Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-19 / 29. szám
463 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 464 már nem fáj semmi; a másik kettő: az apa és leánya, itt maradtak hordozni a veszteségek önsúlyát. Jó Istenünk! kegyelmed és a keresztyén szivek által dicsőitsd meg erődet az erőtlenekben! Ne zárd el előlük Gileád balzsamforrását .... Fog-e még derülni egük? . . .! VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Főiskolánk „Értesítője“ a hét folyamán kikerült a sajtó alól s most küldetik szét a tanuló ifjaknak, hatóság-oknak és más iskoláknak. A díszes kiállítás mellett nagy előnye az „Értesítő“-nek az eddigiek fölött az, hogy tartalmazza a lefolyt iskolai év megitélhetésére szükséges összes adatokat. — A budai és pesti zsinatok százados évfordulója alkalmából ezen zsinatok rövid történetét lapunk szerkesztője, Révész Kálmán megírta. Az érdekes füzet, a két zsinat tagjainak teljes névsorával s néhány zsinati vezérférfin sikerült arczképével Hornyánszky Viktor ösmert prot. könyvkiadónk díszes kiállításában már a jövő hónapban meg fog jelenni. A kis emlékkönyv ára igen olcsó lesz, hogy protestáns népünk körében is mentői nagyobb elterjedést nyerhessen. Előre is felhívjuk rá t. olvasóink figyelmét. — A debreczeni cv. reform, fögynmasiumban a dr. Öreg János áthelyezésével megürült class, philologiai tanszékre Kulcsár Endre csurgói főgymn. tanár választatott meg. — Felhívás a magyarhoni protestáns írókhoz a népies iratok tárgyában. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság már legelső mnnkaprogrammjába felvette volt a nép között az erkölcsi s vallásos irányú közhasznú olvasmányok terjesztését (Alapsz. 2. §.), hogy ezek által is hathasson a protestáns öntudat emelésére. Azonban anyagi erői mind ez ideig nem engedték meg, hogy e téren is megkezdje munkásságát, ámbár a népies iratok kiadását mindig legelső rendű eszköznek ismerte el a maga elé kitűzött nemes czél megvalósithatására. De miután most protestáns közönségünk áldozatkészsége folytán már a Károlyi-alapra is legalább annyi begyült, hogy az a társaság rendelkezésére bocsáttatván, az összegnek kamatai is némi biztosítékot nyújthatnak, hogy néhány kisebb terjedelmű népies művet már pusztán ebből is közrebocsáthatunk ; másfelől meg a nagy angol Tract-Societyvel való kedvező megállapodásaink szintén lehetővé teszik ily irodalmi termékek kiadhatását: bizalommal fordulunk hazai protestáns Íróinkhoz, hogy méltóztassanak szives közreműködésükkel Társaságunknak e nemii munkásságát is támogatni s a nemes czél érdekében Írói tollúkat felvenni. E népies iratok czélja a múltnak emlékeiből, vagy a jelen élet kimeríthetetlen változatosságából vett kisebb elbeszélésekkel, rajzokkal, avagy az emberi érzés- és kedély világ legmélyéről fakadt elmélkedésekkel a nagy közönségben a vallás és egyház iránt való érdeklődést felkelteni, ahol ez megvan, fokozni, az egyház iránt való szeretetet és ragaszkodást növelni, a kedélyeket megmélyíteni, a gondviselésnek életünk eseményeiben jelentkező működésére rámutatni s mindenek felett az örök evangéliumot mind szélesebb körben annyira élővé tenni, hogy mindenek megismerjék, hogy a Krisztus evangéliuma ma is Isteunek hatalma minden hívőknek üdvösségére. E czél kitűzésével egyszersmind megjelöltük e népies iratok szellemét és előadási hangját is, amelyben és amelyen azok írandók volnának. Mert mindezt tenni kellene népünk szellemének megfelelőleg, — távol minden erőltetett és keresett moralizálástól és még inkább távol az egészségtelen kegyeskedéstől, mert ez egyik sem vezetne czél hoz. Történelmünk — fájdalom — nagyon is gazdag oly jelenetekben, melyeknek elbeszélése már önmagától képes az iránt az egyház iránt szeretetet és ragaszkodást felkölteni, mely annyi szenvedésen és vértanuságon át tudta jogait kivívni s mai híveinek a békeséges lakozást megszerezni. Az előttünk folyó élet is rendkívül gazdag oly történetekben, melyekben az isteni világkormányzás útjaira, az evangélium felemelő, megvigasztaló és megnyugvást adó erejére rámutathatunk és ott van az emberi szív- és kedélyvilág a maga mozdulásaival, melyek mind megannyi tiszta és közvetlen forrásul kínálkoznak, hogy feltárassanak azok előtt, kik az élet mindennapi munkái között ily tanulmányokra, ily megfigyelésekre rá nem érnek. Nem tanácsokat kívántunk ezekben tisztelt Íróinknak adni, hanem csak egy újjmutatással szolgálni, hogy mit és hogyan óhajtanánk e népies iratokban nyújtani. Teljes reménységgel vagyunk az iránt, hogy úgy régebbi, gyakorlott tollú, kiváló íróink, mint a fiatalabb Írók készséggel támogatandják társaságunkat e munkájában, s hiszszük, hogy lassanként egy egész írói gárda alakul e munkakör körül is s egy-egy lankadó kézből mindég újabbak és újabbak veendik ki a zászlót, hogy vigyék azt előbbre diadalról-diadalra! Meg vagyunk ugyan győződve, hogy vannak számosán, kik az ügyért való lelkesedésből is készséggel veszik fel a toll nemes fegyverét, hogy a Protestantismus eszméiért harczra keljenek; de társaságunk mindig azt is szem előtt tartja, hogy „méltó a munkás a maga jutalmára“, azért azt is kijelenthetjük, hogy a beküldendő munkákat mindenesetre díjazni fogjuk és pedig egyelőre a puszta fordításokat ivenként 20, az átdolgozásokat 25 és az eredetieket 30 forint díjazásban részesitendjiik, föntartván e díjazásnak a Társaság ereje gyarapodásával fölebb emelhetését. Hiszszük, hogy szavunk nem fog a pusztában elhangzani s reményijük, hogy a tisztelt munkatársak nemes buzgósága minél előbb lehetővé teszi e népies iratok megindítását, szem előtt tartván, hogy épen napi eseményeink között valóban veszély volna a késedelmezésben. Az első munkákra nézve legyen szabad ama kérésünket kifejezni, hogy azok már f. é. szeptember hó 15-re küldetnének be a Társaság titkári hivatalához (Budapest, IX., Csepelrakpart 7.) — Budapesten, július hó. Tisztelettel Szász Károly, a Magy. Prot. írod. Társ. elnöke. Kenessey Béla, a M. Prot. írod. Társ. titkára. Felelős szerkesztő: RÉVÉSZ KÁLMÁN. A kiadóhivatal kezelője: BORSOS ISTVÁN. Pápán, 1891. az ev. ref. főiskola betűivel ny. Batisz Zsigmond.
