Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-29 / 48. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 772 Könyvismertetés. Protestáns Szemle. Szerkeszti Kenessey Béla, a magyar prot. irodalmi társaság titkára. Harmadik évfolyam. IV. füzet 485—684. lap. Pontosan megjelent a múlt október hó elején a Protestáns Szemle ez évi utolsó füzete, melyet ismertetni szándékozom; bár egy kissé feszélyezve érzem magamat, mert a III. füzet ismertetésénél alkalmazott tárgyilagos kritikámért, az érdekeltek közül ketten ugyancsak teritgették rám a vizes lepedőt. De legyen az ő hitük szerint! Szerkesztő urnák Ígéretet tevén a Szemle füzeteinek állandó ismertetésére, im szívesen teszem, mert e füzet közleményei úgy is majdnem mind az előzők folytatásai. Zsilinszky Mihály befejezi „Kermann Dániel élete“ czimii értekezését, melyben kimerítően rajzolja ennek a sokat szenvedett kiváló férfiúnak irodalmi munkásságát, s kivonatolja egyháztörténetét s azon eredményre jöu, hogy: „gondos kéz, igazság szerető és kereső szív és világos értelem jellemzik e müvet . . . saját kora irodalmának méltó díszét képezhette volna, ha napfényre bocsáttatott volna.“ Rendkívül meghatóan festi bebörtönöztetését, fogsága alatt ért kinoztatásait, a pör lefolyását, szomorú halálát. Most már, mikor az életrajzot olvashatjuk, bátran ki merem mondani, hogy Kermannak keresve sem lehetett volna méltóbb életirőt találni Zsilinszkynél. Földváry László „Komáromi Csipkés György és bibliája“ czimü tanulmánya is be van fejezve e füzetben. Élvezhető olvasmány, de ki kell jelentenem, hogy nagyon összhangzik Illésy Jánosnak a Magyar Könyvszemle 1889. évfolyamában megjelent dolgozatával. Igaz, azt tartja a példabeszéd: „magna ingenia conveniunt“, de annyira még sem találkozhatnak a legnagyobb elmék gondolatai sem, hogy midőn annak papíron kifejezést adnak, irályuk is egészen conveniáljón, ott és akkor, ahol és a mikor nem az okmányokat beszéltetik. lm álljon itt egy példa.*) **) *) Illésy szövege: A csinos kiállítású könyveket még ez év legutolján, vagy a következő elején a nyomdász 12 ládába csomagolva, Lengyelországon, nevezetesen Danzigon keresztül Magyaroiszagba útnak indította. A mint azonban febr. hó végén a szállítmány a duklai szoroson át az eperjesi harminczadhoz ért, a szepesi kamara azon udvari rendelet alapján, mely szerint a külföldről érkező schizmatikus és meg nem vizsgált nyomtatványok a határon feltartcztatandók, mint csempész könyveket (contrabandatos libros) zár alá vette s az udvari kanczelláriánál kérdést tett, hogy mitevő légyen velők ? A kanczellária már ekkor értesülve volt a küldemény jöveteléről. Ugyanis Debreczen városa febr. 6-án útlevélért folyamodik hozzá, a mellyel a 8000 darabból álló könyvszállitmányt, ha ingyen nem is, legalább a szokásos vám mellett az országba behozhassa. A kanczellária e kérvényre, még mielőtt az udv. kamara jelentését kapta volna febr. 24-én azt válaszolja a városnak, hogy a könyveket beszállíthatják ugyan, de használat előtt annak rendje és módja szerint censura alá kell bocsátaniok. Márcz. 9-én az udvari, illetve szepesi kamara hasonló utasítást nyer a kanczelláriától,') öt nappal később pedig Monyorókeréki gr. Erdcdy Sándor Antal egri. püspököt, monoszlói (Montis Claudii) örökös grófot, Várasd és Heves és Külső Szolnok vármegyék örökös főispánját mei bízza, hogy miután a bibliák az ő egyházmegyéjén keresztül jönnek az országba, azokat Kassán — vizsgáltassa meg fi tegyen róla jelentést, etc. (Magyar könyvszemle 1889. évf. 139. 