Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-27 / 39. szám
629 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 630 után egy minden tekintetben sikerült s helyenként [mondhatni könyekig megindító alkalmi egyházi beszédet tartott Csel. VII: 49 és 50. ezen igéi alapján: Ezt mondja az Ur: Nem az én kezem épitette-e mindezeket ? S e kérdésre három feleletet ad. hogy igenis az Ur keze, még pedig először: az ősök vallásossága és előrelátása által, — másodszor : a gyülekezet tagjainak egyetértése és buzgósága által, — harmadszor: nemes törekvésünknek mások általi támogatása által. Szép vonásokban, hálával emlékezik meg az elődökről, kik anyagi tekintetben teljesen biztosították az egyházat jövőre nézve, majd szépen rajzolván az egyetértést, mely nagy dolgokat képes létrehozni, ezzel kapcsolatban elismerőleg beszélt a gyülekezetben uralkodó egyetértésről, bár alig 3 —4 év alatt majdnem 30 ezer forint erejéig történt építkezés, végül sikerültén fejtegette, hogy miféle támogatásban részesült az egyház mások részéről. Nem pénzbeli támogatás ez, ez a szegény egyházakat illeti, hanem a nyilvánuló jóakarat, az elismerés, melylyel mindenki adózik ez áldozatkész egyháznak. A gyülekezet a CXXII zsolt. 1. és 3. verseit énekelte. Felállóra pedig a gyülekezeti énnekkar szerepelt Szily György tanító vezetése alatt. Ugyancsak az énekkar kezdte meg a templom és iskola udvarán lefolyt, tulajdonképeni felavató ünnepélyt — fényesen bebizonyítván úgy a vezető szakavatottságát, ügyességét, mint a tagok azon dicséretes törekvését, hogy e tekintetben is az elsők között akarnak haladni! Ezután Fíilöp József segédlelkész tartott felavatási beszédet, hangsúlyozván a helynek több szempontból szent voltát s kimutatta az iskola czéljat, rendeltetését, mely mindenesetre az általános ismeretek közlésében a világosság és hazafiság tüzének élesztésében áll. Majd a felavatás tulaj donképeni magvát képező ima zendült meg a szeretett rendes lelkész ajkairól, hálát adva a segélyért, kérve továbbra is az áldást stb. Az ároni áldás elhangzása után énekelte még az énekkar a 75 dicséret 3 és 4 verseit, — s a gyülekezeti tagok az uj iskolát megszemlélve örömmel távoztak el a minden tekintetben szép helyről, hogy áldva őrizzék meg e nap emlékét Egyszerű, de megható ünnep volt ez. Méltó, hogy mások előtt fényljék. De méltó, hogy lássák a jó cselekedeteket is, melyeket e buzgó gyülekezet cselekedett. Ugyanis alig rövid négy év alatt, mióta az uj lelkész helyét elfoglalta, uj lelkészlak épült 8000 frt értékben, uj tanitólak két szép tanteremmel az alsóbb osztályú fiuk és leányok számára 12000 frt erejéig. Most pedig ismét egy gyönyörű iskola két tanteremmel a nagyobb fiuknak és leányoknak, egy segédlelkészi, két tanítói szoba és tanácsterem mintegy 7000 forint értékben. Megírjittatott egy másik egyházi épület is, mely bérletre szokott kiadatni. .Sőt a leendő orgonára is szép összeg pénz van már együtt. Ezek és egyebeknek láttára bizony önkénytelenül támad fel a sóhaj, az öröm rebegése, hogy itt az Ur nagyságos dolgokat cselekedett. Vajha magyar ref. anyaszentegyházunknak minél több gyülekezete követhetné s követné e fényes, követésre méltó példákat! Akkor a magyar Sión rendületlenül állna meg a jövendő időkben s a pokol kapui sem vehetnének rajt diadalmat. Adja Isten, hogy úgy legyen! Egy jelenvolt. & VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Kerecsényi János. A hü nőt nemsokára követte sírjába a szerető férj, hogy immár örökre egyesüljenek. A család és gyülekezet méltó gyászában őszinte fájdalommal osztozik az őrségi egyházmegye, sőt egész kerületünk, szomorúan értesülvén egyik alapos képzettségű, derék lelkésztársunk Kerecsém/í János ehmegyei és ehkerületi tanácsbiró, körmendi lelkész f. hó 18-án történt haláláról. A boldogult 58 évet élt, melyből 31 évet töltött a lelkészi pályán s ebből 27 évet, tehát egy negyedszázadnál többet Körmenden, hol jó neje és kedves gyermekei körében, híven munkálván az Ur szőlőjét, boldogan tölté napjait mindaddig, mig a hű nő betegeskedni kezdett s végre ez év június 20-án, hosszas szenvedés után elköltözött az élők közül. A bánatos férj nem soká vonszolta a magános élet kínzó terheit, három hónap múlva ő is elment hű társa után. Legyen álma nyugodt, emléke áldott; hátramaradt kedveseit pedig vigasztalja meg a jó Isten! — Széchenyi emlékünnepélyt rendezett főiskolánk e hó 21-én, a legnagyobb magyar születésének százados évfordulójára. A főisk. nagy termet teljesen betölté a tanári kar és tanuló ifjúság, — a városi közönség, az idő rövidsége miatt, ez alkalommal nem volt meghívható. Az ünnepély a Hymnus eléneklésével vette kezdetét, majd Kis Ernő, mint a történelem tanára tartott igen sikerült alkalmi beszédet, melyben főkép Sz. ifjúságát vázolta; azután László Zsk/mond 3. éves papnövendék szavalta el Lampert Géza 5. g. o. tanuló lendületes alkalmi költeményét, mire a Szózat eléneklésével zárult be a kegyelete« emlékünnepély, melyet külsőleg a főiskola uj épületére kitűzött nemzeti lobogó jelzett. — Egyházkerületünkben a püspöki jelentés átlátni szerint, az egyes egyházaknál a legközelebbi évben építkezések, beruházások és szerzemények összesen 96,339 forint 9 kr. értékben történtek; a kegyadományok, adakozások Összege pedig 22,631 frt 34 kr. készpénz, ezenkívül 230 zsák ezement és 60 mérő mész. Uj alapítványok 9058 frt 40 kr. értéket képviselnek. Lélekszám 238,403. Született 7948, meghalt 7273 (4-675). Áttért 80, kitért 150 (—70). beköltözött 785, kiköltözött 240 (+545.) Összes növekedés 1050 lélek. Házasságra lépett 2278 pár, kontirmaltatott 3800. Mindennapi iskolakötelezett 28,042. tényleg iskolázott 27,273. (98°/0) nem iskolázott 769 (2%). Is-
