Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-08-16 / 33. szám
Második évfolya m. Pápa 1891. augusztus 16. DUNÁNTÚLI ►© MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ®< TARTALOM: Az államsegély hovaforditásáról. IP. K. — Tormássi János a dunamelléki ref. püspökökről. (Folyt, köv.) — Egyházi élet: A barst egyházmegye közgyűlése. Juhász Pál. A belső-somogyi egyházmegye közgyűlése. Barakonyi Kristóf. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése. Ámor. — Vegyes közlemények. — Hivatalos rész. Az államsegély hovaforditásáról. A magas kormány, mely szép hazánk felvirágzását szívesen óhajtja s e czélra minden jót elkövet, belátva azt, hogy, ha egy tagja a testnek sinlődik és szenved, megérzi azt az egész test; belátva, hogy a sok szenvedéseken keresztül ment s azok által kipróbált református anyaszentegyház is ily sínylődő tag a haza egyetemében s a közjó előmozdítása tekintetéből is megérdemli a gyámolitást és segélyezést: évenként bizonyos pénzbeli adománynyal törekszik a sötét múlt hibáit pótolni s ennek következtében egyb. kerületünk a múlt évben is 8000 frtot kapott mint államsegélyt „szegény egyházak s lelkészek gyét mól itasd > 'a. “ Kérdjük, elég van-e téve a magas kormány intentiójának? s miként lehet jó lelkiismerettel beszámolni arról, hogy az eső áldása csak gyenge harmatként is megitatta a szomjuhozó földeket ? Tehát nem egyes gazdákét, hanem az anyaszentegyház minden barázdáit. Lássuk! A múlt évben pápai főiskolánk javára lett elszámolva 3500, csurgói gymnasiumunknak 500, szegény lelkészeknek 400, a küzdő Érsekújvárnak 24, a kerületi gyámoldának 588, összesen 5012 frt. A fenn maradt 2988 frt lélekszámarányban 9 egyházmegye közt osztatott fel úgy, hogy Somogyunknak jutott 617 frt, melyből kapott bárom egyház és két lelkész. Van-e, lehet-e itt aequalis divisio? Nincs, de lehet. Mert jegyezzük meg, hogy nincs nálunk egy egyház is, egy lelkész is, kire és a melyre • rá ne férne egy-két csepp a jóból. Egy-két csepp! quid hoc ad tantam sitim?! Ott a hol szárazság van, meglátszik annak hatása; ujhodás követi minden téren, nagyoknál mint kicsinyeknél. A parányi mustármag felnő, megerősödik és kivirágzik néhány csepp nedvességtől; a pislogó mécs, alvó parázs föléled, ha csak egy-két csepp olaj, egy kis lehelet éleszti is. Gondozni kell a növekedő fát, éleszteni a buzgóság tüzét, hogy amaz ágakat hajtson, emez el ne aludjék, de sőt Vestatüzként mindig lobogjon! Kérdem, történik-e ez nálunk? van-e ily figyelem fordítva anyaszentegyházunk lelkészei és egyházaira? Nincs. Mert azt mondják nem lehet. Pedig lehet! Miként? Ha végig tekintünk dunántúli eh.-kerületünkben, jó lélekkel elmondhatjuk, hogy nincs egyház, mely fundus religionis-on nyugodva, daczolhatna az idők viharaival s fennállhatna a buzgóság tüzének élesztése nélkül is. Van sok népes egyház, de minél népesebb, annál több ott a vagyontalan szegény, kit egyháza s az egyház hivatalnokai iránt való tartozása teljesítésére minden évben végrehajtással kell hajszolni. Fizetne, de nem tud. Hát a lelkészek vannak-e mind oly helyzetben, hogy, ha kiált a szükség, kér a jótékony czél, megnyithatják erszényeiket és adhatnak mindenkor? Nem adhatnak! Mert ha adnak, a maguk megerőltetésével, családjaik megróviditésével ad-33 ELŐFIZETÉSI DÍJ: éS ÍSKOla kÖrétŐL HIRDETÉSEK DÍJA: Helyben és vidékre pos- 4 hasábos petitsor többtai szétküldéssel egész i t\ttat í VITT ITT 1 DAT íiür TI A ttíT ( F7TTT1 n TITTT 1 TP i T AH 1J A Ti I Ä ATUTT szöri közléséért 5, egy-* "■ “• * “ A HADI IIff. Iff. RfiTHAZKRR. KI UK MM. ww.T * —----------------------& Ä-_______________
