Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-12-13 / 50. szám
797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNSUL AP. 79E ZSINATI TUDÓSÍTÁS. Előértekezlet. A két testvér protestáns egyház nagy napjai e hó 4-én vették kezdetüket. E napon már a legtöbb zsinati tag felérkezett a fővárosba, úgyhogy mindkét zsinat tagjai előértekezletre gyűlhettek össze. Református zsinatunk tagjai 4-én délután 4 órakor találkoztak a ref. főgymnasium dísztermében. (Ismerkedés, a körjegyzők kijelölése és az első (alakuló) gyűlés tárgyainak megállapítása történt meg ez alkalommal. Alakuló gyűlés decs. 5. A megyeház nagytermében gyülekeztek össze szombaton reggel 10 órakor református zsinatunk tagjai, egyetemben számos helybeli és az ország minden vidékéről egybegyült érdeklődő közönséggel, melynek soraiban különösen a papság volt igen szépen képviselve. A zsinat világi tagjainak egy része fényes magyar díszruhában, a lelkészi tagok kivétel nélkül palástban jelentek meg. A palást alatt aztán a reverenda, a zsinati kabátok sokféle formátlan formája és a szalonrokkok váltakoztak. A zsibongó méhkashoz hasonló gyülésteremben egyszerre nagy csend állott be, előzményéül azon riadó éljenzésnek, mely egyházunk agg patriarch áj át, vezérét, dicsekvését, a 90 éves Báró Vay Miklóst belépésekor fogadta. Elhelyezkedvén ezután a tagok. Kun Bertalan püspök, egyházi korelnök tiszteletreméltó alakja emelkedett fel. hogy buzgó imádságban kérje a Mindenható áldását a zsinat működésére. A magasan szárnyaló ima elhangzása után Báró Vay Miklós, mint világi korelnök néhány üdvözlő szóval megnyitván az alakuló gyűlést, legelőször is felolvastatta a legfelsőbb királyi engedélyt közlő. f. évi junius 5-én kelt miniszteri leiratot, mely után ugyancsak B. Vay Miklós kifejezvén a zsinat és egész egyházunk köszönetét és háláját 0 Felsége, koronás királyunknak irántunk tanúsított ezen legújabb kegye és jóakarata iránt, egyúttal közlelkesedés közt indítványozta, hogy egyházunk köszöneté 0 Felsége előtt alkalmilag egy küldöttség által is tolmácsoltassék. Ezután a zsinat négy legfiatalabb tagja (Győry Lajos és Révész Kálmán egyházi, gr. Teleky József és Tisza István világi részről) elfoglalta a körjegyzői helyeket s a zsinat tagjai benyújtván megbízó leveleiket, ezek átvizsgálása végett a püspöki és főgondnoki kar a körjegyzőkkel együtt visszavonult s ez időre az ülés felfíiggesztetett. Megtörténvén a megbízó levelek átvizsgálása, a bizottság nevében a jegyzőkönyv vezetésével megbízott Révész Kálmán körjegyző bejelentette, hogy a hivatalból való 10 tagon kívül 97 zsinati tag van jelen, kik közül 85 benyújtotta megbízó levelét és igy végleg igazoltatott, 12 pedig nem hozván magával a credentionálist, ennek utólagos bemutatása feltétele alatt szintén igazoltatott. Ekép a törvény által kívánt szám (70) bőven meglévőn, a zsinat belefoghatott a tisztviselők megválasztásába. Ezt megelőzőleg azonban az evangélikus testvérek szintén ma megnyílt zsinatának üdvözlésére Szász Károly püspök és B. Bánfiy Dezső főgoudnok vezetése alatt küldöttség neveztetett ki, mely megbízatásában eljárván, a testvéreknél a legszívesebb fogadtatásra talált. A választások következő eredménnyel történtek meg. Elnökök: Kun Bertalan és B. Vay Miklós, alelnökök: Pap Gábor és Tisza Kálmán, jegyzők: Tóth Sámuel, Mitrovics Gyula, Szilády Áron, Véghely Dező, dr. Kolosváry Sándor és Tisza István, gazda: Zseni József Pestvármegye aljegyzője, kinek hivatalos helyisége a zsinati teremhez közel lévén, a gazdai teendőket a legjobban teljesítheti. Alig lett a választás eredménye a tagok lelkes éljenzése közt befejezve, megérkezett az ágostai evang. testvérek zsinatának üdvözlő küldöttsége Péchy Tamás képviselőházi elnök és Sárkány Sámuel püspök vezetése mellett. Péchy Tamás testvéri szeretettől áthatott meleg üdvözlő szavaira zsinatunk nevében ősz elnökünk Báró Vay Miklós következő megható szavakban felelt : „Mélyen tisztelt zsinati küldöttség! Az igaz rokonszenv és szeretet nyilatkozatát, melyet ágostai hitvallású testvéreink zsinata nevében a’nagyérdemü küldöttség szónoka tolmácsolni szives volt, hasonló érzelmekkel fogadja és viszonozza e mi országos zsinatunk is. Hiszen testvérek állanak itt szemben a múltból, testvérek jelenben s azoknak kell lennünk a jövőben is; mert közös volt a sorsunk a múltban, midőn a két hitfelekezet egyetértő buzgósággal és nemes kitartással egész az önfeláldozásig védelmezte egyháza szent jogait, biztosította annak fennmaradhatását a nehéz küzdelmek és ostromok közepette; most is és a jövőben is közösnek kell lenni a munkássáynak és törekvésnek, mert egy a czél mindkét részről: Krisztus anyaszentegyházának építése édes magyar hazánk területén, apostoli királyunk és nemzeti alkotmányos kormányunk oltalma és védszárnyai alatt. —Egyesítsen hát bennünket a múltnak sok ponton fájó, sok részben felemelő és kedves emléke; egyesítsen a jobb jövőben vetett reudithetlen bizodalmunk és édes reményünk, szorossan fűzzön össze a közös szent érdekek tudata, mely a mindkét hitvallású evangélikus egyháznak létalapját képezi. — A felhívást és felkérést, hogy zsinatunk holnap délelőtt tiz órakor küldöttség által képviseltesse magát az ágostai hitvallású testvérek istentiszteletén, — köszönjük; és mi is hasonlót kérünk; sietni fogunk részt venni azon szép és felemelő ünnepélyen, mely az 1790—9L évi országgyűlés emlékének felújítására kitüzetett; ott kívánunk lenni szívvel, lélekkel, egész valónkkal, hogy együtt örvendezhessünk és testvéri jobbot szoríthassunk a nagy munka kezdetén, mely az országos zsinat megnyíltával mindkét hitfelekezet képviselőtestületére vár. — Még egyszer köszönjük a testvéri szeretetet, melyről megjelenésük tanúskodott; vigyék meg és tolmácsolják küldőiknek a mienket is!“ Ezután ugyancsak B. Vay Miklós felhívására eg}7 küldöttség lett kinevezve Pap Gábor püspök és Báró Bánffy Dezső főgondnok vezetése mellett az ágostai testvéreknek a mienkkel egyidőben tartandó jubilál is istenitiszteletén való megjelenésre. Következett az alakuló gyűlés valódi fénypontja, Báró Vay Miklós elnöki megnyitó beszéde, melyet egész terjedelmében lapunk élén közlünk. Az egész közönség 50*
