Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-26 / 30. szám

475

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

476

ismeri, vétkezik önmaga ellen. Ebből megtudta volna Földváry is teljes bizonysággal, hogy Komáromi Csipkés György 1653—1656, mindössze három évig volt debreczeni tanár és 22 évig hűséges, serény és épületes lelkipásztor; s nem esik azon tévedésbe, hogy a nem létező debreczeni halottas anyakönyvet akarja döntő tanúbizonyságul szerepeltetni, holott tudjuk, hogy az csak 1703-tól vau vezetve, tehát abba nem találhatni fel az 1656. év körül meghalt Tliornai P. István feleségének nevét. A Figyelmezőből még sokat megtudott volna, a mit nem ismervén, munkája hézagos, hiányos lett, s mai történettudásuuk színvonalát nem éri el. Megtanulhatta volna abból, hogy Komáromi a sárospataki iskolába 1646-ban iratkozott be; három évig tanult ott, tehát az 164%., 164%., 164%. iskolai években; meg vau ott az is Írva, még pedig a hiteles anyakönyv alapján, hogy 1649-ben ment Kassára iskola rektornak, s mivel Földváry ezt nem ismeri, kénytelen azt mondani, hogy ,.melyik évben ment Kassára? nem tudjuk.“ Pedig ímé tudjuk. Ugyanonnan azt is megtanulhatta volna, hogy a „Századok“ 1873. évfolyamában Bölöni Sándor által közölt, állítólag magának Komárominak feljegyzése, irodalmi munkásságát érdeklőleg nem teljes, mert az ott közlőiteken, s a Komáromi által reprodukált czimeken kivlil még két értekezése van Komárominak a pataki thékában. Imé ezimeik: „Disputatio methaphisica de potentia et actu. Ultrajecti an. 1650.“ és „Disputatio theol. de clavibus regni coeíorum. Utrajecti 1651.“ Evvel azonban még nincs kimentve Földváry közleményének fogyatékossága. Aki a Nemzeti Múzeumba jár. annak, még ha nem kéri is, elibe rakják azt a 14 vaskos kötetet, melynek „Magyar Könyvszemle“ a neve. Nohát ennek a „Magyar Könyvszemlédnek 1890. évi XIV. kötetében Dr. Ulésy János, a 138—146. lapokon, az országos levéltár kanczelláriái osztályában található okiratokra támaszkodva, kimerítően elmondja Komáromi kinyomott Bibliájának hányattatásait; írja, hogy a debreczeniek 3000 példány behozatalát kérik; a szepesi kamara és az egri püspök 2884 darab átvételét elismerik, a kassai egyetem rectora is ennyiről adott reversalist etc. Szóval ez is kikerülte Földváry ügyeimét, haladt a régi ösvényen, s 4000 bibliát emleget, a mi nagy tévedés, mert újabb kutatások lépten-nyomon megczáfolják. Ami végezetre „A révkomáromi reform, egyház története“ czimü munkámra való hivatkozását illeti Földvárynak. ott azt a szabadságot engedte meg magának, ami az én munkámban nincs megírva, mert azt mondja, hogy „A nyitramegyében fekvő s egykor ev. ref., ma egészen római kath. vallásnak által lakott Magyar-Soökon . . .“ stb. No én ezt nem irtani, nem is Írhattam, a hivatkozott helyen csak ennyi van: „az 1619. évi szept. 1-én tartott magyar-soóki rész-zsinat már azt rendeli . . . mit a körömi iskolában tanítsanak.“ Tehát nem tudom, hol vette Földváry azt, hogy Soókon ma reformátusok nincsenek, az Egyetemes Névtár 501 részünkről valót ismer benne, ez pedig úgyhiszem meg van az ő parochiáján is ? Az elmondottak alapján, mivel ily sok error bentmaradt Földváry dolgozatában, arra kérem, hogy mielőtt a befejező közleményt a Szemle szerkesztője kiszedetné; nézze még

egyszer által, és annyit legalább is tegyen meg, hogy ha újat mondani nem tud, hát a kiadott s Komáromira vonatkozó irodalmat ismerje, s azt mind értékesítse.

