Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-07-05 / 27. szám
421 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 422 nemesnek és magasztosnak tartom is a közalap czélját, mégis azt tartom, hog}' akik annak oltára körül forgolódnak, onnan vegyék el jutalmukat. Mert, ha Isten segit bennünket, a kilátásban levő sorsjáték után, de különben is évrőlévre több lesz a közalap vagyona, tehát több lesz a kezelők teendője is, és a nagyobb jövedelem mellett a kezelési költség aránylag csekély leend, mig ugyanaz a mi szegény kerületi pénztárunkra utalva tekintélyes összegnek mutatkozik. Ez irányban tehát valamely intézkedés teendő. A javaslat többi intézkedéseit helyeseknek tartom, mint amelyeknek jóságáról és gyakorlatiasságáról az eddigi gyakorlat is kezeskedik; adja Isten, hogy azok helyességét a jövőben még az eddiginél is fényesebb eredmény igazolja! Antal Gábob. A belső-somogyi egyházmegye közgyűlésének átirata Somogyvármegye törvényhatósági bizottságához, a kaposvári ref. lakosok sérelmi ügyében. (Vég-e.) A sérelmes miniszteri rendelet az 1868: 53. tcz. 23. §-át — mert az előtte fekvő iratokban tüzetesen csak erre történt hivatkozás — azért sem tartja a kaposvári kérdésre alkalmazhatónak, mert „ezen törvény később kelt mint a visitatio canonica s igy az ebben meghatározott szerződéses viszonyt a későbbi törvény meg- nem változtathatta. Ugyde — tekintetes Törvényhatósági Bizottság- — ezen miniszteri indokolás két irányban képez nagy jogi tévedést; egyik az, hogy a visitatio canonica-t a politikai községgel szemben is szerződéses kötelezettséget igazoló közokiratnak tekinti, holott az csak a hívek és az egyház közti jogviszonyok összeírására, rendelt, felekezeti intézményt képezett. A visitatiot a püspök rendelte el és az archidiakonok által foganatosíttatta. A hívek „laudabilis consvetudo“-ja képezte annak egyedüli alapját. Feltéve azonban, hogy ezen felekezeti összeírások a felekezetek tagjain kívül állókra is kötelezettséget állapíthatnak meg, kérdezzük : miként lehet 1778 és 1815-ben készült visitatio canonica alapján „politikai községről1'1' beszélni, mely fogalom annak mai jelentősége szerint akkor nem is létezett. Amaz időben voltak egyházközségek és jobbágyközségek; de a mai politikai községről akkor szó sem lehetett. Hiszen, hogy több különbséget ne is említsünk, az akkori község és a mai politikai község között az csak lényeges különbség, hogy a volt földesur a jobbágyközségnek tagja nem volt. s igy az akkori községnek a parochia iránti kötelezettsége a földesurra kötelező nem lehetett; mig most a volt földes ur is a politikai község alkotó tagja és legnagyobb adófizetője lévén, a miniszteri álláspont szerint közadója arányában ő is tartoznék az avertált párbért fizetni és igy az általa elvállalt kegyúri kötelezettségen túl a volt földesurra háramlanék át a hívek párhérkötelezettségének egy jelentékeny része. A miniszteri rendeletnek az 1868: 53. tcz. 23. ipával szemben elfoglalt álláspontjának más iránybani tévedése az, mely szerint kimondja, hogy az előbbi keletű szerződéses viszonyra kihatása ezen törvénynek nincs, holott épen az esetleges szerződéses viszonyoknak a közjoggal való kiegyeztetése, a létezhető anachronismusnak a korszellemmel rázkódtatás nélkül való összeegyeztetése volt az 1868. évi törvényhozás czélja, amidőn az érintett törvényt meghozta és lehetővé tette, hogy a formális szerződéses kötelezettségeken alapuló segélyezések fenmaradhassanak; mert ha ezt nem teszi vala, úgy az 1791. 26. tcz. fentebb már idézett rendelkezése szerint a különböző vallásfelekezetekből álló politikai község egyházi párbér terhet absolute nem viselhetne s az ezzel ellenkező minden szerződés ipso jure semmis lenne. A sérelmes miniszteri álláspont erősségét abban is keresi, hogy ily gyakorlat Kaposvárott egy évszázadot meghaladott időn át. egész 1875-ig fentállott. Ezen ténybeli állítás valóságát azonban szabadjon határozottan tagadnunk; mert átvizsgáltuk Kaposvár város azon időbeli számadásait, amióta a fejlettebb és rendezettebb viszonyoknál fogva azokra mint bizonyítékokra hivatkoznunk lehet s azt találtuk, hogy 1870, 1871, 1872, 1873. és 1874. években felvétetett ugyan a városi költségtervbe a parochia bor, gabona és készpénzjárandósága, de ezek külön kulcs szerint csupán a parochia kötelékébe tartozó lakosoktól szedettek be, amint ezt az illető évek egyéni kivetési lajstroma mutatja, hol az „izraeliták“ elnevezése alatt összeirt lakosokra a parochia szükségleteire felvett összegek kivetve nem lettek. Ezen számadási iratok a tekintetes Vármegye számvevőségi irattárában feltalálhatók és megtekinthetők. Valótlan tehát a sérelmes miniszteri rendeletnek azon feltevése, mintha 1875-ig vagyis mindaddig, mig Kaposvárott autonom alapon rom. kath. hitközség a püspök és a kormány engedélyével fel nem állíttatott — azon állandó gyakorlat lett volna, hogy itt felekezeti állásra való tekintet nélkül a város minden adózó polgára hozzájárult a rom. kath. parochia javadalmazásához, a menynyiben a fentebb hivatkozott és az 1875-ik évet közvetlenül megelőző öt év egyikében sem történt ez, hanem csak annyi, bogy a város eszközölte a kivetést a rom. kath. hívekre. Ezek szerint, ha a miniszteri rendelet az időközben felbomlott róm. kath. autonom hitközség szervezetének 27*
