Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-17 / 20. szám
3 LI DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 312 Könyvismertetés. .. I lieidelbergi káté. Fordította s jelen alakjában sajtó alá rendezte: J)r. Erdős József. Debreczen. 1891. Ara jiizve 50 kr. Minden hitvallásnak, mint valamely kisebb vagy nagyobb vallásfelekezet hittan! meggyőződése kifejezésének. kettős czélja van, t. i. egyrészt határozott kifejezést és zsinórmértéket adni a hívők vallásos meggyőződésének, másrészt kiemelni azon pontokat, melyek az egyik vallásos felekezetnek a másiktól eltérését legvilágosabban feltüntetik. Önkényt érthető, hogy egyházujitások alkalmával különösen az utóbbi oldal, az újnak a régitől különbözése s e különbözőség határozott megjelölése képezi a főczélt, melyre a hitvallás Írója törekszik. A reformált egyházaknak a római egyháztól való különbözése, mint általánosan tudva van, két kardinális pontra: a szentirás egyedüli és kizárólagos tekintélyére s az emberi bűnösség egyetemes — isteni kegyelem nélkül kárhozatra vivő — voltára vezethető vissza. E két elv, melyek közül az elsőt formálisnak, a másikat materiálisnak nevezhetjük, képezi a különbözőség forrását, s a többi dogmatikai eltérések mind e két elvnek kifolyásai. Logikailag első a formális elv, azon kérdés eldöntése t. i. hogy honnan, micsoda forrásból ismerhetjük meg az isteni kijelentést — aminthogy a Helvét Hitvallás a szentirásről mint Isten igéjéről értekezik első sorban — de a protestántismusra sokkal jellemzőbb a materiális elv, Möhler symbolikájában épen ezért helyesen és finom tapintattal az anthropologiai kérdést állítja müve élére, s innen kezdi meg támadásait a protestáns egyház tanai ellen. Nem tartjuk azonban helyesnek, hogy Möhler az anthropologiát — nézetünk szerint inkább a rendszeresség kedvéért, — az ember paradicsomi állapotának s illetve a két egyház közt e pontnál fenforgő különbözeteknek rajzolásával kezdi, mert az ember ős állapotáról szóló tan mindig csak az emberi természet romlottsága, az eredendő biin felett folytatott kontroversiák következtében vonatott a vitatkozás körébe s mint Baur igen helyesen jegyzi meg: az ősállapot kérdésénél a két egyház közt fenforgő differencziák csak akkor érthetők meg helyesen, ha az ember bűnösségéről szóló tan előre van bocsátva.*) Ez a tan, az ember bűnösségének tana, szolgált történelmileg is a reformáczió megindítására, ez képezte és képezi a legélesebb ellentétet a katholikus és protestáns egyház között és nyomja rá symbolikus könyveinkre a maga félreismerhetlen bélyegét s ezt állítja a „Heidelbergi káté" — eltérőleg a Helvét Hitvallástól — legelöl s vezeti le belőle a reformált egyház hittudatának összeségét. Mindig csodáltam azt az egyszerűséget és világosságot. melylyel a két ifjú pfalzi theologus (Ursinus Zakariás 28, Olevianus Gáspár 26 éves volt a káté megjelenésekor) ezen alapelvből minden erőltetettségnélkül képes volt levezetni az egész hitvallást; s most, hogy a hitvallásnak uj magyar fordítását óhajtom bemutatni a t. olva*) F. Chr. Baur. Der Gegensatz des Katholicismus und Proes tantismus. sóknak, neui állhatom meg, hogy e rendszer vázát is be ne mutassam, feltüntetve azt a fokonként való haladást, mely mint vizbe vetett kő által okozott gyűrűk, a központból kiindulva, mindig nagyobb és nagyobb tért foglal el és tesz magáévá. A káté felosztása a 2-ik kérdésben, helyesebben az erre adott feleletben történik. Három dolgot kell arra nézve tudnunk, hogy boldogul élhessünk és boldogul halhassunk meg és pedig: I. Mily nagy a mi bűnünk és nyomorúságunk. II. Mi módon szabadittatűnk meg bűnünkből és nyomorúságunkból. III. Minő hálával tartozunk Istennek e megszabadításért. Tehát a bűntudat van, amint látjuk, a kathekizmus élére állítva. Honnan jön azonban tudatunkba az, hogy mi bűnösök vagyunk? — Az Isten törvényéből, mely tőlem a szeretet parmncsolatainak teljesítését kívánja, mire azonban képtelen vagyok ősszüleimtől örökölt bűnös természetemnél fogva. Minthogy pedig Isten igazságossága a törvény betöltését követeli, elkárhozásom bizonyos, ha csak maga Isten nem nyújt szabadulást. Jóra való képtelenségünk ekként önkénytelenül is egy Megváltóra utal bennünket, aki képes Isten btint büntető igazságának eleget tenni, de csak azon feltétel alatt, ha nem osztja velünk az eredendő bűnt, — mert hisz ez esetben saját magáért sem tehetne eleget — s igy a Megváltónak valóságos Istennek kell lennie; másrészt nem lehetne Megváltó, hacsak a büntetés elszenvedhetése végett valóságos ember is nem volna. A váltságmunkábau azonban csak úgy részesülhetek, ha hiszek a Jézus Krisztusban, — mint ki az 6 és uj testamentum tanítása szerint az igazi Megváltó, mely hit az evangéliumnak s minthogy ennek az „Apostoli hitvallás“ a rövid foglalatja,' az „Apostoli hitvallásának elfogadásában áll. — Az „Apostoli hitvallás“ három része egyenként az Atyáról, a Fiúról és a Szentiélekről szólván, ennek egyes pontjait követi most a káté, feltüntetve végül a Szentiéleknek az ige hirdetésével és a sakramentomok kiszolgáltatásával hitünk fölélesztésére s igy íidvözitésünkre szolgáló működését. Krisztusnak ezen váltságmunkájáért s a Szentiéleknek a Krisztusban való hitre serkentéséért hálával tartozunk Istennek s e hálából kifolyólag nem csak cselekedhetünk, sőt cselekednünk is kell a jót, melynek igaz hitből, Isten törvénye szerint kell történnie. Ez az Isten törvénye a tízparancsolat, (ennek egyes pontjait magyarázza most a káté) melyet azonban nem teljesíthetünk tökéletesen s igy Istennek további kegyelméért kell könyörögnünk oly módon, a mint arra Jézus bennünket az „Úri imában“ megtanított (következik az Úri ima magyarázata). Csak igy lehet hálánk teljes, s leszünk megóva a bűnbe való visszatántorodástól. E vázlatból is látható, hogy az első rész csak a bevezetés, kiindulási pont megállapítása (a kérdések száma mindössze 9) s a második és harmadik rész a tulajdonképeni tárgyalás és pedig amaz a hittannak, emez az ei~
