Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-23 / 34. szám
537 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 538 azt kívánta volna, hogy ez minden valaha volt superinteudensnél többet írjon be a maradék számára. Ennek supeiintendensége alatt tölt el az a fatális 1673-ik észt. szept. 25, mely a magyar nemzetnek nem kisebb gyalázatjára lesz világ végéig, mint a franczia népnek az 1572-ik esztendei Bertalan napja. Prímás Szeleptsényi György elvégezvén a maga clerusával, hogy az evangelica vallást gyökerestől eltörölje, a mondott esztendei napra a protestáns prédikátorokat Posonyba citálja, minden tanú. kérdés, processus nélkül, mint rebelliseket kárhoztatja; mindazáltal, hogy megmutassa magát a szelíd Jézus tanítványának lenni, egy reversalist készít, melynek subscriptiojával ezek az ártatlan emberek magokat a kegyetlen haláltól megmenthetik. Ennek a főpapi reversalisnak három punctumai voltak: 1. hogy vagy papi hivatalokról örökre lemondjanak vagy 2. Magyarországból örökre kimenjenek, vagy 3. amit mindezeknél Szeleptsényi inkább akart, pápistákká legyenek. Ezek közül a citáltak közül legtöbbnyire egyik sem subscribálván, sok gyötrettetéseik után gályákra pénzért eladattak, akik között voltak a többek között Séllyei Balog István pápai superinteudens, Cseh Osúzi Jakab és egyebek. Ungvárinak nagy szerencséjére volt, hogy nem keresztyén, hanem török hatalom alatt volt, mely ennek hivatalát respectálta, püspöki hatalmát megerősítette, az üldözésnek csak hírét hallotta. De éppen mivel a török protectio alatt ily bátorságban élt, ideje volt, azért lehetett s kellett volna írni a maradékra nézve, azonban ezt elmulatta. Mivel azért Ungvári nem kívánt a maradéktól semmi oldalról esmértetni, nem érdemli, hogy tovább beszéljünk róla; elhagyom én is ennek homályban lévő idejét, a nagyobb világosságra sietek. Említettem oda feljebb, hogy Lampe, nem tudom micsoda baltudósitás által tévelygésbe hozatván, Ungvári Gergely után Lenti János, kecskeméti prédikátort teszi superintendensnek. Hogy ebben bizonyosan hibázott, nyilván való, nem abból, hogy a protocollumban Lentinek semmi nyoma nincs, mert az alig van, sőt nincs is, hanem csupán mellesleg Ungvárinak is, hanem abból, mivel tagadhatatlan, hogy Ungvárit a superintendensségben felváltotta nem Lenti, hanem id. Patai János. 9. Idősb Fatal János. Hogy ez Fafajban született, arról nincs semmi kétség, mert pataji prédikátor korában Írja magát: „Joannes Patai Pastor Patriae,il valóságos neve pedig Baratsi volt, mely famíliából még most is élnek némelyek Patajban és ott Baratsiaknak neveztetnek. Volt ez a.-némedi prédikátor és a váczi tractus seniora, majd dömsödi prédikátor, a hol lakván 1691-ben superintendenssé tétetett, onnét Ráczkevibe, mely helyet az 1710-ik esztendőben kibocsátott convocatoriájában a maga Asylumának és Pathmusának nevez, innét általment születése helyére Patajba. 1695-ben meghívták Patai Jánost a veszprémi superintendentia seniori illendő levelekkel a Csúzi Cseh Jakab halála utáu választandó superintendensnek Farkas Los— sontzi Jánosnak felszentelésére, valamint a Posony és Komárom vidéki seniorok 1713-ban a superiutendens Száki Szentzi János halálától fogva 38 esztendei vacantia után superintendenssé választott Magyart Péter felszentelésére. 1713-ban 31. Mártii generalis syuodust tartván Patai János Dömsödön, jelen lévén ott az akkori szokás szerint a megyének többnyire minden prédikátori, szám szerént 82-en és oskola rektori, midőn a közdolgok folytattatnának, megjelennek a templomban a budai commendanmak két német követikik a magok committensek nevével azt kérdték: 1. Kicsoda nevével és hatalmával gyüjtetett össze az a sy nodus ? 2. Ki engedelmével? Ezekre a kérdésekre a synodus azt felelvén, hogy az ilyen synodusok a királyoknak régi engedelmekkel szoktak mindenkor tartatni, azután pedig az 1608. esztendei törvénynek oltalma alatt, minekutánna a követeknek ez a felelet Írásban kiadatott, elmentek. Gyimóthi István7 a baranyai superiutendens, álnok vádak miatt a pécsi tömlöczbe vettetvén, onnét pedig sok ideig tartott ártatlan szenvedései után kiszabadulván. Baranyát elhagyta. Mivel azért annak a superintendentiának eklézsiái a török pusztítások és a pápista papoknak minden török pusztításnál kegyetlenebb üldözéseik által igen megkevesbedtek: többé Baranyában superintended nem választatott, hanem gondolkodtak a baranyai eklézsiák arról, hogy magokat egyesítsék a Dunán innen való superintendentiával, amelylyel különben is egy megyében voltak eleitől fogva egészen 1607. esztendeig. Eljöttek hát némely baranyai prédikátorok a dömsödi synodusra és ott panaszolkodtak arról a függetlenségről, amely becsúszott a baranyai eklézsiákba. Irt hát a dömsödi synodus azoknak az eklézsiáknak és prédikátoroknak, jelentvén, mely szives atyaíiui örömmel látták a Baranyából megjelent prédikátorokat és mennyire örültek volna, ha onnét többen is jöttek volna. Azután kéri őket a senorjaiktól való függésre, az egyetértésre és a szeretetre. Majd 1718. a baranyai eklézsiák egészen által jöttek a Dunán innen való superintendentia jurisdictioja alá. Az 1715. esztendei 31. articulus 2. §. ezt rendelte: Ad evitandas omnium semper vetitorum conventiculorum occasiones, vei suspiciones statuitur, ut onines hujusmodi particulares frequentiori numero congregationes, sive sub nomine synodi, sive alio quovis praetextu absque praescitu et annuentia regiae majestatis instituendae, non secus particulares quoque inter ipsos collectae et impositiones iisdern Aug. et. Helv. confessioni addietis sub indignatione regia et poena legali prohibitae sunt et interdictae. Noha ennek a törvénynek józan értelme a candidatusok censurájokra, consecratiójokra stb. szükséges egybegyülést meg nem tiltotta, mindazonáltal omnium vetitorum conventiculorum occasiones az ilyen, magokban ártatlan, czéljokra nézve múlhatatlan gyűlésekre is kiterjesztetett: a honnét ennek a törvénynek hozásától fogva 34*
