Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-07 / 23. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 364 363 A névváltoztatások engedélyezésénél már a belügyminisztérium kiköti, hogy az a születési anyakönyvben is feljegyeztessék, ezeknél tehát az illető közigazgatási hatóságok megkeresése teljesen elegendő. A haláleseteknek védkötelezettségi szempontból az Illető születési anyakönyvben leendő feljegyzését kormányrendeletek hagyják meg; önkényt értetik tehát, hogy külön engedélyre ez esetekben nincs szükség, valamint nincs hasonló okból a más hitfelekezetbe való áttérés feljegyzésénél sem. Végül még megjegyzem, hogy az anyakönyvvezetők ügyeimeztetendők, miszerint az anyakönyvekben történt mindenféle utólagos bejegyzésnek, törlésnek, kiigazításnak vagy kiegészítésnek a törvényhatósági levéltárban őrzött anyakönyvi másodpéldányokba leendő bevezetését is a maga utján eszközölni el ne mulaszszák. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1891. május hó 19-én. Gr. Csáky s. k.w TÁRCSA. Ä tatai ref. egyház történetéhez. Az 1744-ik évben a királyi kúria bírája Esterházy József gróf mint földesúr a tatai ref. ekklésia prédikátorát, tanítóját és iskoláját erősen kezdte üldözni. A paptól és tanítótól elvette az általuk addig használt szántóföldeket; az iskola alumnusai számát leszállította, minélfogva közölök többen az iskolát elhagyni kényszerültek. A sokképpen vexált tatai helv. hitvallásnak gyakori instantiájára következő határozatot adott ki a gróf: „Sekretariusunknak és Plenipotentiariusunknak! Nemes és Nemzetes Balogh Ferencz uramnak itten Tatában és a Tó-városon lakozó, és a református hiten levőknek hozzánk nyújtott instantiája végett intimáltatik, hogy predíkánsoknak és oskolamestereknek tudományunk és engedői műnk nélkül még ekkoráig volt földeket, nekiek tovább is és mindaddig, mig más dispositiot nem teendőnk, odaengedhet: nem ellenezvén azt is, hogy a kálvinista iskolának tartását continuálhassák, a következő conditiók alatt, tudniillik: 1. Megparancsolja a református hiten levőknek, hogy prédikátorokat és oskolamestereket a római katholika szentegyháznak szokása szerint nekünk úgy mint örökös földesuroknak, következőképpen jószágunkban levő minden templomoknak és ekklésiáknak patronusuknak, praesentálják; kihez személyünkben kegyelmedet inviáljuk, hogy t. i. absentiankhan kegyelmednél azon presentátiot megtehessék. Melynek alkalmatosságával 2. Megparancsolja nekiek, hogy ekklésiájukat s prédikátorukat illethető akármely dologban is hírünk s consensusunk nélkül semmit el ne kövessenek. Továbbá pedig 3. A római katholika szentegyháznak és plébánosának. és ezeknek jussainak és jurisdictioinak legkisebben is, exercitiumuknak elvesztése alatt praejudicálni ne merészeljenek. sőt aminő adóval és szolgálattal, együtt a pápistákkal említett plebánus uramnak, oskolamesterünknek, és ehez tartozan dóságnak kötelesek, megadásában ésvégbevitelében oly punctualisok legyenek, hogy elébb* ezeket, hogysem maguk prédikátorát, mindkét részről elégítsék. 4. Minthogy a fentemlitett beneficiumokuak ingyen való applicatiójára semminemű titulus alatt nem kötelez-tethetünk, s egyébképpen is hogy azokat ekkoráig ingyen és nyilvánvaló rövidségünkkel bírták, érdemesen ellenék praetensiót formálhatunk: sőt méltán neheztelhetjük is, hogy hírünk és consensusunk nélkül nemcsak azokat maguknak appropriálták, hanem oskolákat is tartottak. Büntetésül azért adja eleikbe, hogy az idevaló vár tájának eleit, a vártól egész a Tó-városig, és a mint a malom felől ennek előtte vala a zúgó, ottan levő gátnak a vár árkában néző készületien részét is, aképen amint ezek szüksége kegyelmed előtt tudva vagyon, jó erős, homokos földdel, maguk szekerein megtöltsék. Melynek effektuatiojáról relátióját várni fogom. Tata. 6. április anno 1744. Gr. Eszterházy József, mpr.“ Ezzel azonban nem elégedett meg a nevezett Eszterházi gróf. hanem a domíniumában levő több ref. eklésiákat is nyugtalanitá, parancsolván, hogy a reformátusok mindnyájan költözzenek ki lakhelyeikről, s házaikat, szántóföldjeiket, szellőiket hátrahagyva, a német eredetű uj települőknek adják át. Számos relátiók megerősítik, hogy a ref. magyar jobbágyok, kik Környe községet nevezett grófnak engedelmeskedve lakták, ezen rendelet erejénél fogva lakhelyüket s minden ingatlan javaikat elhagyva, két-három családot kivéve, más helyekre széledeztek. E fóldesúrnak többi birtokán levő ref. ekklézsiák is félnek és sóhajtoznak, hogy — ha csak Isten meg nem gátolja — hasonlóan fognak szenvedni tőle. (A dunamelléki egyházkerület régi jegyzőkönyve. I. kötet. 268—9. lap.) Közli: Földvári László, vácz-hartyáni ref. lelkész.*) TtSäF5 *) A testvér dunamelléki egyházkerület egyik érdemes, egyháztörténelrnünk terén régóta nagy hivatottsággal és buzgósággal bár csendben működő lelkipásztorától kaptuk ez érdekes adatot azon szives ígéret mellett, hogy ílyszerü közleményekkel ezentúl is fel fogja Lapunkat keresni. Fogadja legőszintébb köszönetünket Szerk.
