Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-13 / 37. szám
589 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 590 zettel szörpöltem az üdítve boldogító cseppeket; de meg kell vallani, úgy a magán életben, mint hivatalos perczeimben sokszor kelle innom azon pohárból is, melyre az isteni mester Jézus Krisztus ezt monda: „Uram, ha lehetséges múljék el tőlem!“ Maga Jézus a poharat uj szövetségnek nevezte, legyen szabad nekem, legkisebb s legérdemetlenebb szolgájának, a magasságból csekélységemig leszállva e nekem szánt és felajánlott serleget ó szövetség poharának neveznem; mert manapság, midőn az esperesre annyi munka vár, midőn az Ízlések, gondolkozás, érzés oly különbözők; midőn a közhivatallal szemben fellépő követelések oly merészek és hatalmasak, — 25 évig vinni az esperesí hivatalt s 25 évig oly erős viszonyban lenni egy egyházmegyével: e poharat, úgy hiszem méltán nevezem a komáromi tractussal való ó szövetség poharának. Érdemet! énül bár, de hálásan fogadom e poharat s ígérem, hogy valahányszor erre gondolok s e serleg körirata mellett képzeletemben mindig ott olvasom Jézusnak a tanítványokhoz intézett ezen szavait: „Megihatjátok-e a poharat, melyet én megiszom“ vagyis érdemes vagyok-e erre, tudom-e, akarom-e azon kötelmeket hűen és pontosan teljesíteni, melyek egy esperestől követeltetnek, s melyek a komáromi e. megye üdvét, boldogságát czélozzák.? S e követelés fog ösztönözni engemet hivatásom lelkiismeretes teljesítésére. S midőn ez ünnepély rendezése s a nekem szánt pohárért még egyszer hálás köszönetemet nyilvánítom: magamat méltóságos elnöktársam s a mélyen tisztelt egyházmegye kegyességébe továbbra is bekérem ! Ezután pedig Szabó Zsigmondi e. megyei e. főjegyző ur üdvözölte az egyházmegye nevében az ünnepelt esperest a következő beszéddel: Főtisztelendő Esperes Ur! Szeretve tisztelt Uram! Hivatalos állásomnál fogva csekélységemnek jutott a kiváló szerencse, e. megyénk nevében üdvözölhetni esperesi működése negyedszázados évfordulóján. 25 év majdnem fele egy emberéletnek! s a lelkipásztorkodásnak mezején — melyen rendes állomásokhoz csak az ifjú kor szirmainak hullása közben vagy után juthatunk — az esperesi hivatalban eltöltött 25 év szinte ritka áldás és szerencse . És kedves főtisztelendő Uram e jelentékeny időszakasz határdombján szellemi és testi erejének, munkakedvének azon csonkitatlan teljességében áll, melylyel ezelőtt 25 évvel, közbizalom folytán egyházmegyénk kormányrudját megragadta. Szálljon érte kebelünkből forró hála a kegyelem Istenéhez ! Kedves Főtisztelendő uram esperesi hivatalába lépése összeesik nemzeti létünk feltámadásának időpontjával. A jogainak újra birtokába lépett nemzet lázas tevékenysége nem maradhatott hatás nélkül egyházi életünkre sem. Lethargikus álmából felrázva, munkához lát egyházmegyénk is. Es ezen munkánál — kezdettől idáig — főtiszt. Uram a munkavezető. Ha szolgálatait, érdemeit kellőleg méltatni akarnám és tudnám, fel kellene olvasnom egyházmegyénk utolsó 25 éve történetét. Ezen történet minden mozzanatán, egész folyamán ott találjuk áldott keze nyomait, megaranyozva szellemi fényével, szive melegével. És a mi különösen beeséssé és kedvessé teszi ezen idő alatti kormányzását; az a „fortiter in re, svaviter in modow elvének soha meg nem tagadott, következetes gyakorlása. Ha az igazság és törvény fegyverével olykor olykor kénytelen volt is sújtani, a seb sajgását mindig enyhítette könyörületes szivének balzsamával. A közigazgatás és igazságszolgáltatás ágában pezsgő élet, örvendetes haladás. A tanitgy terén hallatlan fejlődés a tanerők emelkedése minőségben és mennyiségben. A gyülekezeti élet fellendülése, a munkás keresztyén élet gyümölcsei: az áldozatok megsokasodása; az uj templomok; a haladás követelményeinek megfelelő iskolák, papi- és tanító lakok. A lelkészi gyámolda erős alapra építése^ megnyugtató és vigasztaló gyarapodása. Az egyházmegye vagyoni ügyeinek rendezése és örvendetes virágzása. íme? odavetett vonásokban egyházmegyénk képe az utolsó 25 évbeu! És ezen fejlődést, emelkedést fótisztelendő Uram nevével kapcsolatban fogja emlegetni a nyomunkba lépő nemzedék. Igaz, hogy a kötelességteljesités magában véve nem érdem, sőt Urunk szavai szerint „haszontalan szolgák vagyunk., ha amit kellett cselekedni, azt cselekedtük.u Csakhogy főtisztelendő Uram nemcsak azt cselekedte, a mit kellett cselekednie, hanem sok egyebet is; többször a mi munkánkat is — mintha kevésnek találná az esperesi hivatal, egyházkerületi főjegyzőség és sok egyéb bizalmi tisztség terheit. Valóban realizálva látjuk főtisztelendő Uramban a iizikai törvény ama tételét: „sub pondere ereseit palma.“ És mint a magasba törő pálma a napsugarakat, melyekben koronája fürdik, leszórja az alatta elterülő völgyre, úgy főtisztelendő Uram is az egyházi szolgálat magasabb tájain viselt tisztségei fényét ráveti egyházmegyénkre is. És mi nekünk nincs aranyunk, sem ezüstünk, hogy azokból koszorút, csillagot öntve felékesithessük e napon halánkétait és mellét. Még csak babérkoszorút se hoztunk. De valamivel kedveskedni még is akarunk! A világ fiainak gyakran méltatlanul nyújtott aranykoszorút és csillagot a lopok kiássák és elorozzák.......... babérkoszorujok hamar elliervad. A mi ajándékunk biztosabb, értékesebb és tartósabb. Egy nefelejts koszorúval tisztelgünk, melyet 25 év óta fon szünet nélkül egyházmegyénk minden tagja: gyülekezetek, lelkészek, világiak, nagyok és kicsinyek. E koszorú hervadhatlan, mert szivünk forrásánál, a szeretet, tisztelet, bizalom, elismerés és hála virágaiból fiiztük és soha nem lankadó emlékezet harmatgyöngyeivel frissítjük. E koszorú örökzöld leveleire feljegyezgettük főtisztelendő Uram 25 -éves esperősségének soha nem halványuló érdemeit. Kérjük: fogadja tőlünk szívesen, fogadja azzal az érzéssel, a melylyel mi nyújtjuk: a szeretet érzésével; fogadja azon buzgó imádságunk kíséretében, hogy a kegyelmes égi felség, a ki addig kézen fogva vezette, vezesse tovább is, szent fia a Jézus Krisztus szolgálatában vezesse messze, igen messze, szellemi és testi erejének teljes birtokában egyházmegyénk örömére és virágoztatására, a halandó lét legtávolabbi 37*
