Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-04-19 / 16. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 248 de némelyiknek adott a természet ingyen kegyelméből hatalmas hangot, aló, hajrá — ezzel aztán még a czégéres életű embert is koporsójában agyon dicséri ... a kikisérőknek „hivatalos“- köszönetét nyilvánítja s. a. t. s kész a népszerűség — „többet tud a papunknál“ féle nyilatkozatok. — Persze az a pap nem egészen olyan értelemben nyilatkozott a halottról, mint a rekt’ram! Most már a kettő közül valamelyik nem mondott igazat — a rektorain tudja, hogy ő dobálta el a sulykot, de csak a markába nevet, hogy ő hatásosabb beszedeket tud mondani, mint a papja. O Uram — ne vigy a kísérteibe! Milyen beszédek és szörnykádeueziák azok, amilyeneket sokszor a tanító uraktól meghallgatni kénytelenek vagyunk! — Ha szólnánk érte, kész a panasz a korcsma és pinczeszeren, vagy pláne a halotti torokban, — „lássák mennyire irigykedik rám a pap, én nem tehetek arról, hogy engem az Isten igy megáldott“ — némely öreg asszony még mégis siratgatja az „aranyos szájú“ rektramot. Üdvtelen eredménye pedig az ilyen rektorféle dicsbeszédeknek sokszor az, hogy a nép beljebb, beljebb hatol az erkölcstelenség fertőjébe, s nem is kíván „predikácziós halott“ lenni — igy szól: „majd eldicsér a rektram!“ Valóban, ki kellene mondani határozottan, hogy a tanító csak énekléssel szerepelhet a temetéseknél. 5. A 101-ik § határozottabban volna körülírandó, hogy értsük azt, hogy „rendkivülileg úgy a templomban, mint magánháznál is lehet- bármely időben keresztelni." Én részemről úgy értem, hogy az újszülött gyermek váratlanul történt megbetegedése esetében. Igen, de az a 12 veszprémi bába nem úgy érti ám s velők együtt az okoskodó szülék és komaasszonyok is másként értelmezik, például úgy, hogy mikor nekik tetszik, a napnak bármely órájában — kereszteltetni, a pap mindig köteles előállani. Az istenitiszteletre némelyik még vasárnap se hozza elő a gyermeket, hanem megérkezik az egyik 5, a másik 6 vagy 7 órakor, sőt volt rá eset, hogy gyertyát kelle már gyújtani nyári napon a kereszteléskor! A bába bejelenti: „holnap keresztelni fogunk“ s a pap másnap sokszor estéig kénytelen várni kínzó felvontsággal „mikor jönnek már'?!“ Én egyházamban ugyan, megunva az ilyen rendetlenséget — gondolj merészet és nagyot! — az „ordo est anima rerunr elvénél fogva miután a rendes istenitiszteletek alkalmával a gyülekezet előtt nem szeretnek kereszteltetni, — egy kis rendet hoztam be; nevezetesen, meghatároztam, hogy a vasár- és hétköznapi istenitiszteleteken kívül minden hétköznap délután 1—3 óráig keresztelek — beteg gyermeket pedig a nap bármely idejében. Ez némelyeknek nem tetszik és a 101-ik §-ra hivatkozva, követelik, hogy én — bármikor tetszik nekik hozni a gyermeket — tartozom megkeresztelni. Hiszen ha csak keresztelés volna a lelkész teendője! De néha délután 4 órától kezdődnek a temetések, egymásután két halottat is ki kell kisérni a távoli temetőkbe s haza érkezvén nagy fáradtan, magát ki sem pihenheti s újra, meg újra zaklatják a kereszteléssel. — Az ilyen rendkivülieskedők között a papra nézve a Krisztus igája terhes ugyan, de gyönyörűséges nem lehet. En a gymnasiumban vallástanár is vagyok, csak úgy felelhetek meg sokoldalú kötelességemnek — ha egyházamban bizonyos rendet tarthatok. Ilyen, sőt nagyobb elfoglaltsága lelkésztársam igen sok van. El is végezzük a ránk bizottakat híven és készségesen, csak rendet tarthassunk. Azért óhajtanék, hogy ezt a 101. §-t bővebben magyarázná meg a zsinat mit ért a „rendkivülileg“ szó alatt? Ha nem csak a beteg gyermekekre vonatkozólag áll az ezen §-ban, úgy bele kellene iktatni a szövegbe, hogy a rendkívüli keresztelés óráit a helyi körülményekhez képest a lelkész határozza meg. így eleje vétetnék annak, hogy a lelkészt folytonosan zaklassák és nyugtalanítsák ; ha pedig a „rendkivülileg“ kifejezés a váratlanul megbetegedő újszülöttre vonatkozik, — akit bármely időben meg lehet és kell keresztelni — úgy mondja ki a zsinat, hogy „egészséges gyermekek, csak a nyilvános istenitiszteletek alkalmával, a gyülekezet előtt keresztelendők meg a templomban,“ s ha mégis nem nyilvános istenitiszteRt alkalmával akarnak kereszteltetni, — a lelkészre bizatik, hogy általa meghatározott időben a templomban vagy házánál végzi-e a keresztelést. így szoknának lassanként a rendetlenkedni szeretők a rendhez, igy érnénk el azt, hogy utóbb ez a szent saeramentom a megérdemlett ünnepélyességgel szolgáltathatnék ki mindig a gyülekezet jelenlétében. A katholikusok mindenféle functioikat előre meghatározott órákban végzik és náluk mindenek rendben íolynak. Csak mi rendkivíilieskedünk? Csak minket ref. papokat rángassanak mindig erre-arra? (Vége köv.) Veszprém. Bényei Gábor ev. ref. lelkész. Az egyetemes konvent ülései. (Vége.) A negyedik napon folytatta a konvent a közjogi bizottság előterjesztéseinek tárgyalását. Wekerle minister megküldte a konventnek véleményadás végett a lelkészek és tanítók egyenes adójának behajtási módozataival foglalkozó rendeletét, melyet kibocsátani szándékozik. E rendelet szerint a lelkészek és tanítók egyenes adóját az egyházak űzetnék s a pénzügyi közegek is utasítást kapnának ez irányban. Mivel a múlt évi konvent által az egyházkerületekből ez iránt bekéit vélemények mindegyike helyesli e rendeletet, a konvent azon megjegyzéssel küldi fel a közoktatásügyi miniszteinek, hogy az a konvent kívánságának megfelel. Ezután ugyancsak a közjogi bizottság jelentésében egypár vallássérelmi eset került tárgyalás alá. Igen ér
