Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
579 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 580 nak belső békéjének megóvása tanácsolja a cserét: ott és akkor (ha t. i. fegyelmi eset nem forog fenn) joga lenne cserét eszközölni, mely ellen felebbezésnek helye nem lehetne. Ezen intézkedés kevesbítené a pereket, melyek elvégre sem az egyháznak, sem a lelkésznek nem válnak valami nagy ékességére. 194. §. A presbyteriumnak ne kelljen a dijlevelet minden egyes lelkészválasztás alkalmával njból kiállítani, mert sajnos! számtalan körülmény igazolja, hogy ezt az alkalmat úgy nézi a presbyterium, hogy annak értéke felett újra meg újra alkudozhatik; hanem e helyett állittassék ki egyszersmindenkorra a dijlevél, az esperesi hivatal őrizze meg egy törzskönyvben, s az adja ki, ha szükség van rá. 196. §. A templomi szószékből, mint oda nem illő, egyházi adóhátralék felől executióra emlékeztető hirdetés ne történjék. A 210. §. egészen töröltessék. A 231. §-ban nincs intézkedés azon esetre, ha a presbyterium, épen maga korteskedett, mert véleményadásra hivatván fel, a panaszt bizonyára alaptalannak fogja minősíteni. A 233—239. §-okat törölni javasoljuk; az özvegyi és kegyeleti évről szóló határozás legyen ezután is a kérdtek dolga. A miért ezek helyett egy uj §-ban felveendő lenne az, hogy „a lelkész változások mindig, ujévesek legyenek.“ Negyedik rész 240—259. §. Az egyházi adózásról, a viszonyok és körülmények figyelembe vételével készült egész javaslatot helyeseljük, csupán a 251. §. módosítását kérjük úgy, hogy építkezési czélokra, rendkívüli kivetéskép, a külbirtokosok is úgy megadóz tathatók legyenek, mint a helyben lakók. Ennyi áldozat nemcsak megvárható, de mégis követelhető tőlük. Ötödik rész 260—274. §. A 262. §-hoz a következő észrevételt tesszük: mondja ki hatráozottan a zsinat, hogy ezen javaslat 261. §. e. pontjában körülírt czélokra, vagyis a felállítandó egyetemes nyugdíjintézetre, a közalap évi jövedelmének 10°o-a évről évre tőkésítendő. A missióra évenkint adatni rendelt 25%-ot sokaljuk akkor, midőn annyi pusztuló egyházunk van ideben, hogy egymásután kénytelenek őrállomásaikat feladni, s kellő segély hiányában rosszabb állapotban vannak, mint a missióban levő s állandóan segélyezett egyházak. Hatodik rész 275—333. §. Az egészről az a véleménye egyházmegyénknek, hogy a közigazgatási bíróságnak a javaslat szerint való elfogadását megengedhetőnek nem tartjuk, mert a közigazgatási bíróság által az egyházmegyének, mint kormányzó, alkotmányos, s a presbyteri rendszerből közvetlen folyó szervezetnek hatáskörét s illetékességét kimondhatlanul megcsorbitaná, s nincs a javaslatban a felelősségnek .semmi nemű hangsúlyozása, s megnevezése kifejezve, melylyel a közigazgatási bíróság az egyházmegyének, mint közigazgatási orgánum tartoznék. Felelősség nélküli közegre az egyházmegye, közigazgatási ügyeinek kormányzását nem bizhatja, mert ez sem nem tanácsos, sem nem alkotmányos, annyival is inkább, mert az egyházmegye tanácsbirói, mint a közigazgatási ügyek előadói, úgy is kötelesség szerint szaktanácsadói az egyházmegyének, s mint ilyenek kormányzó testületet képeznek, de felelőséggel tartoznak. A törvényjavaslat többi §-aira nincs megjegyzésünk. Megemlítem még azt, hogy az 1891. évi conventi jkönyv ama felhívására, hogy a III. és IV. osztályú lelkészi állomások dijlevelei, s minden létező szükség terjesztessék fel: egyházmegyénk proponálja, hogy a lelkészi javadalom legalább 800 frtra javíttassák fel mindenütt közalapi tőke segélylyel, combinalva a sorsjegy kölcsönből nyerendő tőke kamataival is. Fájdalom! egyházmegyénkben csak négy anyaegyház van olyan, melyben a lelkészi javadalom a 800 frtot eléri vagy azt meghaladja, s 32-nek, hogy a 800 frtot elérje 6450 frt évi állandó segélyre lenne szüksége, melynek 129,000 frt töke felel meg 5°/0-al számítva. Ez a szomorú kép még szomorúbb lesz akkor, ha a segélytől elüttetuek gyülekezeteink, és jóllehet ily nagy összeget az egyetemes egyház bajosan tud előteremteni a roppant nagy mérvű igényekkel szemben, de azt liisz-sziik, hogy csak kötelességünket teljesítettük akkor, midőn sebeinket leplezetlenül feltártuk, melyeket behegeszteni, meggyógyítani szent és elodázhatlan kötelesség. Meg is vagyunk győződve, hogy reformált egyházunk egyeteme megtalálja a szükséges forrást, melyből nyomorral küzdő lelkészeinknek, legalább a megélhetés tisztességes kenyere biztosítva leend. Thuky Etele ev. ref. lelkész. Ä komáromi ev. ref. egyházmegye közgyűlése. Az augusztus hónap 25 napjára — Lajos nap — hirdetett gyűlés szokatlan élénkséggel kezdődött. Az arcokon a hivatalos komolyságot bizonyos kedves derű váltotta fel. Mintha valami mulatsághoz készültünk volna, a fekete kabátokat hölgyek világos ruhái tarkították. Az egyházmegye, szeretett esperese Vályi Lajos 25 éves esperességének évfordulóját ünnepelte, kálvini puritánismushoz illő egyszerűséggel, de annál melegebb bensőséggel. Eeggel hálaadó könyörgést mondott Tóth Kálmán em. aljegyző a komáromi templomban. Gyűlés kezdete előtt Beöthy Zsigmond em. gondnok elnöktársi minőségében üdvözölte a jubilánst, átnyújtván neki az egyházmegye ajándékát, az emlék-ezüstserleget. Utána Szabó Zsigmond em. e. főjegyző tolmácsolta az egyházmegye örömét és háláját. Esperes ur mindkét üdvözlő beszédre meghatottságtól rezgő hangon, sziveket meginditóan válaszolt.*) Ezen ünnepi hangulat hatása alatt kezdődött a tanácskozás. Természetesen legfontosabb tárgy volt a zsinati törvényjavaslatokra beérkezett bizottsági vélemény. A közgyűlés a jelentésekben foglal elveket és módosításokat egészen magáévá tett s felkérte egyházmegyénk *) A jubileum leírását jövő számunkban adjuk. Szerk.
