Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-26 / 17. szám

265 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 266 a juhoknak pásztora, s a jó pásztor életét adja a juhokért. — De az Istennek s az ő gyülekezetének, az összesnek és mindenkinek való szolgálatot sokan úgy értelmezik, hogy a lelkészszel, aki mindenkinek szolgája, úgy bánhatnak, mint a cseléddel, mint a béressel; pedig a béres és a pásztor közt nagy a különbség! (Ján. X. 12—13.) A lelkészt lenézni, kisebbiteni, bántani, ezt min­den ember megengedi magának, vagy legalább megenged­hetőnek tartja. De neki nem szabad a gonoszt gonoszszal fizetni vissza, neki el kell tűrni mindent“ s. a. t. így Szász Károly is, hát még azok a szerencsétlen lelkészek, kik kötelet vagy fegyvert emelnek zaklatott, folyton keser­­getett s ártatlanul üldözött életük ellen! Nincs törvény, amely védelmezze a papot, ha ártatlansága a legpiszko­sabb vádak fortéiméiból szűzi tisztaságban emelkedik is ki — további nyugalma végett meg kell bocsátania (fü­lébe hangoztatják: Krisztus is megbocsátott!) 100 eset közül pedig (beteges egyházpolitikai nézetekből) bár a lelkész jogos és tiszta téren áll, — 99-szer a gyülekeze­teknek szolgáltatnak igazságot! „Jobb hogy egy ember veszszen el, mintsem az egész nép“ (!) Nagyon ó te sta­men tömi szaga van ennek az okoskodásnak — korunk jelszava: „Győzzön az igazság!“ Hát a tanító urakkal hogy vagyunk? Úgy, hogy 10 közül 9 született ellensége a papjának! hogy miért? Ezt némelyik maga sem tudja, hanem úgy látta gyemnek ko­rában az apjától, nagyapjától, hát azt hiszi, hogy annak ugv is kell lenni. A tanító fiuk már a képezdében ido­mítják a papmarásra azon pályatársaikat, kik nem taní­tói családból származtak — innen már a theologusokkal, ha az iskolai törvénytől féltőkben nyilvános háborút nem folytathatnak, — mindenesetre csak fegyveres békében élnek! Az életben pedig? 0 az élet a rekt’ramnak ked­vez! Mihelyt a pulpitus örökös megszületik — a falu negyedrészét komákul beinvitálja — némelyikkel megiszsza a „pertu“ poharat, nagy népszerűségre tesz szert - - ezt látva a saját decor urnát féltékenyen őrző lelkész — kö­zeledik tanító uramhoz, igyekszik kedvébe járni, hogy legalább ha nem dicsőíti is, legalább hallgatói előtt ne kétértelmüsködjék felőle. És tanító urunk kezdi megér­teni magáról, hogy ő fontos emberré lett. De meg bölcs ember is a legtöbb tanító ur, azt tartja, hogy mig a papot czinczálják, addig neki békes­sége van, azért gyorsan a malcontentusok pártjára áll — persze csak úgy titokban — vagy ha ő kegyelmének akad férge, hát akkor ő szerzi meg e malcontentusok seregét a pap ellen — persze csak úgy titokban. — El merem mondani, hogy ahol kellemetlensége van a lelkésznek egyháza tagjaival, — ott többnyire sub rosa — a jegyző mellett — mindig a tanító is szerepel. A közelebb alkotandó zsinati törvényekben ki kel­lene hát mondani azt, hogy lelkészükkel szemben a hall­gatók tisztelettel viseltessenek. Öt ne úgy tekintsék, mint a „cselédet vagy bérest“ hivatalos cselek vényeiért köz­vetlenül kérdőre vonni s megtámadni sem egyesek, sem presbyterium ne merészeljék. A lelkész ellenében jogor­voslatot első helyen az esperest hivatalnál kereshetnek. A lelkészt sértegetek vagy megtámadok egyházi közhíva­­taluok elleni sértést követnek el s mint ilyenek szigorúan megbüntettetnek. A lelkész ellen tiszteletlenkedő, vagy azt háborgató tanító azon helyről, az esperes által, haladéktalanul el­­mozdittassék. így talán egy-két csattanós példa után a lelkészek tisztessége, békéje fokozódni és javulni fog. Adná az Isten! Most áttérek az egyházi törvénykezési rendtartás Il-ik fejezetének 276-ik §-ára. És kérdem: kikkel szemben akarja itt megóvni a fegyelmi bíróság a közerkölcsiséget ? A lelkészekkel szem­ben? Hisz azok czifrábbnál czifrább panaszokat kényte­lenek egyházaikban híveiktől meghallgatni és azokat el­intézni! Az egyházak küldötteivel szemben? O azok több­nyire jártak már /sodorna és Gomora határaiban!—Más­féle egyének ide nem tolakodnak úgy, mint például a világi törvényszékek tárgyalásaira s ha mégis talán hí­vatlan vendégek jönnének, azokra nézve érteném a nyil­vánosság kizárását. A 285 §-ban határozottan kifejezendő, hogy a bíró­ság a hamis vádló ellen a fegyelmi eljárást elrendelni köteles. Nem kell a gonoszt futni engedni, viseljen bár men­tét vagy mándlit. Itt kimondandó volna, hogy a lelkész ellen beadott, sokszor száz, sőt több aláírással ellátott folyamodvány mielőtt érdemleges tárgyalásra kerülne, az aláírók közül legalább 3 vállalja magára a törvénynyel szemben a fe­lelősséget — mert a legtöbb aláíró sokszor nem is tudja mi van a vádlevélben! Ö csak aláírta, mert félrevezették és ha nem teszi, megharagudtak volna reá némelyek. Ezt a három embert aztán, ha hamis vádlónak bi­zonyulnak (pars pro foto) a bíróság kérlelhetetlenül és a legszigorúbban büntetné meg, ne bízná a papra az elég­tétel keresést, mert akkor megint azt hirdetik felőle, hogy híveit a törvényszékekre hurczolja! Lennének több észrevételeim is a jelenleg kezünkön forgó zsinati törvények némely §-aira, — de egyelőre elég­nek tartok ennyit közölni. Én nem nézem fekete szem­üvegen a világot és az embereket — azért amiket ifcfc megírtam, ha sötét szint mutatnak is, nem az én szemüve­gemben van a hiba. Bényei Gábor ev. ref. lelkész.-— —• Zsoltár átdolgozások. Az alább közölt énekek az egyetemes énekügyi bi­zottság által a kihagyandók vagyis javításra alkalmatla­nok közé vannak sorolva; holott én azt hiszem, hogy még ilyenforma átdolgozásban is beválnának, p. o. az első al­kalmas bűnbánati, a második Istent magasztaló ének le­

Next

/
Oldalképek
Tartalom