Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-24 / 21. szám
329 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP 330 nám hogy az mindenkor könyvnélkül mondassák, már csak azért is, hogy lelkesítő, tanító tartalmú lévén, sokkal nagyobb hatással lenne úgy előadható, mint egyhangúlag gépiesen olvasva; a bűnbánati imából is az ilyen kifejezések : „szitkos, átkos voltommal“ kihagyandók, mivel a mai nemzedék s a haladó kor nemesült Ízlése bizonyára kissé keményeknek találja, sőt sokan meg is botránkozhatnak felette. Az úgynevezett s szokásos három kérdés feltevését mellőzendőnek s a jövőben elhagyandónak vélem*), még pedig azon az úrvacsora lényegéből, s a fentebbiekben kifejtett felfogásából eredő okon, hogy maga annak szerzője, isteni alapitója az Ur, sem pedig tanítványai az apostolok semminemű dogmatikai elemekkel nem keverték össze annak kiszolgáltatását. Az első századokban elégnek tartaték a keresztyénség kebelébe felvételre a „Jézus Krisztusuak hivése“ s még ennek az egyetlen hitczikknek, az úrvacsora alkalmával, kijelentése, hangoztatása az apostolok által szükségesnek nem láttaték! — Ha interpretálni akarnék eme szokás keletkezését, alighanem a reformátió korára tehetnék azt, mikor az egyes protestáns felekezetek egymás iránti s a katholicismussal szembeni türelmetlenségükből kifolyólag egyediségüket, kizárólagosságukat, élesebben s minden alkalommal kifejezni akarva, nem mulaszthattak el megragadni olyan kínálkozó fontos alkalmat legfőbb hitczikkeik kijelentésére, mint a milyennel az úrvacsora kiszolgáltatása is kínálkozik; s gyakorlati jelentősége annyiban voit, a mennyiben az akkor még tapintatlan s vallásának alaptételeivel is ismeretlen nép, az akkor még ingadozó, eléggé nem körvonalozott hitelvek, rendszerek között, legalább saját felekezetének főbb tételeit nemcsak megtanulhatta, hanem annak hivésére, vallástételére mindannyiszor felhiva, csaknem kényszerítve lön. S épen ezen körülményeknek ma már megszűnése az úrvacsora szereztetésétől el nem távolítható alap-okon kívül, a lényegesen megváltozott viszonyok teszik [nemcsak feleslegessé, hanem indokolatlanná is a hármas kérdés feltevését. Ma már nincsenek az egyes felekezetek oly rideg, merev ellentétben egymással, hogy a közöttünk levő dogmatikus ellentétek lépten-nyomon hangozzanak, s ez által egymástól még inkább elválasztassanak, ma már sokkal miveltebb az emberiség, hogy sem saját felekezete hittételeinek elsajátítására képesnek ne találtassék. nem csak, hanem oda emelkedett már, hogy többre becsüli a szív és lélek nemességéből, tehát a valódi, minden körülírásoktól ment benső, meggyőződésszerü hitből származott nemes, igazi keresztyéni érzületű tetteket, mint a symbolicus tételek megszokott s érzelem nélküli hangoztatását. A bünbocsánat hirdetése után következnék az eddigi gyakorlat szerint is az urvacsorai jegyek, a kenyér és bor felmutatás melletti megáldása, majd a kiszolgáltatás, hol helyén volna azon néhol meglevő igen igenis helyes szokás általánosítása, hogy az egyes híveknek különböző *) Szerintem ezentúl is megtartandók azok. Miért? egy alkalommal talán kifejtendem. Szerk. szeutirási helyek mondatnának el, melyek jóra, bünbánatra, magába szállásra serkentenének. — Mily hálás tere nyílna itt a cura pastoralisnak, a lelki gondozásnak, midőn egy gyülekezete minden tagját ismerő lelkipásztor*) mindegyik lelkületének, sajátságainak, esetleg hibáinak, gyengeségeinek megfelelő helyet említhetne meg, mondhatna el, mennyire kiegészítené s mozdítaná ez elő a lelkész ténykedését tanításainak hatását, eredményét!! Véget érvén a kiosztás, néhány szóval — csakhogy a történelmi hűségnek megfelelőbben, mint némely agendában jelenleg van — megemlítve az úrvacsora kiszolgáltatásának a múltakban is eliez hasonlóságát, s hivatkozva Istennek benne s általa közölt nagy kegyelmére, következnék az u. n. köszönő, hálaadó ima, s legvégül a megáldás. Nagyon természetes azon fennebb is jelzett elvből kifolyólag, hogy az úrvacsora önálló s egységes istentiszteleti cselekmény, annak mindennemű ténykedései, fázisai egy helyen, az úrasztala előtt kell hogy menjenek végbe, s vitessenek keresztül, valamint az is önként érthetőleg következnék, hogy az egyéni szabadság sértetlen fenmaradásával, a szereztetés szavainak szöveg szerénti felhasználásán kívül, az úrvacsora minden egyéb említettem mondandói s imádságai, — úgy is felelősek lévén minden ténykedésért, — bármely lelkipásztor által, mindenkor azonban az alapeszme, s a felekezet hitelveinek szemmeltartásával önállólag is készíthetők s mondhatók el.**) Egy általános, egy hivatalos agenda csak szabályzóul. keretül szolgálna, melynek korlátain belül, az egyén képessége, akarata szabadon nyilvánulhatna. Patay Károly. EGYHÁZI ÉLET. Ä pápai egyházmegye közgyűlése. Kerületünk egyházmegyéi közt az idén legelőször a pápai tartá meg évi rendes közgyűlését a szokott időben, pünköst utáni csötörtökön, május hó 21-n, Szekeres Mihály esperes buzgó imája és Baráth Ferencz elim. gondnok magvas megnyitó beszéde után — melyek rövidségükkel az elintézésre váró sok tárgy számára akartak mennél több időt biztosítani — azonnal kezdetét vette a tárgyalás a nagy gonddal összeállított esperesi és egyházlátogatási jelentés előadásával. E jelentés hű képét adta egyházunk egy évi életének, melyben Istennek hálát a fénypontok mellett alig tűnik fel néhány homályos, de ezek is nemsokára orvosolva lesznek. A jelentésből kí*) De hány van ilyen? Szerk. **) Részemről csakis az alkalomszerint változó urvacsorai beszédet hagynám az egyes lelkészek önmunkássága tárgyául; minden egyéb alkotó rész, — imák, bünvallás, három kérdés, megáldás —a hivatalos agenda szerint lenne végzendő. Szerk.
