Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
717 dunántúli protestáns lap. 718 létnél tetszik a mostani állapot, tessék a consequentiát egész végig levonni, a most még csonkán álló jogépületet teljesen betetőzni. Idevonatkozólag tehát nem a törvényjavaslatban van rendszertelenség és ellenmondás, hanem igenis azok álláspontjában, kik megadják, illetve elfogadják a népességarány szerinti jogositványt a zsinati, konventi- és a kerületre küldött egyházmegyei képviselők választásánál, de már az egyes gyülekezetekig nem bocsátják le ez elvet, sőt itt ugyanezt Kálvin-ellenesnek, veszélyesnek, rombolónak, sőt — Uram bocsáss — politikai érdekek és klikkek czélját szolgálni akaró találmánynak mondják. Igaz, hogy a 42. szám élén megjelent vezércikk tisztelt Írója szent borzalommal utasítja vissza e feltevést, amely a 88. számban nyíltan hangoztatva volt, s amelyre épen ezért legyen szabad nekem is csak egyetlen megjegyzést tenni. Aki nem látja, vagy nem hiszi, hogy az újabb időben — fájdalom — igen gyakran át meg átcsapnak a világi politika nem mindig tiszta hullámai egyházunk területére is, az vagy nagyon jámbor ember, vagy bizonyos oka van rá, hogy az igazat ne mondja meg. Benn van bizony a politika az egyházban; befogadtuk a tótot, csak ki ne verjen a házunkból. Verjék a mellöket, akik behozták. De nem erről akarok én most szólani — bár tudnék idevonatkozólag is egyet és mást elmondani — hanem vissza akarom vezetni a t. olvasó tekintetét egy olyan boldog időszakra, amikor még szó sem volt kálvinista egyházunkban egymással szemben álló pártokról, midőn a hatalom nyomása alatt a legnagyobb egyetértés uralkodott egyházunknak tagjai között. 1857-et Írtak. Ez évben jelent meg egy könyv Révész Imrétől: „Vélemény a magyar protestáns egyházalkotmány fő pontjai felett.“ E munka 70. és 72. lapjain már nyíltan proclamálva van az egyes egyházaknak népességarány szerinti jogositta tása az egyházmegyei és egyházkerületi kormányzat terén. Aki tehát azt állítaná, hogy ezen elv valódi indoka egy politikai párt vagy egy uralkodó klikk érdeke, az kénytelen vagyok ismételni fentebbi szavaimat — vagy nagyon jámbor ember, vagy bizonyos oka van rá, hogy az igazat ne mondja meg. Sokkal inkább meg lehetne fordítani a dolog végét s azt kérdezni, hogy mi indíta annyi sok jeles férfiút nemes haragra a kérdéses javaslat ellen: de ha magam részéről határozottan visszautasítok minden gyanúsítást elvi álláspontom tisztaságát illetőleg, tartózkodom az ellennézet képviselőinél is egyebet, mint csupán elvi indokokat számításba venni. Azt pedig csak mellékesen emlitem meg, hogy a 42. szám vezérczikkének tisztelt Írója Révész Imre ugyanazon könyvéből vett idézetekkel kezdi meg és támogatja a maga lélekszám-ellenes fejtegetéseit, amely munkának fentebb idézett lapjain határozottan ki van mondva a lélekszám arányban való jogosítás elve. Hát én nem tehetek róla, ha a t. vezérczikkező a kérdéses műnek csak 52-ik lapjáig jutott el. De arról sem tehetek, hogy ha már jónak látta álláspontját Révész Imre müvéből vett idézetekkel támogatni, miért nem kereste meg a „Figyelmező“ 1878-ik évfolyamának 239. és köv. lapjait, ahol Révész Imre még bővebben és határozottabban előadja idevonatkozó nézeteit.*) Egy dolog van itt, ami különösen megüti az ember fülét. Azt mondja ugyanis Révész Imre, hogy „ez a képtelenség (az egyházi testületek egyenlő szavazata, tekintet nélkül a lélekszám ra) ma már a protestáns egyházi téren világszerte példátlan.“ Tehát mostani állapotunk csakugyan magyar kálvinista specialitás. Valóban úgy van. Hirtelen ében a schweizi református egyházak alkotmányszervezetét tekinthettem át s azt látom, hogy itt, a kálvinizmus szülőföldén ez a Kálvin-ellenes lélekszámszerinti szavazás nagyon sok helyen régóta életbe van léptetve. így például Aargau kanton zsinatába a gyülekezetek 500 lélekig 1, 501—2000 lélekig 2, 2000 leiken felül minden 1000 után 1 követet küldenek. Appenzell kantonban ugyancsak a zsinatba a gyülekezetek 2000 lélekig 2, 2000— 4000-ig 3, 4000'—6000-ig 5, a népesebbek 7 követet küldenek. Bern kantonban minden 3000 lélek egy képviselőt küld a zsinatra, 1500-on felüli maradék egésznek vétetvén, szintén eg}Tet. Neuenburg és Thurgau kantonokban hasonlókép népességarány szerint választanak a gyülekezetek, *} Mivel Révész Imre idevonatkozó szavait Lapunk ez évi folyamának 8-ik számában, a 115. és 116. lapokon egész terjedelmükben idéztük, most csak utalunk a helyre, ahol azok feltalálhatok. Szerkesztő. 45*
