Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
675 DUNÁNTÜLI PROTESTÁNS LAP. 676 Azonban a felséges helytartó-tanácsnak ez a Hruskovits Sámuel eltántorodása igen kedvére esett, mert abból alkalmatosságot vett annak a feltételének törvényes szin alatt való elvégezésére, melyet már régtől fogva forralt, hogy a visitatiokat megtilthassa. Aminthogy a nevezett napon és esztendőben meg is tiltotta. Igaz, hogy a consilium ebben a tilalmában csak a superintendensek visitatiojokről szóll, — de ez kiterjesztetett a seniorok visitatiojokra is. Akárki látja, micsoda veszedelmek következtek ami eklézsiánkra az ilyen visitatiok eltöröltetésekből. Az eklézsiák, a prédikátorok azt cselekedték, amit akartak; a rendnek, fenyítéknek semmi nyoma nem lett; a presbyterium cassájába semmi sem menvén be, az egészen kiürült — azonban az ágenst űzetni kellett, — a királyhoz gyakran küldettek követek (noha járásoknak legkisebb haszna nem volt), a diurnumot, vorspont-pénzt stb. szorgalmasan megkívánták, még mielőtt elindultak, azt kezükbe vették. Még nevelte a bajt az, hogy a mi superintendenseinknek és esperestjeinknek nem lévén szabad a visitatio, a pápista püspökök, praepostok, archi-diaconusok a Carolina rettentő resolutio szerint a mi eklézsiáinkat szorgalmatosán visitálták ; — és noha a resolutio szerint csak a keresztség dolgára terjedt volna ki ezeknek vísitatiojok, mindazáltal más dolgokra is kiterjesztették. Prédikátorainkat értetlen, haszontalan kérdésekkel terhelték, nyaggatták; sok helyen oly szin alatt, hogy a templomot megakarják nézni, abba bementek és elfoglalták. Bajos volna hinni, hogy ember — kivált a kinek valamely neveltetése volt — olyanokra vetemedjék, mint a milyeneket ilyen püspöki functiójában, visitatiójában cselekedett Barkóczi Ferencz, az egri püspök, hanem ha azokat tagadhatatlan documentomok bizonyítják, 1749. Jan. 17. jött ki a helytartó tanácstól, Mária Teréziának az a rémitö parancsolatja az a,postátokról. így neveztettek helytelenül azok, a kik a pápista vallásból lelkek esmérete meggyőződése mellett valamelyik confessióra tértek. Mely parancsolat által a jurisdictiok valóságos inquisítionalis triabunalokká lettek : sok ezer ártatlan embereket seregestől tömlöczre, rabságra kárhoztattak, gyötrettek mind addig, mig sokakat lelkekesmérete gyógyíthatatlan sebével pápistákká tettek. Ily sok terheltetések között a már csak alig piliegett evangeiicusok egy bajaikat, üldöztetéseiket előadott instantiát készítvén, azt deputatusaik által felküldötték 1749- ben Mária Teréziához. De a melynek legkisebb sikere nem lett. Sőt cancellarius Nádasdi Tamás ezen deputatusokat öszve attázván — teremtettézvén, Bécsből kitiltotta. 1750-ben ismét egy botránkoztató. cselekedet esett. Ebben az esztendőben a pécsi káptalan oly iszonyú üldözéseket vitt véghez a bárányavármegyei eklézsiákban a milyeneket sem törököktől, sem tatároktól várni nem fehetett: mint a szóládi eklézsiában és egyéb helyeken, Epen ezt az 1750. esztendőt mocskolta el veszprémi püspök, Biró Márton a maga égett agyvelejéből származott szüleményével, melylyel az egész pápista vallást prostituálta. Ez a könyv bár akármennyire megegyezett is a Mária Terézia vallásbeli princípiumával, de sokképpen ellenkezett a politicával. A honnét (a mit különben ritkán cselekedett, elsőbb lévén előtte mindennél a jezsuitáktól bele plántált vallás) — most az egyszer legalább — vah lásbeli princípiumát feláldozta a Politicának: ezt a Biró Márton tüzet okádott könyvét megtiltotta és megégettette. Non lex aequior ulla est, Quam necis autores arte perire sua. Ovid, De ez a gyalázat Biró Mártont dühösebbé tette. A honnét 1751. 14. Febr. a csepeli és büsüi templomokat, egy nap földig lerontatta. Ez az ember, a kinek elméjének szemeit a babona régen megvakítatta, majd mind a két testi szemeire megvakulván és házából ki nem menvén, szüntelen ivott, mi által siettette a más világra való által menetét. 1752. esztendőben a czéglédi templom és parochialis ház az oskolával együtt a helytartó tanácsnak kegyelmes parancsolata mellett a pápistáktól elfoglaltatott. Ugyan ez az esztendő vetette végét a pápai fényes eklézsiának is. Ilyen veszedelmes időben viselvén Helmeczy István a maga superintendensi hivatalát, könnyű elgondolni, hogy azt sok bajok, szomorúságok, sírásók és kesergések között viselte. A különb-különbféleképpen háborgatott, üldözött eklézsiák hozzá folyamodtak, azonban rajtok nem segíthetett. (Folyt, köv.) Közli Mokos Gyula. ac . „JSfcflt . . A férfiú, kinek nevét örömünk és tiszteletünk jeléül koszorúba foglaljuk, Isten kegyelméből a mai napon már 50 éve hirdeti ev. ref. egyházunkban az Ur igéjét. 1841 okt. 17-én a kis igmámli ev. ref. gyülekezet lelkészbeiktatási ünnepélyt ült; Stettner Ignácz, az ó szőnyi akadémikus rector állíttatott be lelkészi hivatalába. A üatal lelkipásztor a legszebb reményeket nyújtotta jövője iránt, nevezetesen iskolái elvégzése után, főiskolánk ügyeinek intézői őt, mint a legjelesebb tanítványok egyikét még az 1837/8-i tanévre a költészeti osztály vezeté-
