Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-01 / 44. szám
Második évfolya m. 4-t. §/iiin. Pápa 1891. november 1. -35 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. (SÓTARTALOM: Kerületünk valláserkölcsi élete. Pap Gábor. — Zsinati tárgyak. Zsinati ünnepélyesség. Szabó József. — Egyházmegyei vélemények a zsinati törvényjavaslatra. — Egyházi élet: Egy kis ellenvélemény s egy kérdés. Szép Lajos. — Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. (Folyt.) Mohos Gyula. — Tárcza: Az evangélium diadalünnepén. Fülöp József. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Kerületünk valláserkölcsi élete. (Részlet a püspöki jelentésből.) Ha a templomok látogatottságát, az úri szent vacsorával ottan-ottan élést tekintjük a vallásosság és erkölcsiség biztos mérlegének, még az esetben is több egyházközségünkben hanyatlás észlelhető, mert az Ur háza nem látogattatik oly mérvben, minőben azt hitbuzgó őseink látogatták, kiket az Isten házához való szerelem szent tüze emésztett, kik jobbnak tartottak egy napot a szent hajlékban, mint százat azon kivül. Most — főleg a városokban — nemcsak hétköznapokon, hanem az Urnák szentelt hetedik napon is üres a szent hajlék, világi javak szerzésén fáradozik akkor is a sokaság, mikor lelkének épületét kellene munkálnia s a vallásos érzésnek fokozatos gyengülésével gyengül az erkölcsi érzelem is, szaporodik a különféle bűnesetek száma, s a kik legmélyebbre sülyednek alá, azok embertársaik életének kioltásától sem riadnak vissza. — Ezek száma ugyan elenyészőleg csekély még? de ha lelkészeink s a velők karöltve működésre hivatott presbyteriumok mindent el nem követnek a valláserkölcsi életnek élénkitésére, akkor félni lehet, hogy az erkölcsök megromlanak s azok romlásának hátrányos következései veszélyeztetni fogják az egyházat és államot egyiránt, mert örök igazság az, hogy „minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledől, s rabigába görnyed!“ Valláserkölcsi tekintetben hanyatlást jelez a törvénytelenül együtt éléseknek (vadházasságok) szaporodása is. Sajnos, hogy idevonatkozólag csak 4 egyházmegyéből küldettek be hozzám az adatok, s e négy egyházmegyében 179 vadházasságban élő pár van. Egyházaink többségében a vallásosság, hitbuzgóság s egyházunkhoz való ragaszkodásnak örvendetes jeleivel találkozunk. A templom nemcsak vasárnap és ünnepnapokon, hanem a nagy és szorgos munkaidő kivételével, még a hétköznapok délelőttjein is látogatott, a czégéres bűnök ismeretlenek, az ily egyházakban az erkölcsiség szilárd, s az egyházias érzület az áldozatok meghozatalában külsőleg is fényesen nyilatkozik, a felebaráti szeretet munkái gyakoroltatnak, az özvegyeknek és árváknak gondját fölveszik az Isten nevében. Gyermekeiknek neveltetését, azoknak valláserkölcsi kiképeztetését, szent és elodázhatlan kötelességüknek tekintik, középületeiket jó karban tartják, iskoláikat a törvény követelményeinek megfelelőleg rendezik be. Nincs már oly gyülekezetünk, mely a közalap czéljainak előmozdításához önként, örömmel, erejének megtelelőleg ne járulna; az az ellenszenv, melylyel ez üdvös intézménynek kezdetben meg kellett küzdenie, elenyészett, a nagy többség érezi, hogy elhagyatott, s egy házilag mint nemzetiségileg veszélyeztetett hitsorsosainknak az egyház és a haza részére megmentése erkölcsi szent kötelesség, hogy az önerejükön fenn nem állható 44 ^ —-----------------------------—---— I ELŐFIZETÉSI DÍJ- egyh.&Z é8 iskola köréből. HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos, „ . 4 hasábos petitsor több-äwäts. i Imii ei ref. mmi minis mm. *_________________X *—;-----------------------*