Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

21 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 22 Azt ugyan nem tagadhatjuk, hogy Isten igéjének hirdetése jelenben nem mutathat fel olyan rendkívüli ha­tásokat, mint száz évvel ezelőtt Dr. Edward és Asbury püspök hazánkban, Wesley és Whitefield Angliában mu­tathattak. De ne feledjük, ők csaknem példátlanok e te­kintetben. Ma nincsenek oly mérvű vallásos felébredések. De azért alig múlik el év a nélkül, hogy városi vagy vi­déki egyházainkban az isteni hatalom ne nyilvánulna. Sok lelkész rendkívüli sikerrel prédikál; sokan kenettel pré­dikálnak, és évenként nagy sokaság — ezerek — vezérel­tetnek el az igazság ismeretére. Nagy benyomások sem hiányzanak. Többször voltam annak szemtanúja, hogy a gyülekezet meghatva állott fel s könnyeket hullatott. Egyszer jelen voltam egy templomban, ahol százak val­lották meg, hogy tapasztalják az isteni kegyelem erejét. Jóllehet oly rendkívüli események nem történnek, mint a múltban, de azért hiszem, hogy most évenként többen tér­nek meg, mint valaha. De mi helyettesítheti a szószéket, ha az felesleges? Azon irók, kik a sajtót dicsőítik s a szószéket ócsárolják, azt hiszik, hogy a toll nemcsak „élesebb fegyver a kard­nál,“ de a tüznyelvnél is hatalmasabb. Pedig meggondol­hatnák. hogy a sajtó a keresztyén műveltség eredménye s mint ilyennek inkább a szószéket kellene támogatni, mintsem hogy akadályozza. Az igaz, hogy Chinában előbb ismerték a könyvnyomtatás mesterségét, mint Európában; csakhogy a szétszedhető betűk adták meg igazi értékét. Ezt pedig keresztyén országban találták fel, s csaknem rögtön a biblia nyomására és terjesztésére használták fel. S ma is miféle hatalom a sajtó nem keresztyén országok­ban? Az olyan lapok, mint az amerikai és angol főbb új­ságok a keresztyénségen kívül ismeretlenek. Magok a sajtó emberei pedig keresztyén anyák gyermekei, keresz­tyén iskolák növendékei és keresztyén közvéleményre tá­maszkodnak. Midőn a sajtó támogatja a szószéket, a szó­szék adja meg neki az életet, hatalmat. Az hívja fel a figyelmet, az buzdít az olvasásra, az készíti elő az olva­sók seregét. Vajon a sajtó emberei állitottak-e fel előbb nyomdát a pogány indiánok között? vagy inditottak-e meg napilapot a Fidzsi szigeteken és Uj-Guineában? Ke­resztyén missionáriusok mentek oda előbb, a népet evan­­gelizálták. vallásos sajtót teremtettek, csak azután lassan követte őket a világi sajtó. Nincs hajlamuk martirságra. Stanley felfedezései sem hoztak létre egy közép-afrikai napilapot, hanem igenis missiokat, amelyek vallásos sajtó létrehozásával adnak életjelt. A sajtó igenis, hanem a vallásos sajtó az, amely a pogány világ setétsége felett fényt dérit és ez a sajtó főleg lelkészek kezében van. A tudomány kétkedő férfiai mit adnak a szószék he­lyett? Gáncsolódásuk, mint mondám, nem annyira a szó­széket illeti, hanem az onnét hirdetett tant. Ha a szószék felesleges voltáról beszélnek, az annyit jelent, hogy a keresztyénséget tartják feleslegesnek; vagy mint sokszor ki is fejezik, a protestántismust. Ezek lényegükben egyek. A keresztyénség virágzása vagy hanyatlása a szószéktől függ. A protestántismus a keresztyénség legtevékenyebb alakja, mert ennek istentiszteleteiben a szószék foglalja el a főhelyet. Azon irók kicsinylőleg beszélnek a lelké­szekről, mert munkálódásuk karaktere nem Ínyük szerint való. A lelkészeket korlátolt értelemmel, csekély művelt­séggel, ellenkező nézetekkel és illiberális érzelmekkel vádolják, midőn úgy beszélnek róluk, hogy csupán val­lást tanítanak, mintha nem volna érzékük a természet szépségei iránt és az universumot nem volnának képesek felfogni; mintha a társadalom nagy mozgalmaival nem azonositnák magokat, és a humanitárius kérdésekkel keve­set foglalkoznának. Magoknak igénylik egészen a széles látókört a világegyetem helyes felfogását. Ők minden vallásrendszerben az emberi gyöngeséghez való alkalmaz­kodást látnak, — valami olyat, amely az emberek remé­nyeire, félelmeire és érzelmeire hat, ennélfogva szerintük a vallás csak a primitiv társadalmakban van helyén, hogy a rendet fentartsa. Szerintük Confucius és Mohamed vallása csaknem egyenlő a keresztyénséggel — s ezek mindegyike hazájukhoz és annak intézményeihez legjob­ban illik. Úgy vélekednek, hogy vallásra az emberiségnek csakis gyermekkorában van szüksége, fejlődésével pedig magasabb rendű tanokra és hogy az ember egyedül vele született ösztöneivel kormányoztassa magát az ész ellen­őrzése mellett. Nem kérdezhetjük-e: ezen caesárok miféle eledellel táplálkoznak, hogy ilyen magasra jutottak ? Nem ugyanazon tanárok előadását hallgattuk-e ? Olvastak olyan könyveket, amelyek a mi kezeinkben nem voltak ? A könyv­tárak nincsenek-e előttünk is nyitva? A természet csak egyedül előttük tárta-e fel titkait, vagy a Mindenható csupán nekik adott értelmet? Avagy nem keresztyén anyák gyermekei ők is? Nem keresztyén iskolákban ta­nultak-e? Ezen emberek keresztyének által alapított is­kolákban neveltettek. Hol van manapság oly tudós, aki a keresztyénségen kívül született? Hol van az a tudós, aki önként pogányok, barbar népek közt telepszik meg? Bár ellenségei a keresztyénségnek, mégis ennek intézményei­nek védelme alatt élnek, s azon áldásokat élvezik, ame­lyeket a keresztyén civilisátiő nyújt. Ezen hitetlen tudó­sok balgatagul cselekesznek, midőn a keresztyénség épü­letét ostromolják. Ha annak oszlopait ki tudnák dönteni, ki is döntenék, hogy mint a vak Sámson annak romjai alá temetkezzenek. Foglalkozásuk nem vág össze szükségké­pen a keresztyénséggel. Támadásuk pedig készakart, szá­­mitásszerü. Azt akarják, hogy az ő tanaikat fogadjuk el s nem tudják megmondani, hogy a világot mi tartja fen, ki kormányozza. Azt mondják, hogy minden élő lénynek testszerkezetében oly elementáris hasonlatosság van, hogy kétségbevonhatatlanul mindenek a protoplasmából, vagy miből vették eredőket. Az anyagi világot ismerik — de Istent nem. Az anyagnak sokféle formáit ismerik, de szel­lemről mitsem akarnak tudni. Kutatásaik e szerint egészen a keresztyén ismeret és gondolkodás körén kívül esnek s utjokról letérnek, ha a keresztyénséggel foglalkoznak. S mit adnak ők cserébe? Visszavisznek a bálvány­imádó, embereket áldozó pogányságba? Talán a mohame­dánizmust ajánlják? Mit tesz az az emberiségért? A tö­rök fatalista tanainak betege s már rég meghalt volna, ha Anglia hatalma nem galvanizálná. Avagy Conficins

Next

/
Oldalképek
Tartalom