Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-06-07 / 23. szám
357 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 358 Másrészt azonban kétségbe vonom állítása igazságát. Kétségbe vonom, mert az ajánlott elválasztás mellett a tulajdonképeni hiterösités alkalmával már nincsen oka a kon* firmálandónak azon tépelőduie, ha vájjon elégségesnek tartja-e tudományát a hallgató, félig meddig aibiter gyülekezet? S miután nincsen semmi mellékes dolog, ami elméjét foglalkoztatná, teljes szivét, teljes lelkét a jelen és a közel jövő reá nézve nagy fontosságú eseményeire irányíthatja. (Folyt, köv) Sándor Benő. A környezet. (Részlet Drummond H. munkájából.) i II. Fölösleges arról beszélnünk, hogy eme két tényező: az öröklés és környezet közül melyik a relative fontosabb. Kétségkívül az első. Gyakorlatban azonban, nyilvánvaló ok miatt, főleg az utóbbi érdekel bennünket. — Amit az öröklés érettünk tesz, nálunk nélkül teszi. Szülőinket nem mi választjuk magunknak. De környezetét bizonyos tekintetben mindenki maga választhatja meg. Bár az ehez való viszonya az öröklés által nagyjában ki van szabva, de azért mindig változtathat rajta. Ügy uralkodhatik környezetén, s annak oly [hathatós befolyása van rá, hogy bizonyos határok között az öröklési befolyásokat elnyomhatja, módosíthatja, állandósíthatja vagy erősítheti. De most a környezettel nem ilyen bonyolult kérdések taglalása végett foglalkozunk. És hogy az öröklés a szellemi organismusra mily magas és mystikus értelemben hat, most nem szükség kutatnunk. A külső tényező egyszerűbb viszonyai a tanulmányozásra nagy és termékeny mezőt tárnak fel előttünk. A környezet befolyása két fő irányban nyomozható. Először is értekezhetünk azon uj és érdekes kérdéséről a környezet hatalmának, melyet az előhozhat s melyet a jelen tudományban változásnak neveznek. Általánosan ismert tény ma már, hogy egy állatra körülményeinek változása úgy hat vissza, hogy az maga is változik. "Tudatos avagy öntudatlan kísérletek alkalmával úgy alkalmazkodik az új feltételekhez, hogy organismusában a physiologiai változás fokozatosan előáll. Hunter például egy remek kísérletet vitt véghez, egy sirályt fogságban tartott s az ezen környezetváltozásban növénymagvakkal táplálta. A madár gyomra lassanként úgy átváltozott, hogy olyan lett mint a magvakkal élőké, mint a galambé. Holmgrén viszont egy galambot táplált hosszú időn keresztül hússal s az eredmény az lön, hogy ennek gyomra olyan lett mint a húsevő madaraké. Mr. Alfred Russel Wallace említ egy brazíliai papagájt, melynek színe zölddé, vörössé avagy sárgává a szerint változott, amint különféle halakkal táplálták. Nemcsak a táplálék, hanem az éghajlat és hőmérsék változása is változást idéz elő az organismusban, sőt mint tudjuk a tengeri állatok organismusára hatalmas módosító) befolyással van a viz nyomásának, az áramlatok, a fény és egyéb körülményeknek változása is. Eme viszonyok folyton munkálnak s a környezet befolyása mint a változások fő tényezője ma elismert tantétele a tudománynak. Még a közönséges elmék előtt is feltűnt az állatoknak tartózkodási helyükhöz való nagy alkalmazkodása például a szín dolgában. A czompó és kárász iszapszine, a jegesmedvének a sarkköri hóra emlékeztető fehér bundája; a bengáliai tigris sávjai — mintha lakóhelyének, a dsungelek nádszálaínak képmását a természet nyomta volna rá; — mindezek és még számtalan más példák bizonyítják a környezethez való alkalmazkodást a természeti kiválasztás által, más szóval bizonyos őzéiért, legalább mint a felhozott példákból látható, védelem végett. A környezet erkölcsi és szellemi téren való módosithatásának vizsgálata a hu várlatra valami nagyszerű és tanulságos. Ki lehet mutatni, hogy az erkölcsi emberre a titkos és látható befolyások, körülményei, a társadalom hangulata, ismerősei, kikkel érintkezik, foglalkozása, a könyvek, melyeket olvas, a természet, egyszóval mindaz, ami gondolatkörét, kis világát alkotják miként hatnak rá, és miként változtatják át. Vagy még tovább menve, ki lehet mutatni, hogy a külső viszonyok miként alakítják a szellemi életét, — az egészség vagy betegség, növekvés vagy hanyatlás, mindezek változásai a különböző és egymást felváltó körülmények közepette befolynak vallásos életének javára avagy kárára. De nekünk a környezettel inkább egy más, talán nem oly megkapó, de mégis fontos tekintetben kell foglalkoznunk. A környezet érdemében tett újabb vizsgálódások pusztán a változás kérdése körül forognak. Azonban, a környezet, mint az élet egyik tényezője még nincs kimentve, amidőn módosító hatásáról beszélünk. Alig hogy érintettük fontosságát. A környezet nagy feladata nem az, hogy módosítson, hanem hogy fentartson. Az igaz, hogy midőn az életet fentartja, módosítja is. De ez utóbbi befolyása esetleges, amaz lényeges. Környezetünk az, amiben élünk, mozgunk és vagyunk. Nélküle nem élnénk, nem mozognánk és nem lennénk. Az élet elve az organismusban van; a környezet pedig az élet feltétele. Ezen feltétel nélkül, melyet a környezet nyújt, nem lehet élet. Az Organismus önmagában csak rész, a természettel együtt lesz egész. Egyedül, a környezettől elszakítva, nem létezhetik. Egyedül, környezetemből kiszakítva, nem létezhetem — legalább fizikailag nem. Vagyok, mivel az fentart. Megmaradok, ha az támogat. Környezetem alakíthat engem, de mindenek felett fentart. Titkos átalakító ereje ugyan folyton formálja a testet és lelket közvetve, de közvetlenül myriad vágyaimat szolgálja és életemet óráról órára megtartja. A környezetnek az állatvilágot fentartó hatalmát a biológus „az életnek külső vagy segédeszköze“ néven nevezi. Minden élő lénynek feltétlen szüksége van levegő, fény, hő és vízből álló környezetre. Ehez még, ha az életet egy ideig fen akarjuk tartani és ha akarjuk, hogy növekedjék, erőt fejtsen, táplálékra is van szükség. Gon-23*
