek meg. A napokban hagyta el a sajtót a törvénykezési szervezet revisiója, melyet nem soká követni fognak az egyházi adózásra, közalapra és végre az iskolaügyre vonatkozó javaslatok. — Tlieologiai akadémiánk tanári kara, főtiszteietii püspök ur felhívására elkészité a theol. magántanári vizsgálatra vonatkozó javaslatot, tekintettel a debreczeni theol. tanárikarnak ugyanily tárgyú s az egyetemes konvent legközelebbi jegyzőkönyvében közölt munkálatára. — Gyászhir. Theologiai akadémiánk egyik szépreményű elsőéves növendéke, Szabó Gyula hosszas betegeskedés után a szülei háznál Farnadon elhunyt. Béke a korán elköltözött ifjú poraira! — Az első fecske. Az enyingi református dalárda e hó 28-án hangversenynyel egybekötött zártkörű tánczestélyt rendezett, melynek tiszta jövedelme a dunántúli ref. nönövelde alaptőkéje javára fordittatik. Teljes elismerésünk kíséretében s azon óhajtással íközöljük e hirt, hogy vajha a nemes kezdeményezés mindenütt lelkes követőkre találna. — A debreczeni politikai és társadalmi lapokban mozgalom indult meg egy Méliusz Péternek Debreczenben állítandó szobor érdekében. Balogh Ferencz tisztelt munkatársunk a „Debreczeni Hírlap“ ez évi 12. és 13. számában foglalkozik e kérdéssel, s azon véleményének ád kifejezést, hogy szobor helyett inkább valamely valláserkölcsi és egyháztörténelmi felolvasásokat és ünnepélyeket rendező társulattal, vagy reformátio-emlékoszloppal örökítsük meg Méliusznak, illetőleg a reformátió bajnokainak dicső emlékezetét. Magunk részéről is teljesen osztjuk azon véleményt, hogy egy Méliusz szobor megalkotása sok nehézséggel lenne összekötve; (ámbár hogy a hiteles arczkép hiánya e tekintetben nagy akadályul nem szolgál, mutatja legközelebb a Károlyi szobor!) hanem azt igenis Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. szivünkből óhajtjuk, hogy Debreczen piaczán a nagy templom előtti téren mielőbb egy hatalmas reformátió-emlékoszlop álljon, mely talán Kálvin domborművű képével s a magyar főreformátorok neveit tartalmazó . felirattal külsőleg és méltóan jelezze Debreczennek fényes szerepét a múltban, háláját a jelenben s kötelességét a jövőre nézve! — Boross Kálmán jókai h. lelkész ur, azon alkalomból, hogy a főisk. gyorsiró-kör őt tiszteletbeli tagjává választotta, egy drb. cs. kir. aranyat, illetőleg erre 6 o. é. frtot küldött a körnek azon kikötéssel, hogy ezen összeget a kör pályadijjul tűzze ki a következő themára: Gabelsberger-Markovich-Nagy-féle gyorsíró körök története a pápai főiskolában az 1870-es években. A kör a nemeslelkü adományozó óhaja szerint járt el, jegyzőkönyvileg kifejezett köszönetét e helyen ismétli, bár a nemes, követésre méltó tett magában hordja jutalmát s nem szorul magasztalásra. — Néhány észrevétel a reflexióra. E lap 2-ik számában egy czikkecském jelent meg a vallástani kézikönyvekről, mely a múlt számban „Egy kis reflexió“ ez. válaszfélét vont maga után. Csak örülni tudok annak, ha igénytelen munkálkodásom némi figyelemben részesül; mivel azonban a reflexióból azt látom, hogy a legnagyobb mértékben félreértetém, szükségesnek tartom, hogy leglább e rovatban — mivel a polémia nem kenyerem s mivel czéltalan is volna — néhány felvilágosító megjegyzést tegyek. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy én a vallástanitás kevésbé sikeres voltáról beszéltem s nem azt mondtam, hogy semmi haszna. E kettő között legalább is oly nagy a különbség, mint a meglehetős és rósz termőföld között. Nagybecsű symbolikus könyveinket pedig, a lieidelbergi kátét s a helvetica confessiot, melyek jobb, ha tovább is mint ilyenek maradnak meg, eszem ágában sem volt — mert nem is emlitém — értéktelen hiábavalóságoknak tartani. Hiszen épen ezek azok, a mikre, tanításom folyamán nagy mértékben támaszkodom. S ha névtelen czikkiró ur véleményemet ezekre vonatkoztatá, — pedig a reflexióból csakugyan ez tűnik ki: akkor azt a gyanút kelti fel, hogy e szakba vágó egyéb használt kézi könyvekről nincs tudomása, melyeknek nem czélszerü volta mellett élő bizonyság épen az a pályázat, mely felett való öröm volt egyik oka is a czikk keletkezésének. Még egyet! Igaz ugyan, hogy mint a tanításban kezdő, a szó szoros értelmében vett eredményről még nem szólhatok, hiszen a hatás ereje különösebben csak az életbe kilépett egyénnél nyilatkozhatik; de talán mégsem természetellenes az, hogy a fiatalfának csak ép úgy van használható gyümölcse, mint az idősebbnek; valamint a logika törvényeivel sem ellenkezlietik az okból az okozatra, a forrásból az eredményre való következtetés és végül nem lehet logikaellenes az sem, hogy az ifjú embernek is lehet megállapodott önálló véleménye s nincs szüksége támaszkodnia mindig, mint mankóra, a mások nézetére. Mely észrevételek után maradok ismeretlen jóakarómnak őszinte tisztelője Fiilöp József. A kiadóhivatal kezelője: KIS ERNŐ. Pápán, 1891. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Debreczeny K.