Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-28 / 26. szám
409 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 410 4. Inditványoztatott, hogy: halott-temetések alkalmával, a tanító csupán mint énekvezér fungáljon; a lelkész azonban köteles legyen minden temetést — még ha nem hívják is — imával elvégezni. 5. Felvettetett a kérdés, hogy a Szent István napi törvénynyel szemben, micsoda magatartást foglaljanak el az egyes lelkészek V Passiv állásfoglalás javasoltatik mindaddig, mig felsőbb egyházi hatóságunk e tárgyban más utasítást nem ad. 6. Hivatalos papi öltözetül a reverendát, mint legtisztességesebbet ajánlja az értekezlet, övvel és palásttal. 7. Szeness Imre papkeszi-i lelkész a belliivatalnokok által tett beruházások megtérítésére nézve egy kimerítő javaslatot terjeszt elő, mely tételenként letárgy altatván, helyeslő tudomásulvétel mellett a jegyzőkönyvhez mellékeltetik, s elfogadás végett az egyházmegyére felterjesztetik. 8. Tárgyalás alá vette az értekezlet Thúry Etele csurgói lelkésznek, a Dunántúli Prot. Lap 1890. évi 49. 50. 51. számaiban „Az államsegélyéről irt czikksorozatát s határozatikig kimondja, hogy felkéri az egyházmegyét arra, hogy feliratot intézzen az egyházkerülethez s az államsegélynek valóságos czéljaira való fordítását szorgalmazza. 9. Tárgyalás alá vette az értekezlet Thúry Etele csurgói lelkésznek a Dunántúli Prot. Lap 1891. évi 15. 16. 17. számaiban „A kerületi lelkészgyámoldáról“ irt czikkeit. Mivel meg vau győződve az értekezlet arról, hogy kerületi lelkészi gyámoldánk csakis úgy fejlődhetik óhajtott eredménynyel, ha minden lelkésznek törzsbefizetésére lesz basirozva az alapszabály, s ha az épségben megtartatik, felkéri az egyházmegye útján az egyházkerületet, hogy a lelkészgyámoldai alapszabályokat vegye revisio alá; addig is, mig az új alapszabály életbe lép, vegye alkalmazásba a mostaninak 11 §-át, és legyen gondja arra, hogy az új alapszabály félremagyarázhatianul kijelölje a mostani vagyis meglevő özvegyek és a lelkészek jogos igényeit és kötelességeit, s mielőtt azt szabályrendeleti erőre emelné: az egyházmegyékkel, véleményeik meghallgatása végett közölje. 10. Thúry Etele csurgói lelkész bemutatta az értekezletnek „A veszprémi ev. reform, egyházmegye jegyzőkönyveinek 1782—1890-ig szóló betűrendes tartalom és névmutatója“ czimü nagyobb részben elkészült munkáját. Helyeslő tudomásul szolgál. 11. Megújítja az értekezlet még 1888-ban tett amaz indítványát, hogy a pápai kerületi főiskola értesítője minden egyháznak,. mint az iskola fentartásához jelentékeny összeggel járulónak, évről-évre küldessék meg. 12. Az idő előre haladván, ez évben még egy értekezlet tartatik Csurgón, melyre minden tag köteles lesz egy egyházi beszédet magával hozni, melynek tárgya az 1790—91. évi XXVL törvényezikk százados évfordulója legyen. Kelt mint fent. Jegyzetté s közli Thtjry Etele értekezleti jegyző. Könyvismertetés. Kneknyyi előmunkálatok. III. és IV. fűzet. Kiadta Fejes' István egyetemes biz. elnök, 8r. (Vége.) A IV-ik füzetről már fentebb általánosságban néhány megjegyzést tettem. Tény az, hogy a Ill-nál gyengébb, de a Il-iknál és 1-uél — kivéve ebben néhány darabot — határozottan sikerültebb. Tartalmaz különben 27 zsoltárt, 6 dicséretet, melyek közül 3 vasárnapi, 2 aratási ének, egy pedig a 63. dicséret átirata. A mi most már az egyes átdolgozásokat illeti, első# helyen a XVII-ik zsoltár áll ,.Erős várunk nekünk az Isten“ dallamára. Mindenesetre ajánlatos, hogy szép dallamok idegen területről is átplántálhatok, mert csak nyerhet ezáltal uj énekes könyvünk, de természetes, hogy megfelelő sikerült szöveggel. A kéz alatt levő zsoltár az igaznak Istenben vetett erős bizodalmát s a hitetlenek elleni oltalomkérését tartalmazza. Az átdolgozás jelen alakjában alig hagy fenn kívánni valót s a 11-ik füzetben találhatónál minden tekintetben jobb. A XIX. zsoltár ismert szép szövege itt szintén a sikerültebb átdolgozások közé számítható s az első füzet két bármelyik darabjának felette áll; de már a XXI V-nek ugyancsak a most említett füzetben található átirata az; itt közlötfnél zengzetesebb is, sikerültebb is. A XXX-ik zsoltárnak szintén találkozhatunk egy újabb átdolgozásával, a saját dallamára. Az első a III-ik füzetben már ismertetve volt s ott mint kevésbé sikerült emlittetett. A legcsekélyebb figyelem mellett is egyszerre feltűnik az ez és a közötti különbség, mely utóbbinak adja az elsőséget; ezen átdolgozása úgy, a mint van is, sikerültnek mondható. Megfordítva van a dolog a XXXVIII. zsoltárral. Es meg itt gyengébb, mint a III. füzetben. Igaz, hogy gyakorlott kéz munkájának látszik ez is, de egyes kifejezései nagyon is prózaiak, a miket másokkal lehetett volna felcserélni. Szóval — nézetem szerint — a felvételt as előbbi mellett nem érdemli meg. A XXXIX. zsoltárral jelen füzetben szintén találkozunk. Első átdolgozása az I-ső füzetben volt s mint túlszabadon dolgozott és külalakilag is sok kifogás alá eső szöveg, számba sem jöhet. Második átdolgozása a III-ik füzetben közöltetett, mely az ittenivel igazán kiállja
