Dunántúli Protestáns Lap, 1891 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1891-03-29 / 13. szám
201 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 202 „Csalfa vak remén}’! miért bókolt ö is neked tehát untalan?“ Mikor közel volt az óhajtott kikötőhöz, akkor törte lábát ketté a végzet kereke. Tanúságul miként biztosra venni semmit sem lehet. S mivel nagyon számított, nagyon hitt, kétszeres volt csalódása, mikor leforditá a szerencse kereke. S úgy látszik: ő ezt elviselni nem tudta. Az élet súlya, sötét éjszakát borított elméjére, leirhatlan fájdalmára az ifjú nő s szerető szüléknek. S ily borzasztó betegségre, vigasztaló angyal vagy óh halál! Inkább béke boruljon tetemeinkre a hant alatt, mint a létnek ily megkuszált neme űzzön a nap alatt! Vigasztokra lehet a halál, szerettei, mert megmenté a gyarló testet ijesztő eléktelenülésétől. Márczius 15. a szabadság napja, őt is megszabadító kínai rabigajából. Élete delét el nem érve, 32 éves korában szállt nem gondolt sírjába. Született Nagy Igmándon Virágh József s Patouay Ágnes szülőktől. Atyja akkor községi jegyző, ma tatai ügyvéd. Felsőbb iskoláit a tatai piaristáknál kezdte, a pozsonyi ág. ev. lyceumban folytatta s végezte a pápai ev. ref. főiskolában. Baljós szám: a 13 volt a végzett theologusok száma. Mindannyian életerősek s ő közöttünk talán legéletteljesebb. S csodálatos! őköltözött ama szebb hazába legelőször. A jövő évre határozott 10 éves találkozón őt hiába keressük, helye üres lesz, baráti jobbot vele nem foghatunk. Káplánkodott Bőny, N. Igmánd, K. Igmáud, Komlód, Tata és Bokodon. Rendes lelkészszé a regényes kis tarjáni egyházban lett, hol házasságra lépett néhai Csorba László volt n. igmándi főtanitó özvegyével szül. Karikó Julia asszonnyal, ki levetett gyászfátyolát újra felölté ily rövid idő alatt. . A kihűlt hamvak márczius 18-án tétettek nyugalma helyére, a tatai temető ákáczai alá. Ifjú halott! pihenj békén. Ne sajnáld félbeszakadt tavaszodat. Hiszen a föld kebele igaz és őszinte, mig az élet csalódásokkal teljes. Szerető szivek virrasztanak drága poraid felett s mint szent helyhez, zarándokolnak majd a te sírodhoz. Pihenj békén, a kikelet megnöveszti sirod virágait. mit kedves kezek ültetnek oda, s a kis pacsirta altató danáján legyenek édesek hosszú álmaid! Bau a. Sebestyén Dávid ref. lelkész. Ms ADATOK az 1670—1680-ik évek közötti és igy 10 évig tartott magyarországi végzetteljes vallásüldözés történetéhez. Borbis I. R. 1863-ik évben Erlangenben ily czimü könyvet adott ki: „Die Märtyrerkirche der evangelisch lutherischen Slovaken“ s ezen könyv 77-ik lapján a Wesselényi-féle összeesküvés rajzolásánál kiemeli, hogy bár az összeesküvés fejei r. katholikusok voltak, mégis „die ganze Schuld legte man den Evangelischen zur Last. Dies war die nächste Veranlassung zu der verhängnissvollen 10 jährigen Religionsverfolgung 1670—1680. Die reform. Magyaren, welche zu dieser Zeit noch immer grösstentheils unter türkischer Oberhoheit standeu, werden von dieser schrecklichen Verfolgung weniger betroffen, während die unschuldigen, ruhigen und dem königlichem Hause stets treuergebenen ev. luth. Slovaken das ganze Gewicht der Leiden tragen mussten.“ Látható ez idézetből, hogy szerző csak is az ev. lutheránus slovákok ártatlanságát, királyi házhoz való folytonos hűségét hangsúlyozván, ha ki nem mondja is, de azt engedi sejteni, mintha az ev. ref. magyarok részesei lettek volna az összeesküvésnek s nem lettek volna hiveí a királyi háznak s mégis a szenvedések egész súlya az ev. lutheránus slovákokra [nehezült; s a nagy részben török felsőség alatt levő ev. ref. magyarokat a rettenetes üldözés kevésbé sújtotta. A történelmi igazság érdekében egykorú kútfők után*) közlöm felekezetek szerint kitüntetve azon lelkészek és tanárok névsorát, kik a jelzett 10 éves szomorú üldözési szak alatt hitükért, vallásukért szenvedtek: /. Azok nevei, kik a kiállott súlyos szenvedések és gyötrelmek alatt meghaltak: I. Reformátusok. Miskolczi Mihály fiileki lelkész, kiváló jelességü férfiú, meghalt a Tieti börtönben. Kórodi János, csöglei ref. lelkész, meghalt a Tieti börtönben. Fileki István, napragyi ref. lelkész, meghalt Nápolyban utközi eltörődöttség és verések következtében. Szilvási István, császári ref. lelkész, meghalt Nápolyban úti eltörődöttség s verések következtében. Szecsei János sági ref. lelkész, meghalt a Tieti börtönben. Huszti Mihály keszii ref. lelkész, meghalt a Tieti börtönben. Szentkirályi András sipi ref. lelkész, meghalt a buccarií börtönben. Tokodi István dobóczi ref. lelkész, meghalt a buccarií börtönben. Szendrey György, baloglii ref. lelkész, meghalt a buccarií börtönben. Szendrey Márton Starmán ref. lelkész, meghalt a kapuvári börtönben. Kállay István vaali ref. lelkész, meghalt Velenczében, csakhamar kiváltatása után. Összesen 11. A. *) Kútfők: C. R. Kurtzer u. Wahrhafter Bericht von der 0. letzten Verfolgungen der. ev. Predigern in Ungarn etc. Neu gedruckt im Jahre 1683. 2. Abraham von Poot med. Dr. Naauwkerig Verhaal van de Vervolginge aangerecht tegens de Evangelise Leeraaren . in Hunga— rien etc. t’ Amsteldam. Anno 1684.
