Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

269

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

270

— Az érettségi vizsgálatok alkalmából Pápára Dr. llosvay Lajos műegyetemi tanár. Csurgóra Dr. Török József kir. tanácsos, jogakadémiai tanár neveztettek ki kormány kép'viselőkül.-- A nt. esperes urak figyelmébe. A főtiszt, püspöki hivatalnál tiszt. Némethy György nr bejelentő, hogy kerületünkben óhajtana segédlelkészi állomást nyerni. Netaláni megkeresés ajánlkozó czimével Tisza-Nánára (Hevesmegye) intézendő.

— A sárospataki testvér főiskolát és ennek tanári karát megdöbbentő hirtelenséggel éri csapás csapás után. Még fel sem száradtak a könyek, melyek a méltán megsiratott érdemes jogtanár Emödy Dániel ravatalára hullottak, már újabb gyász jött ismét az uj gyászra' Kun Pál, a főiskola bölcsészet-tanára, élete javakorában szivszélhűdésnek esett áldozatul. E hó 18-án (szombaton) délelőtt 10 órától 12-ig még jelen volt a köztanári ülésen innen a városházára sietett a képviselőtestület ülésérede alig foglalt itt helyet, összerogyott és meghalt! Az elhunyt kartársban egyik erős oszlopa dőlt ki a pataki főiskolának, mely most már két uj sirhalom felett gyászol. Leg}Ten áldott az elhunyt derék tanárok emléke; a gondviselés pedig rendeljen helyükbe méltó utódokat!

— Kerületünk lelkészi karából is megkövetelte legközelebb áldozatát a halál. Egyik érdemekben megőszült lelkésztársunk, id. Barakonyi Kristóf csokonyai lelkész, élte 78-ik, lelkipásztorkodása 54-ik, házassága 45-ik évében, f. hó 15-én hosszas szenvedés után elköltözött az élők sorából. Nagy és szép család — élén Barakonyi Kristóf h. szentgyörgyi lelkészszel — a gyülekezet, a kartársak és jóbarátok méltán gyászolják az Ur érdemes szolgájának elhunyták Béke poraira, áldás emlékére!

— Kiss Ferencz, egyik debreczeni ref. segédlelkész, lapunk derék munkatársa, kinyomatta ez év márcz.

15-én tartott egyházi beszédét „Adár hónap 15-ke“ czim alatt. (Eszter 9: 20—21.) A csinos kis füzet ára 10 kr. Ajánljuk e sikerült alkalmi beszédet t. olvasóink becses figyelmébe.

— Vándor húsvéti vers. „Száll az ének szájról szájra“ — ezt rég megírta a legnagyobb magyar költő; mi most azt akarjuk egyszerű prózában elzengeni, hogy miként szállt egy húsvéti vers „lapból lapba.“ Kosa Ede ur, a Közpapok Lapjának buzgó főmunkatársa, jóval husvét előtt beküldötte hozzám azon költeményét, melyet Lapunk 13. számának élén közöltünk is. Beküldötte pedig „Becses lapja részére“ felirattal s a következő sorok kíséretében: „Nyugodtan közölheti (szerkesztő ur), mivel sem Lapunkba, sem más Lapba küldeni, illetve közöltetni nem fogom.“ Nekem valóban jól esett, midőn egy távoli lelkésztársunk ekép emlékezett meg Lapunkról s teljes jóhiszeműséggel és örömmel közöltem az elég hangulatos verset épen a lap élén. Megvallom azonban, hogy az ily üunepi költeményeket, míg szerkesztő nem lettem, sohasem szoktam elolvasni, s igy csak budapesti találkozásunk alkalmával tudtam meg illető szerkesztő barátaimtól, hogy Kosa ur e verse a „Prot. egyh, és isk. Lap“ múlt 1890. évi 14-ik és a „Debreczeni Prot. Lap“ 1886. évi 17-ik

számában már megjelent. Ekép Szöts Farkas jót nevetett azon, hogy Kosa úr mily ügyesen felültetett engem, Csiky Lajos pedig jót nevetett mindkettőnkön. De még azt is megtudtam egész véletlenül, hogy ugyanezen vers a Nagy- Károlyban megjelenő „Szatmármegyei Közlönyu ez évi húsvéti számában is megjelent. Mindezeket csakis azért kívántam nyilvánosságra liozui, hogy K. ur ne legyen azon balvéleményben, miutha versének vándoroltatását — bár utólagosan — észre nem vettük volna; de azt is sietek kijelenteni, hogy részemről K. ur költeményeiből ezentúl nem kérek.

— Porosz-Szilézia egyik kisebb városában az evanglelkész a legközelebbi nagypéuteken Máté 26: 59, 60, versei alapjáu oly egyházi beszédet mondott, melyben azt bizonyitgatá, hogy Jézus nem volt ámító, nem ámította

1. sem a világot, 2. sem magát. A hívő gyülekezet igen felháborodott e nagy ünnepen az ily szükségtelen, tapintatlan, sőt bántó apologia miatt s az egyháztanács (Gemeinde-Kirchenrath) utján panaszt emelt a superintendensnél (esperes.) Ez teljesen méltányolva a gyülekezet panaszát, egyúttal azonban jó indulattal viseltetvén a jeles készültségit s buzgó fiatal lelkész iránt, a legnagyobb komolysággal hivatalosan megintette őt, hogy jövőre őrizkedjék ilyszerü egyházi beszédek által a hívek vallásos érzületét megsérteni, mert különben kénytelen lesz ellene a consistorium utján a fegyelmi vizsgálat megindítását elrendelni.

— Újabb tankönyveket kaptunk ismét, melyek a tevékeny Lampel Róbert czég kiadásában jelentek meg. Ezúttal felemlítjük a következőket: 1. Baróthy Lajos és Dr, Csánky Dezső Magyarország története, melynek kétféle kiadása van: az egyik a középiskolák alsó osztályainak és a polgári fiúiskoláknak van szánva, a másikapolg.leányiskoláknak. Csinos kiállítás, jó térképek, világositó rajzok emelik e jó tankönyv értékét, melynek ára fűzve I frt, kötve 1 frt 20 kr. 2) Német iskolai irók tára. II. Herder: Der Cid. Magyarázta Dr. Hoffmann Frigyes. Ára 50 kr.

3) Gazdaságtan polgári leányiskolák számára. írták: Kőbánt Rezső, Sajóhegyi Béla, Tiborcz Ida. Ára fűzve 60 kr., kötve 80 kr. Mindhárom a czélnak megfelelő jő tankönyv.

— Lavigerie bíborunk e hó 5-n szentelte fel a

„fegyveres Sahara-testvérek“ (Fréres armés du Sahara) legelső telepét Biskrá-ban. A testvérek, kik nem örökre, csak bizonyos időre tesznek fogadalmat, mindannyian katonák vagy tisztek voltak, 35 évnél ifjabbak, az afrikai életmódhoz és munkához, különösen a mezei és kerti munkához szokottak. Élelmüket abból kell előállítani, amit a föld munkájuk után ád. Fő feladatuk, hogy a benszülötteket a rabszolgavadászok ellen szükség esetén fegyverrel is megoltalmazzák sőt keresztyénekké és munkásokká neveljék. Az égaljhoz alkalmazott bő és könnyű egyenruhájukon veres máltai keresztet hordanak. Az aj keresztesvitézek már több kutat is ástak a Saharában, melyeknek oly bő vizük van, hogy ennek segélyével gazdag növényzet, sőt egész oázisok lesznek előállíthatok. Mindenesetre érdekes vállalat. Meglássuk, hogy az aj