Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-09-06 / 36. szám
575 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 576 földmozgása elleni határozatának magunkat feltétlenül alávetjük.11 (Newtons „Principia“ vol. III., p. 450.) És most kérdem: látott-e valaha a világ- a római katholikusokénál nagyobb megaláztatást? Nem a tudatlan és tanulatlan, hanem a tudós és művelt emberekre czélozok. íme (Laliiéi börtönbe kerül, a miért bebizonyítja, hogy a föld a nap körül forog és hogy a szent inquisitio vérpadján életével ne lakoljon, visszavonja állítását, térden állva megesküszik, hogy ő azt soha sem fogja többé hinni - bár azon pillanatban is hiszi! Ünnepélyes esküvel megígéri, hogy arról többé senkinek se beszél, holott el van határozva, hogy a legközelebbi alkalommal ismét hirdetni fogja azt. És ime itt van két tudós jezsuita, kik egy derék művet írnak annak bebizonyítására, hogy a föld a nap körül forog : de rettegve a vatikáni mennydörgésektől és villámlásoktól, melyek halállal sújthatnák őket: alávetik magukat a római pápa határozatainak s a föld forgási elméletével ellentétbe helyezkednek. Ez a két tudós jezsuita a leghitványabb és legnevetségesebb hazugsághoz folyamodik, hogy megmentse életét a világosság amaz engesztelhetlen ellenségének dühétől, ki a hét halmu városban székel. Lamenais, egy rónia katli. pap, ki a jelen században élt, egyike volt Franeziaország legmélyebb bölcsészeinek és legjobb tolla Íróinak. De Lamenaist nyilvánosan kiátkozták, mivel elég magasan felemelkedett ahoz, hogy az evangyélíom világa mellett belássa, hogy a „lelkiismereti szabadság-4 egyike azon nagy kiváltságoknak, melyeket Krisztus a népnek számára mennyből hozott alá és vérével pecsételt meg! Soha senki sem emelkedett a gondolat és bölcsészet oly magaslatára, mint Pascal; de ezen szellem óriásnak szárnyát szegte a pápa. Pascal az egyházból kiátkozva élt és halt meg! Bossuet egyike volt a világ legjelesebb szónokainak. Azonban Veuillot, az Univers (a francziaországi róni. katli. klérus hivatalos lapja) szerkesztője teljes biztossággal állítja, hogy Bossuet titkos protestáns volt. Ha valamely protestáns a tudomány ösvényein haladva, Istentől embertől kérdezi, hogy miként mehet előbbre a nélkül, hogy valami nem sejtett örvénybe buknék: Isten és ember azt fogja neki mondani, amit Krisztus mondott az ő tanítványának — vannak szemei, hogy lásson; fülei, hogy halljon; józan esze, hogy értsen; kap figyelmeztetést, hogy a saját és nem a más szemeivel kell néznie; hogy a saját és nem a más füleivel kell hallania; hogy a saját és nem a más eszével kell értenie. De bár saját szemeit, füleit, eszét használja is: mégis érzi, hogy a végtelenségében tengerhez hasonló tudomány hullámain lábai ingadoznak; ekkor bátorítják őt az Isten Fiának amaz egyszerű, de magasztos igéi: „Kicsoda pedig ti köziiletek, ki atya lévén, ha az ő fia kenyeret kér ő tőle, követ adna néki? Vagy ha halat kér, a hal helyett kígyót ád-e néki? Avagy ha tyúktojást kér, skorpiót ád-e néki? Ha azért ti gonoszok lévén, tudtok a ti fiaitoknak jő ajándékokat adni, mennyivel inkább a ti mennyei Atyátok ád Szentlelket azoknak, akik tőle kérendik.“ (Luk. XII. 11—13.) Az Idvezitőnek ezen csalhatatlan Ígérete által felbátorítva, a protestáns tanuló megszűnik félni és rettegni; szive és lelke megaczélozódik. Igen, mert több világosságért és erőért az Atyához ment; s nemcsak segítségét kérte Istennek, hanem az 0 Lelkének vezérlő jelenlétét is. Az a biztos tudat, hogy a nagy Isten, ki a mennyet és a földet teremtette, az ő szerető Atyja, uj buzdításul szolgált neki az igazság- és tudományért való további buzgólkodásra. A véghetetlen és örök Isten szeretetében és segítségében bízva, oly óriásnak érzi magát, ki képes szembeszállani bármiféle akadálylyal. Az örökkévalóságra vezető utón nem úgy jár-kél többé, mint por férge, mert egy mennyei hang azt mondta neki, hogy ő Isten gyermeke! Nem az idő, hanem az örökkévalóság már léteiének határa; többé nem éri be azzal, hogy a láthatárán belől eső érzéki dolgokat tanulmányozza, hanem kinyújtja kezeit a végtelen határai felé és szemeit bátran felemeli a porból, hogy az ismeretlen világ végtelen tengeréhez emelkedjék fel. Úgy érzi,- mintha semmi se volna, ami karjai hatalmának ellen tudna állani; semmi se volna, ami gátolhatná a végtelen felé való haladásában mindaddig, mig útmutatója, világossága és ereje a Krisztus csalhatatlan igéje leend. Ekkor kimozdítja a hegyeket és azok lehajolnak előtte, hogy tüzes vas szekereivel átrobogjon a tenger szilié felett a 8000 láb magas Sziklás-Hegységen. Merészen felszáll azon légkörbe, hol a villám és vihar uralkodnak, ráteszi kezét a dörgő fellegekre, kiragadja a villám-szikrát s üzenetével elküldi a világ egyik szélétől a másikig. Mint alázatos rabszolgát, megreszketteti és hatalma alá veti a tengert; csodálatos gőzgépei egész úszó városokat visznek szembe a szelekkel és hullámokkal. Ha a Newtonok, Franklinok, Fultonok, Morsék, római katholikusoknál lettek volna, neveik homályban enyésztek volna el, mert a pápa önmegalázott rabszolgáinak ez a természetes öröksége. Minthogy gyermekségöktől fogva azt tanulták volna, hogy nekik nincs semmi joguk ahoz, hogy az igazság keresésében a saját Ítélő tehetségöket, eszüket és lelkiismeretűket helyesen használják: némán és mozdulatlanul ott maradtak volna Róma újkori és félelmes istenének, a pápának lábainál. De ők protestánsok voltak! Azon bámulatos fölfedezések, melyek a világ ábrázatát megváltoztatták, ezen dicső szóban találják magyarázatukat „protestáns.“ Ok protestánsok voltak! Igen, ők ifjúságukat protestáns iskolákban töltötték, ahol olvastak egy könyvet, amely azt mondta nekik, hogy ők Isten képére teremtettek és hogy ez a nagy Isten elkiildötte az ő szent fiát, Jézust, hogy őket minden emberi köteléktől megszabadítsa. Ok olvasták ezen protestáns könyvben, (mert a biblia a legprotestánsabb könyv a világon) hogy az embernek van lelkiismerete és egyszersmind esze, hogy azok őt vezessék; megtanulták hogy az észnek és lelkiismeretnek nincs más ura, mint Isten; se más vezére, mint Isten; se más világossága, mint Isten. Az ő protestáns iskoláik falára isten Fia ezen csodálatos igéket irta föl: „Jöjjetek én hozzám: én vagyok az Út, Elet és Igazság!“
