Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-05-03 / 18. szám
2 75 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 276 módon állítja ki a saját maga vagy a lelkész ur privát gusztusa szerint. Egyik vágott derekú, testhez álló; a másik egy darabból kirótt valóságos bő zsákruba; egyiknek felálló, a másiknak lehajtott galléra van; egyik bokáig, másik csak szárközépig vagy addig sem ér; egyiken zsinór zsinór hátán szorong, a másikon apró csoportonként vagy csak egyesével, ritkán vannak a gombok; egyiknek két oldalt, a másiknak hátul vannak zsebei ... és igy tovább. Hát rendszeres egyházi ruha az ilyen?! Nyáron még csak jól van a dolog; de ha jő az ősz és tavasz hűvös szelével, a tél dermesztő fagyával, felső ruhát kell huzni a zsinati kabátra. S mivel a tavaszi vagy téli felső ruha alakja épen nincs meghatározva, ez évszakokban még nagyobb a papi tarkaság. Egyikőnk fekete, a másik sötétkék, a harmadik vörös, a negyedik szürke télikabátban jelenik meg, melyek mindenike lehet aztán vagy franczia, — vagy asztrakán gallérral és zsinórokkal felékitve magyar szabású; — ki ismeri már meg ezek alatt a hivatalos hosszú atillát, még ha talán ki is lóg a télikabát alól?! De legyen tél, legyen nyár vagy tavasz, nem csináltathat-e magának bármely sorsú és állású ember „hosszú fekete atillát“ s nem hordhatja-e azt „begombolva?“ Nem csináltathat-e olyan őszi vagy téli kabátot, asztrakán gallérral és zsinórzattal, melyet lelkésztársaink közül sokan hordanak. S hova lesz ekkor az egyenruha? Bizony „sokak ruhájává“ válik az s roszszabb lesz a semminél. Próbálja csak egy nem papi egyén a reverendát vagy Luther-köpenyt felölteni; azonnal lehuzatják róla, sőt még a tetejébe meg is bírságolják! Mig a református papi ruhát szabadon viselheti bárki; és hogy viselik is sokan, nem kell egyes példákra hivatkoznom. Minden vidéken találhatni eleget. A szépérzék követelménye előtt sem állhat meg a hosszú begombolt fekete atilla. Száz ember közül szerencse, ha tíznek jól áll, ha emeli a termetet; a legtöbbnek bizony igen-igen furcsán, nem akarom mondani, hogy esetlenül áll. Végre, ennyi sok hátránya mellett még drága dolog is a szegény kálvinista papnak ez a mi atillánk. Ha még külön őszi-tavaszi és téli zsinati kabátot is akar csináltatni, a legtöbb társunk egy évi fizetésének negyedrészét rákölthetí. Pedig ezt sem lehet ám figyelmen kívül hagyni! Mindezen s még több elő nem sorolt hátrányai a zsinati kabátnak igen természetesen azt eredményezték, hogy a 128 §. daczára püspökök, esperesek, lelkészek és káplánok közül nagyon sokan folyvást reverendát vagy egyszerű fekete szalonkabátot vettek és vesznek a palást alá. Nem mondok el semmi titkos dolgot, ha megemlítem, hogy Kun Bertalan püspök ur minden ünnepélyes alkalommal reverendában jelenik meg, hogy a debreczeni püspök és lelkész urakat többször láttam a zsinat óta is reverendában lépni fel a szószékbe; nem mondok uj dolgot azzal sem, hogy sok utazásom közben alig találkoztam egy-két lelkésztársammal, ki a zsinati kabát félretételét és a reverenda visszahozatalát ne óhajtotta volna. De olvashattuk is időnként egyes lelkészi kör, sőt egyházmegye lelkészeiről, hogy a reverenda visszaállítását nemcsak óhajtják, de tényleg vissza is állították s örömmel viselik. Nem akarom a reverendát a fentebbi pontok alatt felsorolt követelmények szempontjából részletesen méltatni, csakis annyit mondok általánosságban, hogy azon követelmények mindegyikének alehető legjobban megfelel a reverenda, melynek régi jogaiba visszahelyezését 'magam is teljes szivemből óhajtom. Törölje ki azért legközelebbi zsinatunk a 128 §-ból azt a begombolt hosszú fekete atillát, s iktassa helyébe a reverendát! Az egyháziak és világiak túlnyomó nagy többsége kívánja ezt! Az egyenruha természetes kiegészítője egyfelől a palást, másfelől a papi süveg. A palástra vonatkozólag óhajtanám azonban, hogy annak legalább alakja közelebbről meghatároztatnék; mert egyikőnknek olyan bő van, hogy akár két más kollegát is beteríthetne még vele; a másikónknak meg alig két tenyérnyi szélességben szerénykedik a háta közepén. A papi bársony süveget szintén megtartanám, mert a föveg elrnaradhatlan kiegészítő része az egyenruhának, csak hosszan kilógó „csákót“ és „vitézkötést“ nem óhajtok rajta látni; mert ezek sokkal inkább a huszárnak, mint a papnak a süvegére illenek; sőt azt is megvallom, ón jobban szeretném, ha a mi alacsony — nem a görögkeleti pópákéhoz