Józsa Zsigmondi ,,A zsoltárok“-ról közli tanulmányának első részét. Szépen irt, gondolkodó főre valló dolgozat, mely most épen alkalomszerű is.

Mokos Gyula ,,A dunántúli ág. ev. egyház megalakulása és 1598-iki törvénykönyve“ czim alatt értekezik okosan, történetírói higgadtsággal. Tárgya semmit nem ragadja el, sőt mondhatom, bizonyos merevséggel Írja mondőkáját. És éppen ez a sajátsága teszi becsessé. Nem mond többet, mint amit el kell mondania, de azért mégsem hallgat el semmi lényegest sem. Csak egy kifogásom van, s az ezen állítására vonatkozik: „Beythe a prot. egyház püspöke Dunántúl.“ Tagadhatatlan, hogy az. De 1591-en innen már alig van valami köze a Formula Concordiae-t aláirt papokhoz, ezek egyházainak igazgatásához, hiszen köztudomású, hogy a különvált rész Reczés János, Magyari István és Klaszekovics István esperesek által intéztette egyházi ügyeit, Beythe 1595-ben a püspökségről le is mondott. Lám Mokos is felemlíti az „Igaz mentség“ nyomán, hogy Reczés kiment az ekklák visitálására. Ha azt mondja hát. hogy Bej’te a prot. egyház püspöke Dunántúl, azt is mondania kell vala, hogy a kiválás után nem ő igazgatja a lutheri részt, bár hallgatagon ezek is püspökjüknek tekintik, mert haláláig nem választók meg utódját. Elismerés illeti Mokost, hogy feldolgozta az „Igaz mentség“ eddig ismeretlen adatait, s bemutatta a szintén ismeretlen 1598-iki törvénykönyvet. Várjuk, hogy beváltja amaz ígéretét, melylyel a köveskuti ref. synoduson hozott canonok közlésével óhajtja gazdagítani irodalmunkat. Csak ne késsék sokáig vele.

Dr. Erdős József „ A heidelbergi káté története és irodalma a külföldön és hazánkbanu czimü értekezése, eme kiváló symbolicus könyvünk viszontagságait vonzó alakban ismerteti. Boszantó, hogy a 397-ik lapra, a pápás egyházra emlékeztető „keresztényiu (így) jelző csúszott be. A káté magyar irodalmának felsorolásánál megkellett volna a tudós szerzőnek említeni, hogy a 9. szám alatti elmélkedéseket voltaképen Kalmár József Rév-Komárom hires papja irta, s Varjú uram az irodalmi tisztesség ügyeimen kiviil hagyása mellett a saját neve alatt kinyomatta. (Lásd: Fördős L. „Kecskeméti Prot. Közlöny“.) Ugyanitt megemlítendő lett volna az is, hogy Kolilbrüggét Rácz Károly magyarra fordította. A Száraszi-féle kátéforditásből két példányt őriz a debreczeni théka; tudós szerzőnk egymásután kétszer SzárJszi-nek Írja.

Szlávik Mátyás külföldi tolmácsunk Lutherképeket közöl a modern pápás történetírásból. Jó, ismernünk hasznos, sőt szükséges a külföldet, de hogy a levegőt vagdalja dr. Szlavik, ha magyarul czáfolja Jannsent, az bizonyos.

A mi Antal Gézánk az angol James Martineau csakhamar második kiadást ért vaskos kötetü Vallásbölcsészet-ét ismerteti éles elme éllel, önálló felfogással egy élvezetes essay-ban, a Könyvismertetés rovatában. Ezt követik:

A Magyar Prot. írod. Társaság vallás-erkölcsi felolvasásain előadott, vagy felolvasott értekezések. Számsze-