Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

425

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

426

EGYHÁZI ÉLET.

Egy buzgó gyülekezet

Talán nem veszi rossz néven e b. lapok olvasóközönsége, ha — midőn napjainkban oly sokan hitsorsosaink közül, néha személyes indokok, de legtöbbször az anyagi áldozatok folyton emelkedő szaporodása miatt, szakítanak az ősi hithez kegyelettel ragaszkodó érzéssel, s más helyütt keresik nyughatatlan, elégedetlen lelkűk vallásos szükségletének kielégítését —, nehány vonással, egy számban kicsiny, de lélekben valóban buzgó gyülekezetei ismertetni, s legközelebbi működéséről halvány képet nyújtani óhajtok.

A barsi egyházmegye kebelében van ez egyházunk, a mely egyházmegye ha kerületünk kisebbjei közé tartozik is, de nem marad mögötte a többieknek, a nagyobbaknak, mert mintha az ősök mulasztását varázsütéssel akarná javítani, területén egymásután emelkedtek hívei vallásos lelkesedését, egyházunkhoz ragaszkodását hangosan hirdető középületeink, a kornak megfelelő templomok, iskolák, lelkészlakok. — S daczára annak, hogy rövid idő alatt százezerét meghaladó építkezések történtek, nem értesültem, hogy az építkezés költségeinek behajtása körül csak egy helyen is az államhatalom segédkezét kellett volna igénybe vennünk, vagy bármi más kellekellemetlenség, talán a békesség megzavarása következett volna be. — Itt a Kárpátok bérczéhez közel, hol már az idegen elemek kavargásának zúgása hallatszik tagok és fők fölött, telhetőleg igyekeznek eleget tenni culturális és hazafias missiójuknak. — Ezek közé a tagok közé tartozik a kis-szecsei evang. reform, leány-gyülekezet. Egyházkerületünk névtárában 525 lélekkel szerepel, de a valóságban, a gyakorlati hitélet terén megmutatta, hogy lelkesedés, egyházhoz ragaszkodás, összetartás csekély létszám mellett is bámulatos eredményt képes felmutatni, a semmiből is képes alkotni, tud teremteni. Maga az egyház, kivételesen, oly szerencsés helyzetben van, hogy hivatalnokainak összes fizetése — kerületünkben unicum — a község pénztárából fedeztetik, úgy de az egyház mint testület, kiadásainak viselésére (adók, e. m., e. kér. járandóság, íeparatiók stb.) 1'/2 hold földön kiviil semminemű alappal nem rendelkezik, s a mellett tanitólaka, temploma avult, szűk terjedelműek valának, annyira, hogy újjáépítésüket csak elodázni, de számításon kívül hagyni nem lehetett.

Ily körülmények között még 1866-ban takarékmagtárat létesítettek. Minden családfő bizonyos mennyiségű búzát tartozott s adott is be az egyház számára, s azt maguk között kamatoztatták. Ily nagymérvű önmegterhelés folytán rövid idő alatt annyira elszaporodott a magtári gabona, hogy egymás közt tovább nem gyümölcsöztetheték s az összes készletet pénzzé téve, saját egyházuk tagjai között 20,

majd 12, 10 s végül 8% kamatra oszták ki, s ez a kezdetben csekély kezdet 1890-ben 14 ezer írtra szaporodott, pedig már előbb körülbelül 2000 frt költséggel tanitólakát teljesen korszerüleg újjáalakította, valamint az egyházi folyókiadásokat mindenkor fedezte. 1863-ban 5 mond 5 frt iskolai büntetéspénzből iskolai magtárat létesített (az 5 írton egv szapu árpát véve) s ma már ezen magtár 70 szapura nőtte ki magát, melyből az iskolás gyermekek láttatnak el írószerekkel, s a szegényebbek tandíjjal segélyeztetnek. A takarék-magtár pénzre fordításával, hogy a jövő szükségei fedezhetők legyenek ismét, újból búzát ajánlottak s szedtek össze s amazzal hasonlóiag gyümölcsöztetve, az ma már szintén 70 szapura emelkedett; mindkét alapítvány azonban kötött, s inig 100 métermázsára nem növi ki magát, el nem költhető, még kamatjaiban sem.

Ily, mondhatni lázas munkálkodás közben, mint pusztában világitó fény lebegett elüttök a templomépités nagy czélja, mondhatni annak éltek, még gondolatban is; azzal foglalkoztak szüntelen, vágyuk, óhajtásuk volt, hogy olyan templomot építhessenek, mely méltán helyet foglaljon a többiek sorában; sőt ha lehet azokat alkotás, kivitel tekintetében felülmúlja. Hogy ezt elérhessék, addig elosztani szokott községi jövedelmüket visszatartották, tőkésítették s a bírák által kezeltették s templomépitésí pénztár czimén a krajczárokból 6500 írtra nőtt összeget erre a czélra át is adták. Csaknem 21 ezer forintjuk lévén, elérkezettnek vélték az időt kedvencz, gyöngéden ápolt, áldozatkészségük, buzgóságuk folytán lehetővé tett óhajuk megvalósítására; a múlt év tavaszán az építkezést egyhangúlag elhatározva, a terv és költségvetés benyújtására pályázat hirdettek.

A beérkezett pályaművek közül az esztergomi Bálint testvérek által benyújtott, nyerte meg az egyház tetszését, s egyházmegyei jóváhagyást nyerve, velők a szerződést is megkötötte 1890 aug. 20-án 14,660 írtért, mely összegbe azonban nincs beleszámítva a kőmives anyagok értéke, melyek az egyház által adandók s melyek értéke legalább is 8000 frt, s igy az összes építkezés 22,660 frt értékben folyamatba véteték s még a múlt év őszén az alap letevésével, a falak l/3 részének megrakásával tényleg megkezdeték.

A templom valóban várakozáson felülit igér, sokkal felülmúlja úgy külső forma, valamint a modern technica vívmányainak felhasználásával készült berendezés tekintetében is egy egyszerű falusi templom határait, 25 m. hosszúságban, 14 m. szélességben, 13 méter magasságban — belvilágosságot értve — emelkedik, s e hatalmas impozáns templomtest elé jön a torony a csillagig 44 m. magasságban. A templomon szép magas ablakok, légzáró ajtók, a toronyban óra s villámhárító lesznek alkalmazva. Ma. már a templom és torony összes falai készen vaunak s tetőzésiik folyamatban van. Öröm látni, mily önelégülten nézegetik naponként a gyülekezet tagjai az egyre szépülő, emelkedő alkotást, óhajaik, vágyaik megtestesülését. S hogy minden tekintetben teljesen felszereltnek lehessen mondani, önkéntes ajánlkozás utján, melyhez minden egyháztag hozzájárult tehetségéhez mérten 50—100 frtos adománya-