140.1.) így még tovább is; a mondatok bámulatos hasonlóságban oly közel esnek egymáshoz, hogy az eltérés alig észrevehető. Földváry czikke annyival bővebb, hogy a pesti commissió jegyzőkönyveit is használta müve utolján. Nem is vitatom hát tartalmának helyességét, de mig Földváry nem mondja meg, hol vette a 4000 példány Csipkés bibliát — noha még kötésükről is beszámol — az II- lésy helyes és kimerítő közleményével 3000-ről veszek tudomást, s a fentiekből vonja le az olvasó a tanúságot, hogy megérdemeltem-e F.-től azt a személyeskedő appellátát. Mert lm nem akarja is tudomásul venni, az irodalommal foglalkozók tudják, hogy Csipkésnek említettem két dissertatiója van a pataki thékában, a F. pontos és kimerítő (?) czimjegyzéke daczára. Hogy az 529. lapon egri érsek, az 530. lapon Hatvani János emlittetik, bizonyára nem a szerző, de a correctio hibája, mely történeti műveknél méltán feltűnik. Józsa Zsigmond ,,A zsoltárok“ czimü tanulmányát fejezi be. Szép tanulmány érett gyümölcse ez a dolgozat, mely most aktuális természetű is. Zsoltár fordításai is költői lélekre vallanak, s kedves olvasmányai lesznek minden vallásos léleknek. Mokos Gyulának rA dunántúli ág. evang. egyház megalakulása és 1598-iki törvénykönyveu czimü dolgozata szintén folytatás, s tudós szerzőnk nagy apparátussal mutatja ki ezen törvénykönyvnek az 1576-iki herczegszőllősi ref. törvényekkel egyezését, vagy attól való eltérését. Récsey Viktor ur nagybecsű szívességéből ezen törvénj'könyv egyik lényeges kiegészítő részét a „Hittan“ előszavát és a concordiát aláirt papok névsorát rövid időn közölni fogom. Azt hiszem örömmel veszik a szives olvasók s Mokos ur is ezt a hirt. Kenessey Béla hatalmas elme-éllel bírálja Kanyaró Ferencznek az „Unitáriusok Magyarországon“ czimü ismeretes művét. Több ismertetést olvastam már Kanyaró müvéről, de olyan közvetlen és keresetlen tárgyilagossággal **) Földváry szövege: — A mint a szállítmány a duklai szoroson át, február végén az eperjesi harminczadhoz ért, a szepesi kamara amaz udvari rendelet alapján, melyszerint a külföldről jövő schismatikus és meg nem vizsgált nyomtatványok a határon feltartóztassanak, annak példányait, mint csempészeti tárgyakat zár alá vette s aztán az udvari cancelláriánál kérdést tett, hogy mit tevő legyen velők. A cancellária már ekkor értesült volt a bibliák jöveteléről, mert Debreczen városa, hogy fennakadás nélkül rendeltetésük helyére érkezhessenek, Maróthi Györgynek Duklába elindulását megelőzőleg febr. 6-án engedélyért folyamodott, hogyha ingyen nem is, legalább a szokásos vám mellett az országba behozhassa őket. A cancellária a kérvényre, még mielőtt a szepesi kamara jelentését kapta volna, február 24-én azt válaszolá a városnak, hogy a könyveket beszállíthatják ugyan, de használat előtt annak rendje s módja szerint censura alá kell bocsátaniok. Márczius 9-én a szepesi kamara hasonló utasítást nyert a cancellariától;1) öt nappal később pedig Erdődy Gábor egri püspököt, monoszlói (montis claudii) örökös grófot, Varasd, Heves és Külső Szolnok vármegyék örökös főispánját megbízta, hogy miután a bibliák az ő egyházmegyéjén keresztül jönnek az országba, azokat Kassán mielőbb vizsgáltassa meg és tegyen róla jelentést, etc. {Protestáns Szemle 1891. évf. 515. 516. 1.)
