Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-31 / 22. szám
349 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 350 nek örvendenek is röpiratai, melyek egyik ellenfele szerint „utou-utfélen hevernek“, nem gondolom, hogy valami nagyobb eredményt érjenek el.'Legalább a pitnköst harmadnapján Berlinben tartott gyűlés nem enged valami sokra következtetni. A reformálni akaró férfin ugyanis a ■ rokon gondolkozásunkat értekezletre hívta meg Berlinbe, hogy a további teendők felett tanácskozzanak. Ez értekezletet meg is tartották, csakhogy aránylag igen kevesen voltak jelen. Mindössze vagy 200-an. S feltűnő, hogy az értekezlet a nyilvánosság kizárásával tartatott meg. Csak azok lehettek jelen, akik a „Komoly gondolatok“ alapján állanak. Még az ilyeneknek nejei sem tudtak bejutni a tanácskozásra, a mely különben semmit sem eredményezett; főtárgya Egidy előadása volt, ki czélját, működési irányát ismertette s. abban állapodtak meg, hogy külön társulatot nem szerveznek, hanem társadalmi utón egyeukint igyekeznek hatni elveik érdekében. Különben lehet, hogy a nyilvánosabb jellegű tanácskozást követő titkos konferenczia más megállapodásra jutott, de alapok erről nem tudósítanak. Talán valami meglepő mó Ezerrel lépnek föl! . . . Csakhogy különös egy kicsit, hogy titkolódznak. Mintha félnének maguk is már jó előre a rombolástól, melyst előidézhetnek. Kár, hogy későn félnek, akkor, mikor már a robbantó anyag el van dobva. Vigyázzanak, hogy a robbantok is meg ne rémüljenek! Nem kisebb érdeklődés kiséri újabban a liegniczi lelkipásztor Ziegler esetét, aki „a történeti Krisztus“ czimü művéért a boroszlói consistorium elé idéztetett. A nevesebb theologusok mind nyilatkoznak e kérdésben, annyival is inkább, mivel egy egész theol. fakultás, t. i. a strassbnrgi adott véleményt a fenforgó műről, igyekezvén kimutatni, hogy az sem többet, sem kevesebbet nem ad, mint a mennyit már előbb egyes tudósok mondottak abban az irányban, melyben a mű Írva van. Beyschlag hallei tanár s mások is, a boroszlói konsisztórium eljárásában a véleményszabadság megsértését látják, mely ellen tiltakoznia kell minden igaz protestánsnak, — de másfelől azt is mondják, hogy nevezett lelkészt magán utón figyelmeztetni kellett volna lépése esetleg botránkoztató hatására. — Különös a dologban az, hogy a strassburgi theol. tanár urak abban a véleményben vannak, hogy a lelkész két kulacsos szerepet játszliatik, — t. i. a szószékről mást hirdethet, olyat, amit maga nem hisz s az életben a maga gondolatait szabadon közölheti. Igenis jezsuita szerepet szánnak a lelkipásztornak. Mintha az a szószék olyan hely volna, ahonnan meggyőződés nélküli üres, haszontalan dolgokat lehetne hirdetni. Vájjon hova lesz az építő hatás, ha tudja a nép, hogy a pásztor neki hazug dolgokat hirdet saját vallomása szerint? . . . Élénken foglalkoztatta a német prot. köröket a görög trónörökös nejének, Zsófia herczeguőnek a görög vallásra való áttérése. Bántotta e köröket nagyon, hogy a nagy Frigyes császár leánya, a nagy lutheránus Vilmos nővére, hűtlen lett atyái vallásához: Nehezen nyugosznak meg abban, hogy a herczegnő saját jószántából tért volna át, — ellenkezőleg úgy vannak meggyőződve, hogy kényszer. erőszak működött közre. Különben jellemző, hogy a herczegnő édes anyját tartják az áttérés okának, mint a ki angol származása folytán nem igazi protestáns s így leányát sem nevelhette az ősök hitében. — Talán nem csalódunk, ha ez áttérésben a népek boldogságáért tett lépést látjuk, — jóllehet, a boldogságot sohasem koczkáztathatja a hit, ha igaz, nem személy válogató. A jezsuita mozgalom mintha szünetelne ez idő szerint. Windhorst halála mintha mélyen megrendítette volna a r. katholikus egyház tagjait. Vagy talán csak tettetés? Valószínű, hiszen aknamunkát folytatni odaillik az ügyhöz. — Kétségkívül érdeklődéssel várhatja mindenki, vájjon a jezsuiták bejutnak-e vagy nem? A sötétség eme féktelen előharczosai bizonyára beváltanák ama félelmeket, melyeket ellenfeleik kötnek hozzájuk. Hiszen a mindenre vállalkozó s eszközökben nem válogató sereg rövid idő alatt is sokat tehet „ad maiorem dei glóriám.“ Hogy Németország képét mihamarabb sikerülne megváltoztatniok, valószínű. De reméljük a jobbat, t. i. hogy a világosság s szabadság ellenségeit nem teszik a világosság s szabadság birtokosaivá. A Protestantismus szelleme mentse meg Németországot a legveszedelmesebb ellenségtől! Jéna, 1891. május 23. Tüdős István. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. — Lapunk t. 1 a rátáit tisztelettel kérjük, liogy az egyházmegyei gyűlések lefolyás ár ál berniünket idejében értesíteni szíveskedjenek. — Tisztelt előfizetőinket felkérjük a hátralékos összegek beküldésére, illetőleg féléves előfizetéseik megújítására. — A pápai egyházmegye közgyűlése az első nap (május 21) délutánján véget ért. Néhány egyházközség segélyezése, a lelkészjelölő bizottság újjáalakítása, több indítvány tárgyalása, illetőleg bizottságokhoz utasítása képezték a főbb tárgyakat. Az egyházmegyei közgyűlés tagjainak fuvarilletményéről s a homokos helyeken létesítendő egyházi szőlőtelepekről nevezetes javaslat adatott be Zsoldos Sándor lelkész ur által, melyet alkalmilag bővebben fogunk ismertetni. — A veszprémi egyházmegye e hó 22-n Veszprémben rendkívüli közgyűlést tartott. Elintézést 113 ért itt több fontos ügy, például a vámosi lelkészválasztás, a várpalotai lelkészi konvenció ügye, stb. — A debreczeni főiskola bölcsészeti tanszékére az illető választó bizottság e hó 22-n négy pályázó közül egyhangúlag Dr. Öreg János debreczeni iogymn. tanárt s ösinert nevű bölcsészeti Írót választotta meg. Derék kartársunknak szívből kívánjuk, hogy a hivatása és képzettségének annyira megfelelő ezen tanszéken igen sokáig
